ÍH 2025.134 A JOGMEGÓVÁS SZÜKSÉGESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA MEGÁLLAPÍTÁSI KERESET INDÍTÁSA ESETÉN

A megállapítási kereset konjunktív feltételei közül a jogmegóvás szükségessége nem áll fenn, ha a felperesnek az egyik alperessel szemben nincs megóvandó joga, azokat a jogait pedig, amelyeket a kért megállapítással a másik alperessel szemben kívánja megóvni, nem kizárólag megállapítási kereset útján, hanem az ellene indított perben van lehetősége megvédeni [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 172. § (3) bekezdés].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék G.40480/2021/77., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40124/2024/5. (*ÍH 2025.134*), Kúria Gfv.30038/2025/2. (BH 2025.9.213)

***********

A felperes és az I. rendű alperes között 2020. augusztus 10-én létrejött szerződés alapján a felperes megbízta a perben nem álló fuvarozót 20.000 kg autóalkatrész Magyarországról (Budapest) Németországba (Köln) való továbbítására. A fuvarfeladat teljesítése során Németországban a küldeményt szállító félpótkocsi kigyulladt, aminek következtében a rakomány teljes egészében megsemmisült. A felperes 2021. március 16-án bejelentette az I. rendű alperes kárigényét a fuvarozónak, majd pert indított a fuvarozó ellen. A per a Székesfehérvári Törvényszéken van folyamatban. A II. rendű alperes az I. rendű alperes biztosítójaként 2021. július 29-én megtérítette az I. rendű alperes kárát, majd 2021. augusztus 11-én Németországban a kölni bíróság előtt törvényi engedményesként keresetet indított a felperessel szemben 255.000 euró kár és késedelmi kamatai megfizetése iránt, a "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben az 1956. év május hó 19. napján kelt egyezmény (a továbbiakban: CMR Egyezmény) 17. cikk 1. pontja, 23 cikk 1. pontja és 29. cikke alapján.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a "KNBP4XD azonosító számú Telefax" és az azt visszaigazoló "Megbízás visszaigazolása" elnevezésű okiratokkal közte és az I. rendű alperes között létrejött jogviszony a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:302. §-a szerinti szállítmányozási szerződés.

Az I. rendű és a II. rendű alperes elsődlegesen - joghatóság hiányára hivatkozva - a per megszüntetését, másodlagosan az I. rendű alperes - a passzív perbeli legitimációra hivatkozva - a kereset elutasítását, a II. rendű alperes perfüggőségre hivatkozással is a per megszüntetését, míg mindkét alperes harmadlagosan a megállapítási per feltételeinek hiánya miatt, negyedlegesen pedig arra figyelemmel kérte a kereset elutasítását, hogy a létrejött szerződés a magyar jog szerint nem minősül szállítmányozási szerződésnek.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletével megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes között szállítmányozási szerződés jött létre 2020. augusztus 10. napján az I. rendű alperes KNBP4XD számú megbízása és a felperes 20D004891/1. számú megbízás visszaigazolása alapján.

Az elsőfokú bíróság a határozat jogi indokolásában az alperesek alaki védekezésére figyelemmel elsődlegesen a joghatóságát vizsgálta. A felperes és az I. rendű alperes közötti szerződés tartalma, továbbá a tanúvallomások értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i 1215/2012/EU rendelete (Brüsszel Ia rendelet) 25. cikke szerinti megállapodás a joghatóságról a szerződő felek között nem jött létre. Erre tekintettel a Brüsszel Ia rendelet 7. cikkében szabályozott különös joghatósági ok alapján vizsgálta a joghatóságát, amelyet az I. rendű és a II. rendű alperesek a szállítmányozási szerződés létrejöttének megállapítása esetére kifogásoltak. A peres felek között nem volt vitás, hogy a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésre a CMR Egyezmény 31. cikk 1.b) pontja alapján az áru átvételének helye szerint a magyar bíróság joghatósága fennáll, a szállítmányozási szerződés létrejöttének esetére pedig ezt a Brüsszel Ia rendelet 7. cikk 1. pont a) alpontjában szabályozott joghatósági ok, azaz a kötelezettség teljesítésének helye alapítja meg, amelynek a 7. cikk 1. pont b) alpontja szerint az a hely minősül, ahol a szerződés szerinti szolgáltatást nyújtották vagy kellett volna nyújtani. A szállítmányozási szerződés keretében a felperes szerződéses kötelezettsége a küldemény továbbításának megszervezése volt, a felperes Magyarországon kötött a fuvarozóval szerződést, amelynek folytán a teljesítés helye megalapítja a magyar bíróságok joghatóságát.

A II. rendű alperes perfüggőségre alapított alaki védekezését alaptalannak találta. Megállapította, hogy a II. rendű alperes Németországban a CMR Egyezmény 17. cikk 1. pontja, 23. cikke és 29. cikke alapján a fuvarozói felelősségre hivatkozással indított kártérítési keresetet a felperes ellen, amelyet a bíróság 2022. augusztus 9-én közölt a felperessel. Az elsőfokú bíróság következtetése szerint a perfüggőségnek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt feltételei nem állnak fenn, mert a felperes a jelen pert szállítmányozási szerződés létrejöttének megállapítása iránt terjesztette elő, míg a II. rendű alperes fuvarozói felelősség alapján érvényesít kárigényt a felperessel szemben Németországban. Mindezek miatt az alaki védekezés körében a Pp. 176. § (1) bekezdés a) és d) pontjaira hivatkozással előterjesztett eljárás megszüntetése iránti kérelmet elutasította.

Az elsőfokú bíróság hivatalból vizsgálta a megállapítási kereset Pp. 172. § (3) bekezdésében foglalt feltételeit. Ennek körében a felperes jogvédelmének szükségességét álláspontja szerint az alapítja meg, hogy a nemzetközi közúti árufuvarozás során bekövetkezett káreseménnyel kapcsolatban a felperessel szembeni igény érvényesítésének előkérdése, hogy a felperes és az I. rendű alperes között fuvarozási vagy szállítmányozási szerződés jött létre, ettől függ, hogy a felperes fuvarozói felelőssége, illetve fuvarozóként való helytállási kötelezettsége fennáll-e. A felperes keresetében az I. rendű alperessel kötött szerződést szállítmányozásnak minősítette, mely jogviszony alapján az I. rendű alperessel szemben a marasztalási kereset benyújtásának feltétele nem áll fenn. Mindebből következően a megállapítási kereset eljárásjogi feltételei, a jogvédelem szükségessége és a teljesítés követelésének kizártsága is fennáll. Álláspontja szerint az I. rendű alperes perbeli legitimációja nem szűnt meg azzal, hogy a II. rendű alperes a kárt megfizette, melynek folytán a felperessel szembeni megtérítési igény a német biztosítási szerződésekre vonatkozó törvény, a Versicherungsvertragsgesetz (a továbbiakban: VVG) 86. § (1) bekezdése alapján a II. rendű alperesre szállt át. Kiemelte, hogy a felperes és az I. rendű alperes közötti jogviszony tartalmának megállapítására irányuló kereseti kérelem elbírálásához az I. rendű alperes mint szerződő fél perben állása szükséges, így az I. rendű alperes megalapozatlanul hivatkozott a perbeli legitimációjának hiányára.

A kereset érdemi elbírálása során elsősorban az alkalmazandó anyagi jogot, ebben a körben is azt vizsgálta, hogy a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17-i 593/2008/EK rendelete (Róma I. rendelet) 3. cikk (1) bekezdése és az (5) bekezdés szerint alkalmazandó 10-11. és 13. cikkei szerint a felperes és az I. rendű alperes éltek-e jogválasztással, amelynek kifejezettnek kell lennie, illetve annak a szerződés rendelkezéseiből vagy az eset körülményeiből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie. Ez utóbbi követelménynek nem felel meg az I. rendű alperes megbízásban közölt azon nyilatkozata, amely szerint az I. rendű alperes az Általános Német Szállítmányozási Feltételek (ADSP) szerint dolgozik, és a tanúvallomások alapján a felek alkalmazandó jog tekintetében kötött szóbeli megállapodása sem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság következtetése szerint a Magyar Általános Szállítmányozási Feltételek (MÁSZF) alkalmazásának elfogadásával - amely megfelel Róma I. rendelet 11. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak tekintettel arra, hogy a MÁSZF mind a felperes, mind pedig a Magyar Szállítmányozók Szövetségének honlapján a szerződéskötés időpontjában elérhető volt - a MÁSZF 17. § 1. pontjában foglaltak szerinti jogválasztás alapján a magyar jog alkalmazandó. Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy jogválasztás hiányában is a magyar jogot kell alkalmazni a Róma I. rendelet 4. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel az Európai Unió Bírósága C-305/13. számú előzetes döntéshozatali ítéletében foglaltakra -, amennyiben pedig a perbeli szerződés nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésnek minősül, akkor a Róma I. rendelet 5. cikk (1) bekezdése szerint.