BH 2012.11.257 I. Hivatali visszaélés bűntette miatt pótmagánvádnak nincs helye, az így benyújtott vád nem törvényes [Be. 53. § (1) bek.].

II. Ha a vád nem törvényes, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet érdemi felülvizsgálatába nem bocsátkozhat [Be. 2. § (2) bek.].

A megyei bíróság a 2011. szeptember 8. napján kelt ítéletével a vádlottat, a pótmagánvádló - jogi képviselő útján benyújtott - vádindítványa alapján indult eljárásban bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében (Btk. 225. §), ezért a terheltet 280 napi tétel - napi tételenként 200 forint, összesen 56 000 forint - pénzbüntetésre ítélte.

A vádlott és védője által bejelentett fellebbezés folytán másodfokú bíróságként eljáró ítélőtábla a 2012. január 26. napján kelt végzésével a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a büntetőeljárást megszüntette, és kötelezte a pótmagánvádlót a bűnügyi költség megfizetésére.

A határozat kihirdetését követően a pótmagánvádló fellebbezést jelentett be, míg a vádlott és védője a végzést tudomásul vette.

A pótmagánvádló jogi képviselője a fellebbezést írásban részletesen indokolta.

Ennek során sérelmezi, hogy az ítélőtábla határozatában arra az álláspontra jutott, amely szerint a keretszerződés nem a vádlott részére állapított meg kötelezettségeket, hanem a pótmagánvádló tekintetében teremtett rendelkezésre állási polgári jogi kötelezettséget.

Ezzel kapcsolatosan hivatkozik a rendőr tanúk vallomásaira, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy a keretszerződéstől nem lehetett eltérni, a pótmagánvádlón kívül a balesetben sérült járműveket más nem szállíthatta el.

Ezt a szerződést szegte meg a vádlott.

A fellebbezés írásbeli indokolásában sérelmezi azt is, hogy az ítélőtábla jogi állásfoglalása szerint a Btk. 225. §-ában írt hivatali visszaélés ellen, bár közvádra üldözendő bűncselekmény, nincs helye pótmagánvádnak, mert a törvényi tényállásban nincs megfogalmazva passzív alany, bár célzat van, az azonban nem azonos az eredménnyel: vagyis a bűncselekmény védett jogi tárgya a hivatalos személy működésének törvényes rendje és az ehhez fűződő társadalmi érdek.

A fellebbezés álláspontja szerint a tényállásban írt rendőri intézkedés a pótmagánvádló érdekét közvetlenül sértette, ugyanis igazolhatóan bruttó 117 500 forint bevételtől esett el. Erre figyelemmel tévesnek ítéli meg az ítélőtábla azon megállapítását, amely szerint a pótmagánvádló vonatkozásában az elkövetési magatartással okozati összefüggésben nem mutatható ki tényleges vagyoni hátrány, amely jelen esetben a jogtalan hátránnyal esne egy tekintet alá.

A jogi képviselő a fellebbezés írásbeli indokolásában arra hivatkozik, hogy e kérdésben nincs egységes gyakorlat a büntető bíróságok között sem, hiszen egy másik ítélőtábla jogi állásfoglalása szerint "a hivatali visszaélés bűntette miatt nincs helye pótmagánvádas eljárásnak, kivéve, ha a sértettnél a jogtalan hátrány bekövetkezett".

A kifejtett indokokra figyelemmel, a pótmagánvádló jogi képviselője azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla megtámadott végzését helyezze hatályon kívül és a megyei bíróság ítéletét hagyja helyben.

A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a pótmagánvádló a fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, és a vádlott bűnösségének megállapítását, valamint vele szemben büntetés kiszabását, illetve új eljárás lefolytatását indítványozta.

A fellebbezés az alábbi indokok alapján nem alapos.

A Kúria a Be. 387. § (1) bekezdése alapján, illetve a (2) bekezdése szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.

Ennek során nem észlelt olyan - a Be. 399. § (1)-(4) bekezdése szerinti - feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést, amely az ügy érdemi elbírálását kizárja. A másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le; indokolási kötelezettségének messzemenően eleget tett, jogi álláspontjáról részletesen számot adott.

A Be. 388. § (1), illetve (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.

Ugyanakkor viszont a Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságával érdemben nem foglalkozott, ugyanis az érdemi felülvizsgálatot jelen esetben megelőzte a vád törvényességének, mint a bírósági eljárás alapjának a vizsgálata.

Az elsőfokú bíróság is részletesen foglalkozott a pótmagánvád lehetőségének kérdéseivel és megállapította, hogy a vádindítvány elutasításának nincs helye.

Megállapította azt is, hogy vádindítvány benyújtására a pótmagánvádló a Be. 53. § (1) bekezdés a) pontja szerint, a megyei főügyészség határozatában történt kioktatásnak megfelelően jogosult volt. Megillette őt a sértetti pozíció és az ezzel kapcsolatos valamennyi jogosítvány. Ezen túlmenően a vádindítvány a formai és tartalmi feltételeknek maradéktalanul megfelelt.