A Fővárosi Ítélőtábla Bf.296/2010/11. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 20. §, 77. §, 137. §, 250. §, 252. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 354. §, 371. §, 372. §, 373. §, 375. §, 376. §, 386. §, 405. §, 542. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Székely Ákos

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.667/2007/26., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.296/2010/11.* (ÍH 2011.146), Kúria Bfv.1418/2011/8. (EH 2012.09.B20)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.296/2010/11.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2011. év szeptember hó 14. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2011. év szeptember hó 15. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A vesztegetés bűntette miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2010. év április hó 14. napján kelt 22.B.667/2007/26. számú ítéletét megváltoztatja.

I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 2 (Kettő) év börtönbüntetésre enyhíti; a vádlottat 3.230.000.-(Hárommillió-kétszázharmincezer) forint vagyoni előny megfizetésére kötelezi.

II. r. vádlott cselekményét társtettesként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 318. § (1), (2) bekezdés a) és c) pont, (6) bekezdés b) pont; 20. § (2) bekezdés] minősíti.

A szabadságvesztés büntetés tartamát 2 (Kettő) év börtönbüntetésre enyhíti.

A vádlott vagyoni előny megfizetésére kötelezését mellőzi.

Az elsőfokú ítéletben megjelölt tárgyalási napok közül a 2009. november 25.-ét mellőzi; a határozathozatal napjával, 2010. április 14.-el pedig az ítélet bevezető részét kiegészíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlott tekintetében helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság - II. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban - a 2010. év április hónap 14. napján kelt 22.B.667/2007/26. számú ítéletében I. r. vádlottat gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által folytatólagosan, kötelességszegéssel és üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 252. § (1) és (2) bekezdés] miatt 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte kötelezve őt 3.250.000.- forint vagyoni előny megfizetésére.

II. r. vádlottat vezető beosztású hivatalos személy által folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 250. § (1) és (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés] miatt 3 év 10 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, 17.000.000.- vagyoni előny megfizetésére is kötelezve.

Rendelkezett a bűnjelek tárgyában és a bűnügyöltség viseléséről.

Az ítélet ellen - melyet az ügyész mindkét vádlottat érintően tudomásul vett - I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan téves minősítés miatt és enyhítésért; míg II. r. vádlott védője a tényállás téves megállapítása és helytelen jogi minősítés miatt, felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2010. év augusztus hónap 27. napján kelt Bf.521/2010/6-I. számú átiratában a mérlegeléssel megállapított elsőfokú ítéleti tényállást megalapozottnak, ám a vádlotti előélet, valamint a személyi körülmények tekintetében mégis kiegészítendőnek tartotta. Álláspontja szerint a vádlottak bűnösségére vont következtés okszerű, a cselekmények minősítése törvényes, az alkalmazott büntetési tartam pedig szükséges a kívánt célok eléréséhez.

Összességében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

I. r. vádlott védője a fellebbezését írásban részletesen megindokolta.

Korábbi jogi érvelését megismételve arra hivatkozott, hogy védence nem volt önálló intézkedésre, döntésre jogosult személy; csupán előkészítő munkát végzett. Ennek következtében cselekménye enyhébb megítélés alá esik, s a büntetési tételből következően már elévült.

Az eljárás tárgyát képező szerződéseket a II. r. vádlottól telefonon kapott utasításra írta alá; a történésekre - beleértve a kifizetéseket is - az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása vezetett. Nem kért és kapott az ügyletek után bruttó 10 %-ot - erre okirati bizonyíték sincs - csupán utólag részesült ajándékban.

Másodlagosan a 11 éves időmúlásra, az ellene indított ügyek egyesítésének elmaradásából származó hátrányra, valamint a belső arányosság hiányára figyelemmel a büntetés enyhítését, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását, valamint vagyontalan voltára tekintettel a vagyoni előnymegfizetésére kötelezés részbeni vagy teljes mellőzését indítványozta.

II. r. vádlott védője írásban bizonyítási indítványt terjesztett elő.

Bejelentette az elsőfokú eljárásban ismeretlen helyen tartózkodó, így tanúként ki sem hallgatott személy ismertté vált új címét és telefoni elérhetőségét; egyben indítványozta a másodfokú eljárásban tárgyaláson történő kihallgatását arra figyelemmel, hogy az ítéleti tényállás - mely lényegében teljes egészében e személy nyomozati vallomásán alapszik - megnyugtató és aggálytalan megállapítása nem lehetséges a meghallgatása nélkül.

A Fővárosi Ítélőtábla - az alább majd kifejtésre kerülő indokokra tekintettel - e bizonyítási indítványnak nem adott helyt, és az ügyben az eredeti kitűzésnek megfelelően nyilvános ülést tartott.

A másodfokú nyilvános ülésen I. r. vádlott védője az írásban már előadottakat mindenben maradéktalanul fenntartotta.