A Kúria Bhar.412/2012/4. számú precedensképes határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 225. §] Bírók: Fázsi László, Kónya István, Varga Zoltán

A határozat elvi tartalma:

I. Hivatali visszaélés bűntette miatt pótmagánvádnak nincs helye, az így benyújtott vád nem törvényes.

II. Ha a vád nem törvényes, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet érdemi felülvizsgálatába nem bocsátkozhat.

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Ítélőtábla Bf.824/2011/4., Debreceni Törvényszék B.399/2008/30., *Kúria Bhar.412/2012/4.* (BH 2012.11.257)

***********

KÚRIA

Bhar.III.412/2012/4.szám

A Kúria, mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2012. év május hó 29. napján tartott harmadfokú nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A hivatali visszaélés bűntette miatt S.A.Cs. ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Debreceni Ítélőtábla Bf.III.824/2011/4. számú végzését helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 2011. szeptember 8. napján kelt 19.B.399/2008/30. számú ítéletével S.A.Cs. vádlottat, az id. B.J. pótmagánvádló - dr. Sz.Á. ügyvéd jogi képviselő útján benyújtott - vádindítványa alapján indult eljárásban bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében (Btk. 225.§), ezért a terheltet 280 napi tétel - napi tételenként 200 forint, összesen 56.000 forint - pénzbüntetésre ítélte.

A vádlott és védője által bejelentett fellebbezés folytán másodfokú bíróságként eljáró Debreceni Ítélőtábla a 2012. január 26. napján kelt Bf.III.824/2011/4. számú végzésével a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a büntetőeljárást megszüntette, és kötelezte a pótmagánvádlót a bűnügyi költség megfizetésére.

A határozat kihirdetését követően a pótmagánvádló fellebbezést jelentett be, míg a vádlott és védője a végzést tudomásul vette.

Id. B.J. pótmagánvádló jogi képviselője a fellebbezést írásban részletesen indokolta.

Ennek során sérelmezi, hogy az ítélőtábla határozatában arra az álláspontra jutott, amely szerint a keretszerződés nem a vádlott részére állapított meg kötelezettségeket, hanem a pótmagánvádló tekintetében teremtett rendelkezésre állási polgári jogi kötelezettséget.

Ezzel kapcsolatosan hivatkozik B.T. és dr. L.Cs., dr. S.Cs., B.T.-né, Sz.I. és F.A. - valamennyien rendőr tanúk - vallomásaira, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy a keretszerződéstől nem lehetett eltérni, a pótmagánvádlón kívül a balesetben sérült járműveket más nem szállíthatta el.

Ezt a szerződést szegte meg a vádlott.

A fellebbezés írásbeli indokolásában sérelmezi azt is, hogy az ítélőtábla jogi állásfoglalása szerint a Btk. 225.§-ában írt hivatali visszaélés ellen, bár közvádra üldözendő bűncselekmény, nincs helye pótmagánvádnak, mert a törvényi tényállásban nincs megfogalmazva passzív alany, bár célzat van, az azonban nem azonos az eredménnyel: vagyis a bűncselekmény védett jogi tárgya a hivatalos személy működésének törvényes rendje és az ehhez fűződő társadalmi érdek.

A fellebbezés álláspontja szerint a tényállásban írt rendőri intézkedés id. B.J. érdekét közvetlenül sértette, ugyanis igazolhatóan bruttó 117.500 forint bevételtől esett el. Erre figyelemmel tévesnek ítéli meg az ítélőtábla azon megállapítását, amely szerint a pótmagánvádló vonatkozásában az elkövetési magatartással okozati összefüggésben nem mutatható ki tényleges vagyoni hátrány, amely jelen esetben a jogtalan hátránnyal esne egy tekintet alá.

A jogi képviselő a fellebbezés írásbeli indokolásában arra hivatkozik, hogy e kérdésben nincs egységes gyakorlat a büntető bíróságok között sem, hiszen a Szegedi Ítélőtábla jogi állásfoglalása szerint "a hivatali visszaélés bűntette miatt nincs helye pótmagánvádas eljárásnak, kivéve, ha a sértettnél a jogtalan hátrány bekövetkezett".

A kifejtett indokokra figyelemmel, a pótmagánvádló jogi képviselője azt indítványozta, hogy a Kúria a Debreceni Ítélőtábla megtámadott végzését helyezze hatályon kívül és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 19.B.399/2008/30. számú ítéletét hagyja helyben.

A Kúria az ügyben a Be. 391.§ (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a pótmagánvádló a fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, és a vádlott bűnösségének megállapítását, valamint vele szemben büntetés kiszabását, illetve új eljárás lefolytatását indítványozta.

A fellebbezés az alábbi indokok alapján nem alapos.

A Kúria a Be. 387.§ (1) bekezdése alapján, illetve a (2) bekezdése szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.

Ennek során nem észlelt olyan - a Be. 399.§ (1)-(4) bekezdése szerinti - feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést, amely az ügy érdemi elbírálását kizárja. A másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le; indokolási kötelezettségének messzemenően eleget tett, jogi álláspontjáról részletesen számot adott.

A Be. 388.§ (1), illetve (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.