ÍH 2009.99 FEDEZET ÉS BECSÜLT ÉRTÉK A KÖZBESZERZÉSBEN - DOKUMENTÁLÁSI KÖTELEZETTSÉG

A fedezet gazdasági-pénzügyi fogalom, a vállalkozás jövőbeli, adott időszakra eső jövedelemtermelő képességére, bevételi forrására, annak volumenére utal. Jellegénél fogva nem egzakt szám, hanem becsült érték, amelyet ellenőrizhető módon kell dokumentálni. Az ajánlatkérőnek rendelkeznie kell olyan egyértelmű, a kívülálló számára is elfogadható okiratokkal, amelyből az erre vonatkozó kalkulációja követhető.

Jogszabályi kötelezettség hiányában az ajánlatkérő nem köteles a fedezet összegének dokumentálására. A fedezet összegére vonatkozó dokumentumok nem szükségképpen azonosak a fedezet-meghatározás alapjául szolgáló, egyébként számon kérhető dokumentumokkal [2003. évi CXXIX. tv. Kbt. 4. § 14. pontja 7. § (1) bek., 92. § c) pont]

A felperes 2007. április 20-án a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) V. fejezete szerinti, 2007. október 1-jétől 2010. december 31-ig tartó időre szóló, foglalkozás-egészségügyi eljárás tárgyban közzétett részvételi felhívással induló, tárgyalásos közbeszerzési eljárását a Kbt. 92. § c) pontja alapján eredménytelenné nyilvánította azzal, hogy a második szakaszban egyedül ajánlatot tévő F. Zrt. sem tett a rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére tekintettel megfelelő ajánlatot, a hatfordulós tárgyalás utolsó tárgyalási fordulóján első évre valamennyi beszerzési tárgyra vonatkozóan megadott 236 948 472 forint végső ajánlati ára túlzóan magas.

A F. Zrt. jogorvoslati kérelmére eljáró alperes a határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 92. § c) pontját, ezért az eljárást lezáró döntést megsemmisítette és a jogsértés miatt a felperest 9 millió forint bírsággal sújtotta. Úgy ítélte meg, hogy a felperesnek a közbeszerzési eljárás előkészítése során, a dokumentálási kötelezettségéből következően, írásban kellett volna rögzítenie, hogy a szerződés teljesítésére milyen összeg áll a rendelkezésére. Elemezte ezért a jogorvoslati eljárás során becsatolt dokumentumokat (a 2007. november 12-én elfogadott 2008. évi üzleti terv, a 2007. október 14-én elfogadott 2008. évi top down üzleti terv, az üzleti tervezési irányelvek, üzleti terv 2008. és a 2007. évi beszerzési terv), és arra a következtetésre jutott, hogy az azokban foglaltak nem támasztják alá, hogy a felperes 2008. évre fedezetként, 210 millió forintos összeget tervezett volna. Az alperes a bírság kiszabását és annak mértékét a Kbt. 340. § (1) bekezdésére és (3) bekezdés e) pontjára, valamint a 341. § (3) bekezdésére alapította, a súlyos jogsértés mellett figyelembe vette a beszerzés értékét és azt, hogy 2007. évben a felperest közbeszerzési eljárásaiban megvalósított jogsértés miatt két alkalommal sújtotta bírsággal.

Az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő keresetet, annak megváltoztatását, a jogorvoslati kérelem elutasítását, a bírság és az igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó rendelkezések mellőzését kérte. Azzal érvelt, hogy nem sérthette meg a Kbt. 7. §-ában rögzített dokumentálási kötelezettségét, mert a Kbt.-nek nincs ilyen, az ajánlatkérő rendelkezésére álló fedezetre, illetve annak mértékére vonatkozó előírása. Hangsúlyozta, hogy a szerződéskötési képesség nem a teljes fedezet rendelkezésre állásától függ. Az ajánlati árak befolyásolják az ajánlatkérő döntését, hiszen a megkötésre kerülő szerződésekben azok kifizetésére vállal kötelezettséget. Ha úgy ítéli meg, hogy azok mértéke meghaladja az üzleti terveiben előirányzottakat, vagyis a rendelkezésére álló fedezetet, akkor jogszerűen mondhatja ki azt, hogy erre nem vállal kötelezettséget. Az ajánlati árak megítélése kapcsán, a gazdasági lehetőségeit felmérve, arról a tárgyalások során az ajánlattevőt tájékoztatva hozott döntést. Mérlegelte azt is, hogy jelenleg a tárgyi szolgáltatáshoz a közbeszerzés tárgyalás lezárásakor elért legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatásnál is kedvezőbb ellenszolgáltatás ellenében jut hozzá.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Elismerve, hogy a Kbt. a közbeszerzési eljárás megindításának feltételeként már nem írja elő az anyagi fedezet meglétének szükségességét, a közbeszerzési eljárás eredményeképpen kötendő szerződés visszterhes jellegéből mégis arra következtetett, hogy a felperesnek a közbeszerzési eljárás előkészítésének szakaszában, a Kbt. 7. § (1) bekezdése szerinti dokumentálási kötelezettsége következtében, konkrétan és egyértelműen kellett volna megjelölnie és írásba foglalnia, hogy milyen mértékű anyagi fedezete van. Ebben az esetben tudta volna a Kbt. 92. § c) pontjára alapított döntésének jogszerűségét alátámasztani. A 2008. évre vonatkozó üzleti, és top down terveket - miután elfogadásuk az eredményhirdetés utánra esett - nem fogadta el a közbeszerzési eljárás előkészítése során keletkezett dokumentumoknak. Azt mégis elemezve, megállapította, hogy a top down üzleti tervben szereplő 200 millió forint kizárólag az alapszolgáltatásra vonatkozott, a F. Zrt. pedig valamennyi beszerzési tárgyra együttesen tett ajánlatot. Az egyéb adatokat, úgymint a foglalkozás-egészségügyi alapellátás 2006. évre kifizetett éves díját, a 2007. évi várható díjat, valamint a 2007. évben rendelkezésre álló fedezet 222 938 648 forint éves díját, továbbá a 2008. évre vonatkozó 210 millió forint tervezett összeget nem ítélte relevánsnak, mert azokat a felperes okirattal nem támasztott alá. Az ítéleti érvelés szerint az eljárást eredménytelenné nyilvánító döntés összegzésében szereplő indokok, úgymint az ajánlattevő végső ára; az eljárás indításának szándéka; a megajánlott áraknak a szolgáltatási helyek számának bővülése mellett is magas összege; az, hogy a felperes 2008. évre díjnövekménnyel nem számolt, a Kbt. 92. § c) pontja szempontjából közömbösek, nincsenek összefüggésben az anyagi fedezet mértékével.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, a kereseti kérelmét egy másodlagos kereseti kérelemmel egészítette ki, melyben a kiszabott bírság mérséklését kérte arra az időközben tudomására jutott új tényre figyelemmel, hogy a bírság alapjául szolgáló egyik jogsértés a Fővárosi Ítélőtábla 3. Kf. 27.346/2008/6. számú ítélete alapján már nem áll fenn. A felperes szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel teljes körűen, döntését a felperesi érvek figyelmen kívül hagyásával hozta meg, és helytelen jogi következtetésre jutott. Egyebekben a keresetében kifejtetteket ismételte meg.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltségben marasztalását kérte, a jogorvoslati eljárásban és az elsőfokú peres eljárásban kifejtettek teljes körű fenntartásával. A felperes másodlagos kereseti kérelmére megjegyezte, hogy ilyen irányú kérelmet az elsőfokú eljárásban nem terjesztett elő.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság követett-e el eljárási szabálysértést a tényállás megállapítása során. Döntése a kereseti kérelem minden elemére kiterjedt-e.