A Kúria Pfv.21779/2017/8. számú precedensképes határozata megbízási díj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 327. §, 478. §, 486. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:5. §] Bírók: Madarász Anna, Magosi Szilvia, Molnár Ambrus

A határozat elvi tartalma:

Megtérítési kötelezettség megbízás nélküli ügyvitel esetén.

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Törvényszék G.40069/2015/48., Pécsi Ítélőtábla Gf.40008/2017/4., *Kúria Pfv.21779/2017/8.*

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.21.779/2017/8.

A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Dr. Rajnai Gábor ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője: Dr. Szabó Ügyvédi Iroda , ügyintéző: Dr. Szabó Zsolt ügyvéd)

A per tárgya: megbízási díj

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes (53. sorszám)

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.008/2017/4.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Zalaegerszegi Törvényszék 4.G.40.069/2015/48.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati költséget.

- A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[1] A felperes 2015. szeptember 7. napján előterjesztett, majd módosított keresetében 48.258.335 forint, ennek 2011. október 25. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen megbízási szerződésből eredő megbízási díj és az ügy ellátásával felmerült költség, másodlagosan a teljes összeget megbízás nélküli ügyviteli tevékenység ellenértéke, harmadlagosan felelős őrzés költsége címén. Előadta, hogy a felperes és az alperes jogelődje között 1995. január 5. napján ingatlan adásvételi szerződés jött létre a helyrajzi számú, természetben . (jelenlegi cím: .) szám alatti ingatlanra. Az adásvételi szerződéstől a felperes 1999. február 10. napján elállt, így azt visszamenőleges hatállyal megszüntette. A szerződés megszüntetéséből eredő kárai megtérítése érdekében pert kezdeményezett, és e perben 2008. április 15. napján meghozott jogerős ítélet (Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.200/2008/6.) kötelezte a felperest, hogy kiürítve, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban adja át az alperesnek. A jogerős ítélet alapján az alperesnek kötelezettsége keletkezett az ingatlan átvételére. A felperes több alkalommal felajánlotta a birtokbaadást, e tárgyban a felek levelezést folytattak, és a felperes jelezte a felelős őrzéssel kapcsolatos költségeit, többször készített részletes kimutatást. 23.223.916 forint közüzemi költséget fizetett meg, melyből az ingatlan bérlőitől 7.434.345 forint megtérült, míg a meg nem térült rész 15.789.562 forint. Ezen felül 31.388.336 forint költsége keletkezett az ingatlan működtetése során alkalmazott személyek alapbére és ennek járulékai erejéig. Az ingatlan egyes részeinek bérbeadása folytán mindösszesen 16.765.460 forint bérleti díj folyt be, mely összeggel az alperes felé elszámolni köteles, a felelős őrzés költségével szemben beszámítandó. A felelős őrzés időtartama alatt a felperes használt egy 70 m2 alapterületű irodahelyiséget. Ennek ½ része után 1000 forint/m2/hó használati díj és negyvenkét hónap használat alapulvételével 1.470.000 forint beszámítását szintén vállalta. (Azért a helyiség alapterületének csak egy része használatát kívánja beszámítani, mert azt egyébként a felelős őrzői tevékenységhez használta.) Bár nem lett volna feladata, a megbízás nélküli ügyvitel szabályai (régi Ptk. 484. §) alapján a bérleti szerződések fenntartása érdekében folyamatos tevékenységet végzett, ami az alperes érdekének és feltehető akaratának megfelelt. Megjegyezte, hogy az alperes ez ellen soha nem tiltakozott. Mindezek alapján a régi Ptk. 479. § (1) bekezdése szerint megbízási díjra tarthat igényt. Az alperes 2010 októberében egy vállalkozási szerződéstervezetet juttatott el hozzá, ami 1.400.000 forint/hó+áfa vállalkozói díjat tartalmazott. Bár ezt a felek nem írták alá, de támpontul szolgál a díj vonatkozásában. Az üzemeltetési tevékenység keretében értékelni kell a bérleti jogviszonyok kezelését, az egyes bérleti jogviszonyok megszüntetésével, létesítésével járó teendőket, a bérlők által használathoz kapcsolódó karbantartási és takarítási munkákat, portaszolgálat fenntartását, adminisztratív tevékenységet és a hatóságokkal való kapcsolattartást. Mindez negyvenkét hónapra a személyi költségekkel való csökkentéssel 27.411.664 forint megbízási díjat eredményez (régi Ptk. 486. § (2) bekezdés). 2008. április 15. napján az ingatlanon fennálló bérleti szerződéseket a felperes kötötte meg a bérlőkkel, ugyanakkor a bérleti szerződésekkel az alperes vált jogosítottá. Az alperes jelen perben tett nyilatkozatával ellentétben szóban és írásban is a bérleti szerződések fenntartására utaló magatartást tanúsított. Még a 2011. október 19-i alperesi irat is kifejezetten elismerte és tudomásul vette a felperesi üzemeltetés tényét, és hogy az ingatlan további üzemeltetése fontos a számára. Ekkor a felperes felelős őrzői pozícióját is megállapította. Hivatkozott arra, hogy magatartása mindvégig az elszámolásra és az ingatlan átadására irányult, de erre az alperes részéről nem volt hajlandóság. Az alperes különböző határidőkkel számos alkalommal kérte, hogy a felperes munkálja ki a költségeket, ennek - figyelembe véve az alperes észrevételeit - eleget tett. Az alperes üzemeltetés fenntartására irányuló szándéka alapján azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy a felek között a megbízási szerződés alperes ráutaló magatartásával létrejött (régi Ptk. 216. § (1) bekezdés) azzal, hogy jogszabály a szerződés írásba foglalását elő sem írta.

[2] Az alperes permegszüntetési indítványára előadta, hogy nincs relevanciája annak, ki az ingatlan tulajdonosa. Az elévülési kifogásra kifejtette, hogy az elévülést az alpereshez intézett felszólításai megszakították (régi Ptk. 327. § (1) bekezdés). Ilyenként a 2008. augusztus 11., 2009. szeptember 7., 2010. október 29. és 2012. augusztus 9. napján kelt irataira hivatkozott, melyekben felhívta az alperest az átadási és elszámolási kötelezettség teljesítésére.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kifogásolta, hogy a felperes ellene kezdeményezett pert, holott az ingatlannak csak 3115/3337 arányban tulajdonosa a Magyar Állam, és ebből a tulajdoni hányadból is 2923/3337 arány áll az alperes kezelésében. Nem áll perben egyik tulajdonos sem (Magyar Állam,Kft.), illetve a másik vagyonkezelő. Erre tekintettel a per megszüntetését kérte. Elévülési kifogást terjesztett elő valamennyi 2010. augusztus 24. napja előtt keletkezett perben érvényesített követelés tekintetében, minthogy a felperes a peres igényét csak 2015. augusztus 24-én érvényesítette. Vitatta a 15.789.562 forint követelés jogalapját és összegszerűségét. Ezek a költségek nem merültek volna fel, ha a felperes nem "üzemelteti" az ingatlant, amire sem joga, sem kötelessége nem volt. Úgyszintén vitatta a 31.388.336 forintban meghatározott személyi alapbérek és járulékai vonatkozásában a követelés jogalapját és összegszerűségét. A felelős őrző a dolgot nem használhatja, kivéve amennyiben a használat a dolog fenntartásához szükséges. A felelős őrzéshez nem volt szükség 5-6 fő munkaviszony keretében, teljes munkaidőben történő foglalkoztatására, ezek a kiadások a felperes törvényi tilalom ellenére végzett használatára visszavezethető szükségtelen kiadások. A 16.765.460 forint bérleti díj beszedésével kapcsolatban a felperes vállalta az elszámolást. Vitatta, hogy a felperesnek csak 35 m2 után kellene használati díjat fizetnie, a teljes alapterület után és a teljes használati időre tartozik a felperes ezt megfizetni. Állította, annak ellenére, hogy a birtokbaadás 2011. október 24-én megtörtént, a felperes ezt követően is használta az ingatlant. Vitatta a megbízás nélküli ügyvitelből eredő díjigényt jogalapjában és összegszerűségében is. Álláspontja szerint a felperes saját felróható magatartására, a régi Ptk. 196. § (2) bekezdésében írt tilalomba ütköző eljárására kíván jogot alapítani. A felperes nem volt sem jogosult, sem köteles az ingatlant használni, erről tudomása volt, az alperes hozzájárulását nem kérte. A felperes hasznosítási bevételei és a továbbszámlázott közüzemi költségek alig haladják meg az általa kifizetett közüzemi díjakat, vagyis a felperes költségeinek fedezetét nem tudta kitermelni az ingatlanból. Felelős őrzőként a költségek minimalizálására kellett volna törekednie, fel kellett volna mondania a bérleti szerződéseket, és legfeljebb az állagmegóvásról gondoskodni a birtokbaadásig. A régi Ptk. 486. § (3) bekezdése, 487. §-a alapján a felperes megbízási díjra nem tarthat igényt, az esetleges kárát a régi Ptk. 196. § (2) bekezdése folytán viselnie kell. Hangsúlyozta, hogy a felperes ignorálta az ügyben keletkezett bírósági ítéletet, ami alapján az ingatlant el kellett volna hagynia, a tevékenységét be kellett volna szüntetnie. Tagadta, hogy ráutaló magatartással bizonyos körülményeket elfogadott volna.