EH 2002.831 A kötbér mérséklésének nincs helye, ha annak mértékét a felperes által megkötött műsorszolgáltatási szerződés fix összegben állapította meg [1996. évi I. tv. 15. §, 112. §]
Az alperes műsorfigyelő szolgálata megvizsgálta a felperes 1998. május 1. és augusztus 31. közötti, valamint az 1998. szeptember 3-i és 1998. október 31-i műsorszolgáltatását, melynek során tapasztalta, hogy a felperes több esetben megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 15. §-ának (1) bekezdését.
Az 1998. november 25-én kelt határozatában megállapította, hogy 1998. június 11-én és június 29-én az "M. d.", 1998. június 29-én a "L." című műsor előtt és után szereplő "R. R.", "D. t.", valamint "V." és a "Cs." között közölt "J. 's B.", az 1998. augusztus 11-i "S." műsorban többször felbukkanó "S. óra", az 1998. augusztus 24-i orvos-meteorológiai műsorban ugyancsak többször megjelenő "V. krém" és az 1998. szeptember 3-i "L. mesterfokon" című műsorszám után sugárzott "M." és "V.", mozgóképes reklámfilmek - amelyeket részben az adott műsorok támogatói mutattak be - jól felismerhetően nem voltak elkülönítve.
Határozatában felhívta a felperest a sérelmezett magatartás megszüntetésére, továbbá az Rtv. 112. §-ának (1) bekezdés d) pontja, valamint a műsorszolgáltatási szerződés 11.6.1 pontja alapján 2 210 000 Ft kötbér megfizetésére kötelezte a műsorszolgáltatót.
Az alperes az 1999. március 4-én kelt határozatával megállapította, hogy 1998. október 31-én 13.30-kor közzétett "F." című műsorszám előtt a "V." reklámja volt látható 15 másodperc időtartamban, megfelelő elkülönítés, főcímek nélkül. A műsor végén közzétett reklám - amely a "V.-ízvonal" tárcsázására hívta fel a nézőket V. termékek bemutatása közben - is főcímek nélkül volt látható. Erre figyelemmel az Rtv. 15. §-ának (1) bekezdésének megsértésére hivatkozással ugyancsak felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére, és 2 210 000 Ft kötbér megfizetésére is kötelezte. A felek által kötött műsorszolgáltatási szerződés 11.6.1 pontja kimondja, hogy ha a műsorszolgáltató a törvény alábbiakban felsorolt §-aiban meghatározott kötelezettségeit megszegi, minden egyes esetben a szerződésben kikötött mértékű kötbért köteles az ORTT-nek megfizetni.
Az Rtv. 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megszegése esetén fizetendő kötbér mértékéről a szerződés 11.6.1.26 pontja rendelkezik, miszerint ez esetben a kötbér mértéke a kötbér alapjának 2,5 százaléka.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes határozatát megváltoztatva állapítsa meg, hogy az 1998. augusztus 19-i "S." című műsorral és az 1998. augusztus 24-i orvos-meteorológiával kapcsolatos jogsértés megállapítását kivéve jogszerűen járt el, ezért kérte a kötbérek megfizetése alóli mentesítését, mert álláspontja szerint az elismert két jogsértésre tekintettel a figyelmeztetés alkalmazása is elégséges szankció lett volna.
Sérelmezte, hogy az alperes az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit megszegve nem tájékoztatta az eljárás megindításáról, jogairól és kötelezettségeiről, így nem gyakorolhatta iratbetekintési és nyilatkozattételi jogát. Állította, hogy a vitatott esetekben nem reklám, hanem a szponzorációs szerződések szerinti támogatás valósult meg.
Keresetében kiemelte, hogy az 1998. november 25-én meghozott, jelentős összegű kötbért kiszabó határozat után indokolatlan volt az ezt megelőző időben észlelt szabálytalanság újabb határozattal történő szankcionálása. Keresetében végül hivatkozott arra, hogy az alperes a szankció alkalmazásakor nem értékelte, hogy a határozatok meghozatalakor a kereskedelmi televíziózás gyakorlata még kialakulóban volt.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatait részben és akként változtatta meg, hogy a kötbér összegét 1 768 000 Ft-ra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában a perbeli műsorrészek megtekintésére hivatkozással kifejtette, hogy a termékekhez közvetlenül kapcsolódó képi, illetve hangi megjelenítéssel a támogatás kereteit jóval meghaladó közlések történtek, így azok az Rtv. 2. §-ának 41. pontja szerinti reklámnak minősülnek. A reklám közzétételével a felperes megsértette az Rtv. 15. §-ának (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakat, amely az Rtv. 112. §-ában meghatározott szankciók alkalmazását vonja maga után. Kifejtette, hogy az Rtv. 112. §-ában meghatározott joghátrányok különböző súlyúak, azokat illetően - bár a (2) bekezdés szerint együttes alkalmazásukra is lehetőség van - megfigyelhető a jogalkotó fokozatosságot érvényesítő törekvése. Álláspontja szerint az alperes akkor járt volna el az Rtv. szabályainak megfelelően, ha kisebb súlyú jogsértés esetén enyhébb, nagyobb súlyú, többszörös jogellenesség esetén pedig szigorúbb szankciót alkalmaz.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Áe. 2. §ának (6) bekezdése szerint biztosítani kell a felperes részére az Áe. 27. §-ában részletezett módon történő nyilatkozattétel jogát, ennek elmaradása miatt azonban a felülvizsgálni kért határozatok hatályon kívül helyezésére nem látott lehetőséget, utalással a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalására. Figyelembe vette azonban a felperes javára, hogy a perbeli határozatok meghozatala idején a kereskedelmi televíziózás még csak első lépéseit tette, és azt is, hogy az alperes két határozattal szankcionálta a felperes terhére megállapított jogsértéseket, ezzel kétszeres kötbér érvényesítése valósult meg, rámutatott azonban arra is, hogy a külön határozattal történő szankcionálás nem ütközik az Rtv. rendelkezéseibe.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozataiban megállapított jogsértések miatt a kötbér mértékét a kötbér alapjának (884 000 000 Ft-nak) 0,2%-ában állapította meg, ezért - a kétszeres kötbér-érvényesítést mellőzve - a kötbér összegét 1 768 000 Ft-ra mérsékelte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, a felperes pedig csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a határozatok meghozatalakor a fokozatos szankció elvét alkalmazta, míg a felperes a megkötött műsorszolgáltatási szerződésben azt vállalta, hogy minden egyes szabályszegés esetén megfizeti a szerződésben kikötött kötbért. Erre tekintettel - álláspontja szerint - nem volt kötelessége először figyelmeztetni a felperest, a kötbér kiszabására első alkalommal is lehetősége volt. Véleménye szerint nem kellett a felperest a vizsgálatról külön értesítenie, hiszen azzal, hogy beküldte a jegyzőkönyveket és kazettákat, az ellenőrzés tényét tudomásul vette.
A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kötbér mellőzését kérte. Hivatkozott az alperes által 1998. október 14-én elfogadott határozatra, amely ugyancsak a fokozatos szankcionálás elvét tartja elfogadhatónak. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy az alperes első határozata olyan jogszabálysértésekre vonatkozik, amelyekkel kapcsolatban korábban nem került sor az Rtv. 112. § (1) bekezdés a) pontja szerinti figyelmeztetés alkalmazására. A második határozatban kiszabott kötbér pedig az első határozat meghozatalát megelőző időszakban elkövetett törvénysértést szankcionált, ezért az alperes részéről - jogszerűnek nem tekinthető - kétszeres kötbér-érvényesítés valósult meg.
Mindezekre figyelemmel a második határozatban megállapított szankciók teljes mellőzését, az alperes első határozatában megállapított szankciók tekintetében pedig a kötbér alkalmazásának mellőzését kérte.
A fellebbezés alapos, a csatlakozó fellebbezés alaptalan. A perben rendelkezésre állt adatok alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást, és helytálló jogi következtetéssel mondta ki, hogy a felperes megszegte az Rtv. 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
A felperes által megkötött műsorszolgáltatási szerződés 11.6.1 pontja értelmében ennek jogi konzekvenciája a kötbérfizetés mint szankció. A szerződés megkötésével a felperes vállalta, hogy az Rtv. 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megszegése miatt minden egyes esetben a kötbér alapjának 2,5%-át kötbérként megfizeti (11.6.1 pont 26. pontja).
Mindezek alapján nem hivatkozhat alappal a szankcionálás módjának téves, a fokozatosság elvét figyelmen kívül hagyó megválasztására, a szankcionálás alperes által alkalmazott módját ugyanis a szerződésben magára nézve kötelezőnek elismerte.
Az Rtv. 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértése miatt a kötbér mértékét illetően a felperes által megkötött szerződés mérlegelési lehetőséget nem ,biztosít, szemben a szerződésben meghatározott más törvénysértésekkel, amikor a kötbér maximális mértékére figyelemmel a kötbér összegének meghatározása az alperes mérlegelési körébe tartozik. A perbeli esetben azonban az alperesnek ilyen mérlegelési lehetősége nem volt. Az Rtv. 112. § (1) bekezdésének d) pontja ugyanis kötelező előírást tartalmaz, amikor úgy fogalmaz, hogy "érvényesíti a szerződésben megállapított kötbért". Emellett a kötbér mértéke a kötbéralap meghatározott százalékában, és nem maximálva került meghatározásra.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes ennek ellenére mindkét határozatában nem a szerződésben rögzített 2,5%-ot, hanem csupán a kötbér alapjának 0,25%-át ki tevő kötbért érvényesítette, amikor annak összegét 2 210 000 Ftban határozta meg. Ezzel azonban a bíróság az adott közigazgatási határozatok felülvizsgálata során a kereseti kérelem korlátaira tekintettel nem foglalkozhatott. Abból azonban, hogy az alperes nem érvényesítette a szerződésben kikötött kötbért, nem következik az, hogy a bíróságot is megilleti a kötbér mérséklésének joga.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felperes csatlakozó fellebbezésbeli érvelését, miszerint a fokozatos szankcionálás elvére figyelemmel az alperes határozatában csupán az Rtv. 112. § (1) bekezdés a) pontja szerinti figyelmeztetés jogkövetkezményét alkalmazhatta volna. A fokozatosság elve szerinti eljárást az Rtv. kötelezően nem írja elő, a kötbért - mint szankcionálási formát - a felperes maga vállalta a szerződésben. E körben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felek a kötbért a törvény egyes rendelkezéseinek megszegése miatt, külön-külön szabályozottan kötötték ki mint szankciót, részben a kötbéralap meghatározott százalékában, részben maximált módon.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak a már ellenőrzött napok újabb eltérő jogsértése miatt az alperes részéről új határozattal történő szankció alkalmazásával kapcsolatos okfejtésével.
Sem az Rtv., sem pedig az Áe. nem tiltja, hogy egy adott - és már ellenőrzött - időszak újabb ellenőrzése során az alperes ismételten szankciót szabjon ki, amennyiben további jogsértést észlel.
A perbeli esetben ugyanis - bár az első határozattal érintett időszakra - eltérő szerződésszegés miatt alkalmazott szankciót az alperes, így ugyanazon magatartás jogsértő módon való ismételt szankcionálására nem került sor. Mindezek alapján az alperes eljárása ebben a tekintetben sem tekinthető jogszerűtlennek.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatainak jogszerűségét abból a szempontból is vizsgálta, hogy őt az ellenőrzés során terhelte-e értesítési kötelezettség, biztosította-e a felperes nyilatkozattételi jogát. Az alperes a felperes műsorszolgáltatásának ellenőrzését az Áe. 13. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hivatalból folytatta le, arról a felperest - jogszabályi előírás hiányában - nem volt köteles értesíteni.
Az Rtv. 136. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes az Rtv. 112. §-ában meghatározott szankciók alkalmazása szempontjából közigazgatási ügyben eljáró szerv, eljárására az Áe. szabályait kell alkalmazni. A felperest ezzel kapcsolatban megillette az Áe. 27. §-ában szabályozott nyilatkozattételi és 41. §-ában meghatározott iratokba való betekintés joga. A felperest az Áe. alapján megillető jogosultságok biztosításának elmulasztása miatt az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság azért mellőzte, mert azok nem minősültek az érdemi döntésre is kiható lényeges eljárási szabálysértésnek, és a híróság előtti eljárásban orvosolhatók is voltak.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerint - a fellebbezési és csatlakozó fellebbezési kérelem korlátai között - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. VI. 37.886/2000. sz.)