A Szekszárdi Törvényszék Mf.20049/2012/4. számú határozata. Bírók: Csábráki Hajnalka, Hegedűsné dr. Uhrin Andrea, Imre Zita

Szekszárdi Törvényszék

10.Mf.20.049/2012/4. szám

A törvényszék a Dr. Hatvani Miklós ügyvéd (cím szám) által képviselt felperes neve (cím szám alatti lakos) felperesnek, - a Dr. Szegesdi Judit ügyvéd (címe szám) által képviselt alperes neve (alperes címe szám alatti székhelyű) alperes ellen munkáltató kárfelelőssége tárgyú munkaügyi perében a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 1.M.457/2011/32. számú közbenső ítélete ellen az alperes 36. sorszámú fellebbezése, és a felperes 10.Mf.20.049/2012/3. sorszámú csatlakozó fellebbezése alapján meghozta a következő

KÖZBENSŐ ÍTÉLETET:

A törvényszék a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 15.000,- (azaz Tizenötezer) Ft fellebbezési részperköltséget.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS:

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2008. augusztus 13. napjától létesített munkaviszonyt az alperessel csőszerelő munkakörre, mely tartalmazta a külföldi munkavégzés lehetőségét. Az alperes egy németországi megbízóval kötött vállalkozási szerződése keretében saját munkavállalóival acélszerkezeteket gyártott a megbízó üzemében, a felperes ennek keretében végzett munkát országnév1-ban, melynek során daruval történő mozgatást is végzett. 2008. november 26-án a felperes L. K. munkatársával két acél gerenda szerelési munkáin dolgozott. Kettő darab megmunkálandó acél elem két acélból készült tartóbakon helyezkedett el úgy, hogy ívelt közepük egymás felé nézett, a bakok középső része felé. A bakok fölött lévő emelő daru segítségével a felperes az egyik gerendát a tartó bakokról leemelte, emelés közben a gerendát 90 fokkal elfordította felfelé, így a gerenda két végével a földre, "a lábára" állítva érkezett a szerelő bakok mellé. A második gerenda emelés előtt szintén a közepén került megkötésre, a felperes ugyanarról a helyről állva végezte az emelést, mint az első gerenda mozgatását. Az emelés és forgatás a bakok közepéről a bakok felperestől távolabbi szélei felé történt, eközben a tartóállvány megbillent, a megkötött gerenda a bakok felperestől távolabbi végei felé elmozdult, majd a függőleges helyzetbe történő visszatérés során a földre érkezett bakokat meglökte, azok felbillentették a már földre helyezett első gerendát, rádöntve azt a felperes jobb lábára, melynek következtében a felperes nyílt bokatörést szenvedett, országnév1-ban tizenegyszer megműtötték.

A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy érdemi munkavédelmi oktatásban nem részesült, darukötözői és emelőgép kezelői vizsgával nem rendelkezett sem ő, sem a kötözést végző L. K. nevű munkatársa. Munkaköri orvosi vizsgálaton sem vett részt. Vitatta a műhelycsarnok, illetve az oda beszerelt daruk szabályos működését, valamint a felek közötti, külföldi munkavégzésre történő kirendelő okirat jogszerűségét.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a baleset oka az acélelem felperes általi nem megfelelő megemelése.

A munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy a felperes 2008. november 26-i munkahelyi balesetéért az alperest 70 % mértékű munkáltatói kárfelelősség terheli. Rámutatott, hogy a baleset bekövetkezése idején hatályos 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 1. § (1) bekezdése és a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi XIII. tvr. 51. §-a értelmében a magyar munkajogi szabályok hatálya kiterjed a perbeli esetre. Vizsgálta a munkavédelmi anyagi jog alkalmazhatóságának kérdését is, mert a felperes arra hivatkozott, hogy a darukezelőknek államilag elismert szakképesítés szükséges munkakörük ellátásához. Az 1993. évi XCIII. tv. (Mvt.) 10. §-a és az Mt. 106/A. § (5) bekezdése értelmében a munkavégzés helyén irányadó jogszabályi rendelkezés hiányában kell a munkajogi szabályokat alkalmazni a munkavédelmi feltételek tekintetében, a perben kirendelt szakértő szerint azonban országnév1-ban van irányadó szabályozás a felperes által kezelt daruk kezelésére. Ezért a munkaügyi bíróság a szakértő által hivatkozott német jogi rendelkezéseket vette figyelembe, utalva az e jogértelmezéssel összhangban álló 96/71EK. irányelv irányadó voltára is. A magyar munkajogi szabályok értelmében a munkáltató objektív felelőssége fennáll, a munkáltató kárfelelőssége alól a jogszabályi esetekben mentesülhet egészben vagy részben, de ez a német munkavédelmi szabályok szem előtt tartásával bírálandó el.

A felperes darukezelői szakképesítéssel nem rendelkezett, a német előírások szakmunkás végzettség meglétén túl összesen 1-5 nap gyakorlati és elméleti oktatást írnak elő a munkavállaló részére a darukezeléshez. A felperes munkavégzése első napjától dolgozott a daruval is. A munkaügyi bíróság úgy ítélete meg, hogy a felperesnek ez a tevékenysége nem jelenti, hogy olyan oktatásban részesült volna, mely megfelelt a német rendelkezéseknek, nem vált bizonyítottá a perben, hogy kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása idézte elő a balesetet. Az írásbeli szakvélemény szerint a baleset elsődleges oka az emelőgép kezelőjének figyelmetlen magatartása volt. A szakértő meghallgatásakor ez az álláspontja változott, mert az írásbeli szakvélemény készítésekor nem volt információja arról, hogy az emelőgép joystickjához tartozó kábel hossza milyen volt, illetve, hogy volt-e a felperesnek lehetősége más helyen tartózkodni. A peradatokból időmúlás miatt ez egyértelműen nem volt megállapítható, így e vonatkozásban a felperes gondatlansága nem állapítható meg. Nem ítélete gondatlannak a felperes azon magatartását sem, hogy a lebillenő terhet kézi erővel próbálta megállítani, mivel ez olyan ösztönszerű, egy pillanat alatt végbement tudatosságot nélkülöző magatartás, mely vétkességet nem alapozhat meg. A felperes enyhe mértékű vétkességét abban látta, hogy mivel több hete végezte a daruval a műveleteket, a német rendelkezéseket is figyelembe véve, rendelkezett akkora tapasztalattal, mellyel megelőzhette volna a baleset bekövetkezését, illetve a művelet végrehajtásáért, mint gépkezelőt, őt terhelte a felelősség a munkáltató által kijelölt irányító hiányában. A baleseti jegyzőkönyvben elismerte figyelmetlenségét, mulasztásának súlyát azonban csökkenti, hogy közvetlen munkatársa, a kötözést végző L. K. is észlelhette volna a baleseti veszélyhelyzet fennállását. Mindezek alapján a felperes vétkes közrehatásának mértékét 30 %-ban határozta meg, ezzel csökkentve az alperes objektív kárfelelősségét.

Az alperes fellebbezésében a közbenső ítélet megváltoztatását elsődlegesen a kereset elutasításával és a felperes perköltségben marasztalásával, másodlagosan a kárfelelősség mértékének a felperesre terhesebben 70-30 %-ban megállapításával és a felperes ehhez igazodó perköltségben marasztalásával kérte. A peradatokból kiemelte azt a szakértői nyilatkozatot, hogy a német jogszabályok értelmében 1-5 napi oktatás elegendő a darukezeléshez, a felperes 2-3 heti gyakorlati tapasztalata elegendő a daru kezeléséhez, mely alapján észlelhette volna a szükséges szabályok alkalmazhatóságát. A szakértő értékelte a felperes lakatos szakmunkás végzettségét, aki így anyag és mozgatás ismeretekkel rendelkezik, a felperes balesete egy alapvető anyagmozgatási hibával függ össze, nem megfelelő körültekintéssel végezte munkáját. A bíróság a szakértői véleményt anélkül bírálta felül, hogy annak megfelelő indokát adta volna. Ha a szakértő megfelelőnek találta a daru kábel hosszát, kérdés, miként juthatott a bíróság ezzel ellentétes következtetésre, mint ahogy abban a kérdésben is, hogy megfelelő helyen tartózkodott-e a felperes, hiszen a felperesen és egy tanún kívül senki nem állította, hogy a baleset helyszínén útban lévő dolgok lettek volna. A szakértő a felperes felelősségét állapította meg a tartózkodási hely megválasztása tekintetében, a hely meg nem felelőssége esetén a felperesnek meg kellett volna tagadnia a munkavégzést.