BH 2012.6.163 A bíróság nem alapozhatja a keresetet elutasító döntését olyan iratokra, amelyek az alperes határozatában nem szerepeltek [1992. évi LXXIV. tv. 45. §].

Az adóhatóság 2005. december 1-je és 2006. szeptember 30. közötti időszakra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél általános forgalmi adó adónemben. Ennek eredményeként a felperes terhére összesen 99 070 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melynek túlnyomó része folyószámlára könyvelendő adókülönbözet. Az adóhiánnyal összefüggésben adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A megállapítások részben a G. D. Kft. által 493 750 euró bruttó értékben kibocsátott számlához, illetve a G. D. Kft. részére kibocsátott számlához kapcsolódtak.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. július 17-ei határozatával az első fokú határozatot megváltoztatta, és törölte a 2005 decemberére, valamint 2006. I-III. negyedévére megállapított adókülönbözetet. Korrigálta a következő időszakra átvihető adókövetelések összegét, mellőzte az adóbírság kiszabását és a késedelmi pótlék felszámítását, törölte a határozat rendelkező része IV. és V. pontjait, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit változatlanul fenntartotta.

A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte oly módon, hogy a bíróság mellőzze az alperesi határozat rendelkező részéből az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseinek változatlan fenntartására vonatkozó kitételt, továbbá kérte az ehhez kapcsolódó indokolási rész törlését is.

A megyei bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta, és az alperes határozatának a számlára vonatkozó megállapításait részben megváltoztatta megállapítva, hogy a számla hitelességét nem érinti az a körülmény, hogy a felperessel kötött megbízási szerződésben írott feladatok elvégzésére a megbízott a felperessel, mint megbízottal kötött szerződést. Egyebekben a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a fent megnevezett számlát a felperes 2006. február 21-én a 2006. évi teljesítésről még nem állíthatta volna ki, ami az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 45. § (1) bekezdés a) pontja szerint számlahelyesbítéssel orvosolható. Utalva az Áfa. tv. 45. § (3) bekezdésére hangsúlyozta, hogy a felperes a fenti számla helyesbítését követő bevallási időszakban veheti figyelembe a számla értékét.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a keresetet elutasító rész hatályon kívül helyezését és a keresetnek teljes egészében helyt adó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Áfa. tv. 16. § (1), (2), (6), (11) bekezdésiben, 17. §-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (1), (3) bekezdésében és a Pp. 221. § (3) bekezdésében foglaltakkal. Egyrészt arra hivatkozott, hogy az adóhatóság három azonos megítélésű számla közül csak egyet kifogásolt, másrészt sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a keresetet részben elutasító döntését olyan indokra alapozta, amelyet az adóhatóság határozata nem tartalmazott, illetve vitatta a bírósági ítélet indokának helytállóságát. Hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdéséből ilyen szűkítő értelmezés nem következik. Folyamatos szolgáltatásnál a teljesítés időpontja a részkifizetések esedékessége is lehet. A felpe­-

res előkészítő iratában kérte az Európai Unió Bírósága C-368/09. ügyében hozott ítélet figyelembe vételét is.