A Kúria Mfv.10560/2011/8. számú precedensképes határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/C. § (1) bek., (1) bek., (2) bek., (2) bek., 1989. évi VII. törvény (Sztrájk tv.) 1. §] Bírók: Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerítő eszközzel nem lehet fellépni. Nem minősül ennek, ha a szoros értelemben vett alapvető szolgáltatást nyújtó vállalatnál kizárólag az ilyenként minősülő tevékenység tekintetében a munkáltató a sztrájkoló munkavállalók helyettesítésére új munkavállalókat alkalmaz határozott időre.

Európai Szociális Charta Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 87. számú és 98. számú Egyezményei

BH 2013/3/77. 1989.VII. Tv. 1. § (2)

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.3543/2009/12., Fővárosi Törvényszék Mf.631398/2010/6., *Kúria Mfv.10560/2011/8.* (BH 2013.3.77)

***********

Mfv.II.10.560/2011/8.szám

A Kúria dr. Czuglerné dr. Ivány Judit ügyvéd által képviselt Repülőtéri Dolgozók és Szolgáltatók Szakszervezete I. rendű és a Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet II. rendű felpereseknek - a Bittera és Tóth Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Tóth M. Péter ügyvéd által képviselt Budapest Airport Zrt. alperes ellen sztrájk során tanúsított jogellenes magatartás megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 36.M.3543/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.631.398/2010/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Bíróság 59.Mf.631.398/2010/6. számú ítéletének azon részét, mellyel helybenhagyta a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 36.M.3543/2009/12. számú ítéletének rendelkezését, melyben megállapította, hogy az alperes a 2008. decemberi sztrájk során megsértette a Sztrájktörvény 1. § (2) bekezdésében foglaltakat, a munkavállalókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerítő eszközt alkalmazott - az első- és másodfokú eljárási illeték megfizetésére kötelező, valamint perköltség viselésre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, e körben az elsőfokú ítéletet megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érinti.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek egyenként 25.000,- Ft (Huszonötezer forint) együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a alperes 2008. október 10-én három hónapos felmondási idővel felmondta a Kollektív Szerződést. A felperesek erre figyelemmel 2008. december 1-jén sztrájkkövetelést nyújtottak át az alperesnek. A felek 2008. december 8-án, 9-én, 10-én, 14-én, 16-án, 17-én, 18-án, 20-án és 29-én egyeztetést folytattak, majd a felperesek 2008. december 10-étől határozatlan idejű sztrájkot hirdettek. Az alperes 2008. december 16-án 38 fő, december 20-án 21 fő, 2009. január 8-án 6 fő, összesen 56 fő, külföldről toborzott munkavállalóval létesített határozott idejű munkaviszonyt utasbiztonsági ellenőr munkakör ellátására.

Az alperes és az ... Kft. között 2006-tól fennálló megbízási szerződés alapján a kft. munkavállalói is végeztek biztonsági ellenőrzést a sztrájk alatt.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 5.Mpk.50.764/2008/12. számú végzésével elutasította a sztrájk jogellenessége megállapítása iránt előterjesztett kérelmet, melyet a Fővárosi Bíróság 55.Mpkfv.632.036/2009/4. számú végzésével helybenhagyott.

A felperesek 2008. december 17-én keresetet terjesztettek elő, melyben annak megállapítását kérték, hogy az alperes a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (Sztrájktörvény) előírásait súlyosan megsértette, a munkavállalókkal szemben munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerintézkedést alkalmazott, megszegte együttműködési kötelezettségét. Álláspontjuk szerint a sztrájkjog gyakorlása vonatkozásában korlátokat csak törvény írhat elő, s ebből következően új munkavállalók felvételére nem kerülhetett volna sor. Az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát, amikor sztrájktörőket szervezett, ami demoralizálóan hatott a munkavállalókra. Keresetükben kifogásolták az alperes egyeztetés során tanúsított magatartását, illetve a sztrájkolók elhelyezésének módját is.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint, mivel a Sztrájktörvény kifejezetten nem tiltja az új munkavállalók felvételét, az Mt. csak a munkaerő-kölcsönzés tekintetében tartalmaz kifejezett tilalmat, jogsértés nem valósult meg.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 36.M.3543/2009/12. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2008. decemberi sztrájk során megsértette a Sztrájktörvény 1. § (2) bekezdésében foglaltakat, a munkavállalókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerintézkedést alkalmazott. Egyebekben a felperesek keresetét elutasította.

Ítélete indokolásában - egyebek mellett - a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeire, az ILO Bizottságai iránymutató döntéseire, állásfoglalásaira és az Európai Szociális Chartára hivatkozott. Kiemelte az ILO Egyesülési Szabadság Bizottsága egyik állásfoglalását, mely szerint új munkavállalók felvétele avégett, hogy a sztrájk hatását semlegesítsék és a sztrájkoló munkavállalókat helyettesítsék, akkor jogszerű, ha az a szoros értelemben vett alapvető szolgáltatást nyújtó vállalatoknál történik, egyébként minden esetben jogszerűtlen, mert az egyesülési szabadság komoly sérelmét valósítja meg. Az alapvető szolgáltatásokat szűken kell értelmezni, e körbe azok tartoznak, amelyek megszakítása egyértelműen és azonnal a népesség egészének, vagy egy részének életét, személyes biztonságát, vagy egészségét veszélyezteti. Bár a bizottságok állásfoglalása jogi kötőerővel nem rendelkezik és az ILO alkotmánya értelmében nem minősül döntő értelmezésnek, de a jóhiszeműség elve megköveteli, hogy a bizottságok megjegyzéseit a kormányok vegyék figyelembe.

A munkaügyi bíróság kiemelte, hogy a perrel érintett sztrájk idején hatályos, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70/C. § (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon. A sztrájkjog nem abszolút jog, de a törvényhozó az alapvető jog lényeges tartalmát nem korlátozhatja.

Megállapítása szerint a sztrájkolók helyettesítésére a magyar jogszabályok szerint nincs lehetőség. Bár a Sztrájktörvény kifejezetten nem tiltja az új munkavállalók felvételét, az ilyen magatartás a Sztrájktörvény 1. § (2) bekezdésébe ütközik, mivel az a jogszerű sztrájkban résztvevő munkavállalókkal szemben a munkabeszüntetés ellehetetlenítését és befejezését célzó kényszerítő eszköznek minősíthető. A munkáltató perbeli magatartása azt üzeni a sztrájkoló munkavállalóknak, hogy hiábavaló a küzdelmük, és alkalmas arra, hogy a munkavállalókat a sztrájktól való tartózkodásra, annak befejezésére kényszerítse. Ez a magatartás rendeltetésellenes is, mivel célja a sztrájkoló munkavállalók érdekérvényesítési lehetőségének korlátozása. A munkáltató a veszteségeinek csökkentése érdekében a sztrájkban részt nem vett munkavállalóit olyan feladatok ellátására utasíthatja, amelyek egyébként a sztrájkoló munkavállalók munkakörébe tartoznak, ilyen esetben a munkáltató jogszerűen rendelkezhet a már rendelkezésére álló emberi erőforrással. A perbeli esetben azonban nem ezzel az eszközzel élt, hanem kifejezetten azzal a célzattal létesített munkaviszonyt más munkavállalókkal, hogy a sztrájkolókat helyettesítse.