BH 2002.11.451 Ha az adós a felszámolása iránti kérelem tárgyává tett követelést az eljárás alatt teljes egészében kifizeti, fizetésképtelensége arra hivatkozással nem állapítható meg, hogy a tőke után felszámított, de az eredetileg nem vitatott számlában nem szereplő, az eljárásban pedig már vitatott kamatot nem fizette meg [1992. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont és (4) bek.].

Az adós gazdálkodó szervezet ellen a hitelező 1999. február 12-én nyújtott be felszámolás iránti kérelmet. Az elsőfokú bíróság az 1999. október 13-án kelt 15. sorszámú végzésében az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, és felszámolóként az M. Rt.-t kijelölte. Kötelezte az adóst arra, hogy az állam javára fizessen meg 40 000 Ft elsőfokú eljárási illetéket, fizessen meg továbbá a hitelező részére 15 000 Ft közzétételi díjat és 5000 Ft "perköltséget".

Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek 1998. március 12. napján megállapodást kötöttek. E megállapodás 4. pontjában az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a hitelező tulajdonában lévő, a h.-i 0149/5 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanon a megállapodás szerint létesített és engedélyezett vezetékjog fejében, legkésőbb 1998. június 30-ig bezárólag, az erről kiállított számla alapján, a számlában feltüntetett módon és határidőben megfizet mindösszesen: 2 000 000 Ft + áfa összeget.

A hitelező 1998. június 24. napján kiállította az adóssal szemben az 1998. június 30-i fizetési határidejű 2 000 000 Ft + 500 000 Ft áfát tartalmazó számláját. Az adós a kiállított számla alapján nem teljesített fizetést. A hitelező 1998. október 20-án kelt teljesítésre való felszólítása is eredménytelen volt.

Az elsőfokú bíróság az eljárásban csatolt bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott: az adós nem bizonyította, hogy a követelést a felszámolása iránti kérelem kézhezvétele előtt akár írásban, akár szóban vitatta volna. Ezért az adós fizetésképtelenségét az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján megállapította, egyúttal felszámolását elrendelte.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós fellebbezéssel élt. Ebben tartalmilag az elsőfokú végzés megváltoztatását és az eljárás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban kellőképpen bizonyította, miszerint a követelést vitatta. Ennek ellenére a fellebbezés benyújtását megelőzően a 2 500 000 Ft-ot, ezen túlmenően az elsőfokú végzésben szereplő 5000 Ft költséget és 15 000 Ft közzétételi díjat 1999. november 1. napján megfizette a hitelezőnek. Ennek bizonyítására csatolta a bankfiókja által kiállított számlakivonatot, mely szerint 2 520 000 Ft-tal megterhelték az adós számláját a hitelező javára. Megjegyezte, hogy ezt a fizetést tartozatlan fizetésnek tartja, és visszatérítése iránt polgári peres eljárást kíván indítani. Hivatkozott arra, hogy a megfellebbezett végzésnek mindenképpen törvénysértő az a része, amely a közzétételi díj megfizetésére őt kötelezte, miután annak befizetése a hitelező kötelezettsége.

A hitelezőnek az adós fellebbezésére tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Arra hivatkozott, hogy az adós az elsőfokú végzés kézbesítését követően valóban átutalta részére a fellebbezésében említett 2 520 000 Ft összeget. Ezzel azonban a felszámolás iránti kérelem alapját képező hitelezői igényt nem elégítette ki. Az adóssal közölt és bejelentett hitelezői igénye ugyanis 2 500 000 Ft összegű tőke és ennek 1998. július 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő késedelmi kamata. A Ptk. 293. §-ának alkalmazásával az adós által teljesített összeget elsődlegesen a költségekre, aztán az addig esedékessé vált kamatra, majd a fennmaradó részt a tőke csökkentésére számolta el. Ily módon az adósnak a hitelezővel szemben továbbra is 1 115 685 Ft összegű tartozása maradt fenn, amely tartozás megfizetésére a mellékelten csatolt, 1999. november 8. napján kelt 344/99.számú levelében felszólította. Ezt az egyenlegközlést az adós szintén nem vitatta.

A fellebbezés az eljárás főtárgya tekintetében az alábbiak szerint alapos.