BH 2009.1.3 I. Az emberölés bűntette különös kegyetlenséggel elkövetettként minősül, ha az elkövető az ölés véghezvitele során a földön fekvő sértettet perceken át fojtogatja, fejére közepes-nagy erejű ütéseket mér, majd nyakát fűrészlappal elmetszi [Btk. 13. §, 166. § (1), (2) bek. d) pont].

II. Az önhibából eredő ittas állapotban elkövető cselekményét - a felismerési képesség ittasság okozta korlátozottságának figyelmen kívül hagyásával - a cselekmény tárgyi oldalának értékelése alapján kell elbírálni [Btk. 24. §, 25. §; II. sz. BED].

Az elsőfokú bíróság a 2006. január 4. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében és kifosztás bűntettében. Ezért őt - halmazati büntetésül - mint visszaesőt 14 évi és 6 hónapi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a terhelt kényszergyógyítását; s megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2006. szeptember 21. napján meghozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás lényege a következő.

A terhelt nem kóros elmeállapotú és beszámítási képessége sem korlátozott; alkoholista életmódot folytat, alkoholfüggő. Korábban súlyos testi sértés bűntette miatt 8 hónapi börtönbüntetésre ítélték.

2004. február 1. napján este egy presszóban a terhelt - aki megelőzőleg több napon át nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott - együtt italozott C. A. sértettel.

2004. február 2. napján hajnalban, 1 óra 30 perc körüli időben a sértett, aki igen súlyos fokú, és a terhelt, aki közepes fokú alkoholos befolyásoltság, szokványos részegség állapotában volt, együtt a sértett lakására indult. Útközben szóváltás alakult ki közöttük, s a terhelt a sértettet bántalmazni kezdte.

A terhelt a sértettet előbb a térdére, majd a fejével a falnak lökte, aki a földre zuhant. A terhelt ekkor az alkoholos állapota miatt védekezésre korlátozottan képes sértettet a hátára fordította, felső testére térdelt és - miközben bal kezével a sértett nyakát szorította - jobb öklével legalább 7 ízben, közepes-nagy erővel a fejét megütötte. A sértett a mintegy 5 percen át tartó fojtás során - miközben fájdalomérzete és életösztöne működött - hiába próbált levegőhöz jutni.

Ezt követően a terhelt felállt és a sértettbe - annak fejébe és testébe - többször belerúgott; majd a helyszínen talált 31 cm hosszú fém fűrészlappal megvágta a sértett áll alatti nyakrészét. Ezután a sértettet egy félreeső helyre húzta, ahol a hasára fordította és annak kabátjával leterítette.

A sértett a bántalmazás során testszerte különböző sérüléseket szenvedett, közte az orrcsont darabos törését, a nyelvcsont bal szarvának és a pajzsporc bal oldali nyúlványának törését, a VII-X. bordák sorozattörését, a homlok és mindkét halántéktájék bevérzését, a jobb oldali nyaki izomzat kiterjedt bevérzését, a felső frontfogak törését.

A sértett a bántalmazások következtében a helyszínen életét vesztette; halála a nyak tartós leszorítása folytán fellépő fulladás miatt következett be.

A terhelt a cselekményt követően lehúzott a sértett kezéről egy 20 000 forint értékű aranygyűrűt, s azzal, valamint a sértett - már korábban nála lévő - mobiltelefonjával a helyszínről eltávozott. A gyűrűt még aznap elzálogosította, a telefont pedig elajándékozta.

Az eljárt bíróság jogi értékelése szerint reálisan számítani kellett azzal, hogy a fej közepes, vagy annál nagyobb erejű, kitartó bántalmazása által, az agy sérülése folytán a sértett halálának bekövetkezte megtörténhet, mint ahogy azzal is, hogy a nyaki erek elvágása és a légcső tartós leszorítása ugyancsak halált okozhat.

A terhelt a sértett fején súlyos és nagyszámú sérülést okozott, megkísérelte a nyaki erek elvágását, ami csak azért nem sikerült, mert erre az eszköze nem volt alkalmas, a sértett nyakát mintegy 5 percen át leszorította.

Ehhez képest a terhelt nem csupán belenyugodott a sértett halálába, hanem kívánta is azt, ugyanis a sértett élete kioltására alkalmas cselekmények több módját kitartóan, az adott helyzethez képest hosszú időn át alkalmazta.

A sértett halálát a bántalmazási folyamat végét jelentő fojtás miatt beállt fulladás okozta. A sértett még élt a bántalmazás során, s akkor is, amikor a vádlott megkísérelte a nyakán az ereit elvágni.

A sértett a fojtás során különösen sokat szenvedett, 5 percen át próbált levegőhöz jutni, s e közben fájdalomérzete, életösztöne működött; ezt igazolja a sértett körül és a házfalon megmaradt nagy vérmennyiség. Mindezek alapján a terhelt az élet kioltásával járó szenvedést meghaladó, elviselhetetlen gyötrelmet okozva ölte meg a sértettet.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő - törvényi ok megjelölése nélkül - felülvizsgálati indítványt törvénysértő minősítés miatt és enyhébb büntetés kiszabása érdekében.

Az indítvány vitatja az emberölés minősítését, és azt kifogásolja, hogy - álláspontja szerint - ugyanazon körülmények (a sérülések száma és súlya) alapján állapították meg a bíróságok, hogy a terhelt ölési szándéka egyenes volt és a különös kegyetlen elkövetésre kiterjedt.

Az indítvány szerint azonban kétséget kizáróan nem bizonyított az egyenes szándék. A sértett sérülései nagyszámúak ugyan, de a támadás a sértett arcára - eszköz nélkül - irányult, amely nem vezet szükségképpen halálhoz. Nem lehet kizárni ugyanis, hogy a halál okát képező fojtás az alkarjára támaszkodó terhelt - egyenes szándék nélküli - magatartása miatt következett be.

A fojtás önmagában általában pedig nem minősül különös kegyetlen elkövetésnek, s alapeseti minősítést is lehetővé teszi.