BH 2025.9.213 A Kúria megtagadja a felülvizsgálatot, amennyiben a megsértett jogszabályhely és a megjelölt jogkérdés között semmilyen kimutatható kapcsolat nincs, illetve az adott jogkérdést a jogerős ítélet nem értelmezte [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 2. §, 409. § (2) bek., 410. § (1)-(2) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék G.40480/2021/77., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40124/2024/5., Kúria Gfv.30038/2025/2. (*BH 2025.9.213*)

***********

A felülvizsgálat engedélyezése szempontjából lényeges tényállás

[1] A felperes a közte és az I. rendű alperes között 2020. augusztus 10-én létrejött szerződésre tekintettel megrendelte a perben nem álló fuvarozótól 20 000 kg autóalkatrész Magyarországról (Budapest) Németországba (Köln) történő továbbítását. A fuvarfeladat teljesítése során Németországban a küldeményt szállító félpótkocsi kigyulladt, és a rakomány teljes egészében megsemmisült. A felperes 2021. március 16-án bejelentette az I. rendű alperes kárigényét a fuvarozónak, majd pert indított a fuvarozó ellen, amely a Törvényszéken van folyamatban. A II. rendű alperes az I. rendű alperes biztosítójaként 2021. július 29-én megtérítette az I. rendű alperes kárát, majd 2021. augusztus 11-én Németországban a kölni bíróság előtt törvényi engedményesként keresetet indított a felperessel szemben 255 000 euró és késedelmi kamatai megfizetése iránt, a "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben az 1956. év május hó 19. napján kelt egyezmény (a továbbiakban: CMR Egyezmény) 17. cikk 1. pontja, 23. cikk 1. pontja és 29. cikke alapján.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az "X azonosító számú Telefax" és az azt visszaigazoló "Megbízás visszaigazolása" elnevezésű okiratokkal közte és az I. rendű alperes között létrejött jogviszony a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:302. §-a szerinti szállítmányozási szerződés.

[3] Az I. rendű és a II. rendű alperes elsődlegesen - joghatóság hiányára hivatkozva - az eljárás megszüntetését, másodlagosan az I. rendű alperes - a passzív perbeli legitimációra hivatkozva - a kereset elutasítását, a II. rendű alperes perfüggőségre hivatkozással is az eljárás megszüntetését, míg mindkét alperes harmadlagosan a megállapítási per feltételeinek hiánya miatt, negyedlegesen pedig arra figyelemmel kérte a kereset elutasítását, hogy a létrejött szerződés a magyar jog szerint nem minősül szállítmányozási szerződésnek.

Az első- és a másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes között szállítmányozási szerződés jött létre 2020. augusztus 10-én az I. rendű alperes megbízása és a felperes /1. számú megbízás visszaigazolása alapján. Határozatának jogi indokolásában - miután az eljárás megszüntetése iránti valamennyi hivatkozást alaptalannak találta - úgy ítélte meg, hogy a megállapítási keresetnek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdésében írt feltételei fennállnak. Az okiratok alapján megállapította, hogy a felperes a saját nevében a megbízó I. rendű alperes javára a küldemény továbbításával összefüggésben kötötte meg a fuvarozási szerződést, majd a káresemény bekövetkezése után a fuvarozóval szemben felszólamlással élt és pert indított ellene. A szerződés részévé vált MÁSZF a magyar jog szerinti szállítmányozási szerződésre alkalmazandó, a szállítmányozási szerződést kötő felek kötelezettségeit és a szállítmányozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, amely tartalmi elemek alapján az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felperes és az I. rendű alperes közötti szerződés a Ptk. 6:302. §-ában szabályozott szállítmányozási szerződés.

[5] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában hangsúlyozta, hogy a megállapítási kereset előfeltételeinek [Pp. 172. § (3) bekezdés] elbírálására, valamint az egyéb eljárási kérdések megítélésére a magyar eljárásjogi szabályokat, a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni. Nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes jogvédelmének szükségessége megállapítható abból az okból, hogy a felperes fuvarozói felelősségére alapított kárigény érvényesítésének - amely iránt a II. rendű alperes a felperes ellen Németországban pert indított - előkérdése a felperes és az I. rendű alperes közötti szerződés jogi minősítése. A másodfokú bíróság rámutatott: a felperes a tényállításai alapján a megállapítási keresetével azt szeretné elérni, hogy a bekövetkezett káreseményért a II. rendű alperessel szemben ne fuvarozóként, hanem szállítmányozóként feleljen. A felperes érdeke ugyanakkor nem teremti meg a megállapítási kereset egyik konjunktív feltételét képező jogmegóvás szükségességét, a felperes ugyanis azokat a jogait, amelyeket a jelen perben a megállapítási kereset indításával kíván megóvni, az ellene Németországban indított perben a II. rendű alperessel szemben védekezés keretében megóvhatja. A CMR Egyezmény alapján indított keresettel szemben az ellenkérelmében hivatkozhat arra, hogy az I. rendű alperessel szállítmányozási szerződést kötött, melyre a jelen perben is előadottak szerint a magyar jog szabályai az irányadók, így a II. rendű alperessel szemben sem fuvarozóként felel.

[6] A másodfokú bíróság érvelése szerint a magyar eljárási jogszabályok szerinti megállapítási kereset indításának a feltételét jelentő jogmegóvás szükségességét önmagában is kizárja, hogy az elsőfokú bíróság a megállapítási keresetet a Németországban folyamatban lévő per, vagyis a felperes fuvarozóként való felelőssége elbírálásának előkérdéseként minősítette. A Pp. ugyanis nem teszi lehetővé, hogy más bíróság, akár más tagállami bíróság előtt folyamatban lévő per eldöntése szempontjából releváns, az abban a perben eldöntendő kérdés megállapítása érdekében - a perbeli esetben a szerződés jogi minősítése és ebből adódóan a felperesre irányadó felelősségi szabályok kérdésében - a fél külön megállapítási keresetet indítson, mert ez azt eredményezné, hogy a felperes elleni marasztalási (kártérítési) kereset alapját képező egyik jogi tény kérdésében különböző, ráadásul eltérő tagállami bíróságok foglalnak állást, esetlegesen eltérő eredménnyel. Kifejtette, hogy a németországi igényérvényesítéssel kapcsolatos perköltség hivatkozott összege sem alapoz meg jogmegóvási szükségletet, ugyanis önmagában költséghatékonysági szempontok alapján megállapítási keresetet nem lehet indítani.

[7] Mindezek alapján a másodfokú bíróság megítélése szerint a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 172. § (3) bekezdésében meghatározott feltételei nem állnak fenn. A kereset ezért érdemben nem bírálható el, nem vizsgálható érdemben a felperes és az I. rendű alperes közötti szerződés tartalma, jogi minősítése. Emiatt a jogválasztás, illetve az alkalmazandó anyagi jog kérdésében sem kell állást foglalni, a másodfokú bíróság erre tekintettel mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének a szerződés jogi minősítését és az alkalmazandó jogot érintő megállapításait.