BH 1986.8.335 A gazdálkodó szervezettől elvárható, hogy tájékozódjék minden olyan várható költség felől, amely az általa forgalomba hozott termék árképzésénél figyelembe jöhet. Ha ezt elmulasztotta, nem hivatkozhat arra, hogy valamely költség felmerültéről csak a termék értékesítése után kapott értesítést, s ebből eredő kárát másra nem háríthatja át [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 477. § (3) bek., 479. § (3) bek., 513. § (2) bek., 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 25. § (1) bek., 47. § (3) bek.].

A megbízó alperes 1984. február 29-én padlóburkoló csempék beszerzésére import-bizományi szerződést kötött a felperes bizományossal. A szerződés lebonyolítása során az alperes szállítmánybiztosítási szerződés megkötésével bízta meg a felperest, aki március 22-én a megbízást elfogadta, és garantálta, hogy az első negyedévben beérkező szállítmányok is biztosítás alá esnek. A felperes 1984. március 27-én kelt biztosítási ajánlatát az Állami Biztosító április 5-én - 201 088 Ft biztosítási díj ellenében - elfogadta azzal, hogy a biztosítási fedezet az ajánlat beérkezési napjától érvényes. A visszaigazolt szállítmánybiztosítási ajánlatot a felperes június 6-án küldte meg az alperesnek, és egyben kérte a biztosítási összeg átutalását, melytől az alperes elzárkózott. A külkereskedelmi szerződés teljesítéseképpen 1984. április végétől június 6-ig az alpereshez az áru 60%-a megérkezett. Az alperes a termékek eladási árába a biztosítási díjat nem építette be.

A felperes keresetében 201 088 Ft és ennek 1984. november 2-től évi 20% kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes késedelmesen tájékoztatta a biztosítási szerződés megkötéséről, ezért szerződés hiányában a biztosítási díjat nem tudta bekalkulálni a termék árába.

Az első fokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. A perben felvett bizonyítás alapján megállapította, hogy az alperes megbízó március 22-én bizonyosságot szerzett arról, hogy a hónap folyamán a szállítmány biztosítása megtörténik. Saját kockázatára cselekedett tehát, amikor nem tudakolta meg a biztosítás összegét, és azt az árba nem építette be. Ezért a biztosítási díjat mint a bizományi szerződéssel kapcsolatos költséget a módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 25. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes köteles megfizetni - fizetési késedelme miatt - annak kamataival együtt.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Megismételte azt a korábbi álláspontját, hogy a felperes súlyos ügyviteli mulasztást követett el azzal, hogy a biztosítási szerződés megkötésről nem időben tájékoztatta, így megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy a díjat az árba bekalkulálja. Bizonyítási indítványt terjesztett elő arra nézve, hogy a felperes a biztosító által visszaigazolt szerződést mely időpontban kapta kézhez.

A fellebbezés nem alapos.

Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és okszerűen jutott az abból levont jogi következtetésre. A fellebbezés elbírálása azonban szükségessé teszi, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges kérdésekre rámutasson.