BH 2011.9.261 I. A bírósági nyilvántartásba vételnek a szakszervezet jogi személyisége keletkezése szempontjából jelentősége van [1982. évi II. tv. 4. § (1) bekezdés].

II. A kollektív szerződés megkötése alapvető szakszervezeti jog, ennek gyakorlásánál feltétel a szakszervezet nyilvántartásba vétele.

A felperesek a keresetükben elsődlegesen az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték. A másodlagos kereseti kérelmük elmaradt munkabér megállapítására, és két havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére irányult. A felperesek a jogviszonyuk további egy nappal történő meghosszabbítását, és erre a napra átlagkeresetük megállapítását, valamint - a kollektív szerződés rendelkezésére alapítva - további négy havi végkielégítés megfizetését kérték.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest a felperesek részére személyenként külön-külön négy havi átlagkeresetüknek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte, továbbá a III. r. felperesnek egy nap szabadság pénzbeli megváltását, valamint az I., III., V., VI., és a VII. r. felperes számára túlóradíj fizetését írta elő. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította.

A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel irányadó tényállás szerint a felperesek gyógymasszőrként, valamint betegirányítóként álltak az alperes alkalmazásában. A munkáltató 2009. január 19-én az I-VI. r., 2009. február 27-én a VII. r. felperes munkaviszonyát - átszervezésre és létszámcsökkentésre hivatkozva - rendes felmondással megszüntette.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a munkaviszonyokat megszüntető alperesi intézkedés jogszerű. A kollektív szerződés rendelkezése alapján megalapozottnak találta a felperesek további négy havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére irányuló igényét. A szerződés a végkielégítésre való jogosultság tekintetében úgy rendelkezett, hogy annak a 3.3.4. pontjában meghatározott mértéke további négy havi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató létszámleépítés miatti felmondással szünteti meg.

Az ítéletnek a négy havi átlagkereset megfizetésére vonatkozó rendelkezésével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, e körben a kereset elutasítását.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részében megváltoztatta, és az I-VII. r. felperesek négy havi végkielégítés megfizetése iránti kereseti kérelmét elutasította.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a megfogalmazott kollektív szerződést az alperes volt képviselője, és egy szakszervezeti titkár még azt megelőzően aláírta, hogy a szakszervezet bejegyzéséről a bíróság döntött volna. Nem volt vitatott a felek között, hogy a bíróság a szakszervezet bejegyzés iránti kérelmét elutasította.

Az Mt. 31. § (1) bekezdése alapján a kollektív szerződést egyrészről a munkáltató, a munkáltatói érdekképviseleti szervezet, vagy több munkáltató, másrészről a szakszervezet, illetve több szakszervezet köthet, tehát annak megkötésére kizárólag akkor van lehetőség, ha a szerződést kötő felek mint jogalanyok léteznek. Amikor a perbeli kollektív szerződést aláírták, a szakszervezet bejegyzésére még nem került sor. A szakszervezet létre sem jött, mert a bejegyzés iránti kérelmét a bíróság elutasította. Miután a szakszervezetek a bejegyzéssel jönnek létre, a bejegyző határozat jogot keletkeztető hatályú. A létre nem jött szakszervezettel kollektív szerződést sem lehetett kötni.

A másodfokú bíróság érvelése szerint a kollektív szerződés nem érvénytelen volt, hanem az létre sem jött, márpedig létre nem jött kollektív szerződésre a felperesek eredménnyel jogot nem alapíthattak, és abból olyan kötelezettség sem származhatott az alperesre nézve, amelyet a bíróság előtt ki lehetett kényszeríteni.

A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítéletnek a négy havi végkielégítés tárgyában hozott határozata helybenhagyását kérték.

Arra hivatkoztak, hogy az Mt. 8. §-a a jogszabályba ütköző megállapodást semmissé teszi, a 9. § a semmis megállapodást érvénytelennek nyilvánítja. A 10. § alapján az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna. A semmisséget és az érvénytelenséget az Mt. 10. §-a azonos fogalomként kezeli, a hozzá fűzött jogkövetkezmény is azonos. Álláspontjuk szerint a szabályosan létrehozott szakszervezet megyei bírósági bejegyzése azért került felfüggesztésre, mert az alperes jogelődjének be kellett volna jelenteni a cégbírósági bejegyzését, melynek nem tett eleget, és - már a per alatt - a szakszervezet bejegyzési kérelme elutasításra került. Ebből következően az alperes saját felróhatóságára kívánt előnyök szerzése végett hivatkozni.