ÍH 2011.143 A PÓTMAGÁNVÁD TÖRVÉNYESSÉGE

A vádlottnak a tárgyalásról való távolmaradása csak akkor engedélyezhető és a bizonyítási eljárás a távollétében csak akkor folytatható le, ha a tényállás a vádlott kihallgatása nélkül is megalapozottan megállapítható [Be. 279. § (3) bekezdése, Be. 2. § (2) bekezdés, Be. 351. § (2) bekezdés a) pont, Be. 376. § (1) bekezdés].

A megyei bíróság C. Zs. I. r., dr. H. J. II. r., M. F. III. r. és B. J. IV. r. vádlottakat a sértett hozzátartozója, N.-né K. Zs. pótmagánvádló által a társtettesként elkövetett halált okozó testi sértés bűntette miatt emelt vád alól a bűncselekmény bizonyítottságának hiánya miatt felmentette.

A megállapított tényállás szerint a vádlottak rendőrként teljesítenek szolgálatot a H. Megyei Rendőr-főkapitányságon.

2007. május 2. napján egy kábítószer-ellenes rendőrségi akcióban vettek részt, amelynek során P. A. sértett a harmadik emeleten lévő lakásából az erkélyen át menekülve leugrott, s az L. utca felé futott. Az I. r., II. r. és III. r. vádlottak üldözőbe vették, majd mintegy 400 méter megtétele után az I. r. vádlott a sértettet utolérte és a jobb vállánál fogva a földre rántotta. Az I. r. vádlott a hason fekvő sértett bal lapockájára térdelve a bal kezét megbilincselte, miközben a helyszínre érkező II. r. vádlott a sértett testének jobb oldalára nehezedve próbálta a jobb kezére tenni a bilincset. Mivel a sértett végig ellenállt, a helyszínre érkező III. r. vádlott segített a II. r. vádlottnak P. A. jobb karját hátrafeszíteni és a két kezét összebilincselni. A kényszerintézkedés alkalmazása során az I. r., II. r. és III. r. vádlottak valamelyike P. A. jobb oldali halántékára térdelt nagy erővel, vagy arra térddel ráugrott úgy, hogy a sértett feje - bal arcfelével lefelé - a puha, füves talajon volt. Ezt követően érkezett a helyszínre a IV. r. vádlott, aki a még ellenálló, de már hason fekvő sértett lábait keresztbe téve igyekezett a további ellenszegülést megakadályozni.

A sértett időközben rosszul lett, a rendőrség által értesített mentők a kórházba szállították, ahol 14 óra 46 perckor elhalálozott.

P. A. 33 éves sértett halála erőszakos úton, benyomatos koponyatörés, vizenyős agyzúzódás, a kisagy zúzódása, következményes kisagysátor alatti nyomásfokozódás, agytörzsi beékelődés és emiatt kialakult keringés- és légzésbénulás miatt következett be.

A határozat ellen a pótmagánvádló jelentett be fellebbezést a tényállás téves megállapítása és a felmentés miatt.

A másodfokú eljárásban a pótmagánvádló a képviselője útján a perorvoslatát részletesen indokolta, melyben kifejtette, hogy az ítélet álláspontja szerint megalapozatlan. További orvos-szakértői bizonyítás szükséges a tényállás teljes körű felderítése érdekében. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adott helyt az Egészségügyi Tudományos Tanács véleményének kiegészítésével kapcsolatos bizonyítási indítványának.

A vádlottak védői a felmentés jogcíme miatt terjesztettek elő fellebbezést, a bűncselekmény hiányában történő felmentési ok megállapítása céljából. A részletes indokolás szerint elsődlegesen a vád törvényességét vitatva az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eljárás megszüntetésére, másodsorban a felmentési ok módosítására, a bűncselekmény hiányának megállapítására tettek indítványt. Ezen túlmenően kifogásolták a pótmagánvádló jogi álláspontját is, kifejtve, hogy a vádlottak terhére testi sértési szándék nem róható, ezért halált okozó testi sértésnek a cselekmény semmiképp sem minősülhet.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta.

A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság abszolút eljárásjogi hibát ugyan nem vétett, de a bizonyítási eljárás során olyan lényeges, relatív eljárási szabálysértések történtek, melyek a terheltek jogait is korlátozva széles körű megalapozatlansághoz vezettek. A tényállás, részben az eljárási szabálysértésekből adódóan a Be. 351. § (2) bekezdés a), b) és d) pontjaiban írt okok miatt megalapozatlan, melynek orvoslására a másodfokú eljárásban, figyelemmel a Be. 352. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra is, nincs lehetőség. Érdemi felülbírálatra ezért nem kerülhetett sor.

Az eljárási szabálysértések taglalása előtt, tekintettel a védelmi fellebbezések indokaira is, szükséges annak kiemelése, hogy az elsőfokú bíróság a pótmagánvádat törvényesen fogadta el, mert a pótmagánvádló fellépése formailag és tartalmilag is követte a büntetőeljárási törvény előírásait, következésképpen a Be. 231. § (2) bekezdés a)-d) pontjaiban megjelölt elutasítási okok nem álltak fenn. A pótmagánvádló a vádindítványt a jogi képviselője útján a törvényes határidőben nyújtotta be, és a vád a Be. 2. § (2) bekezdésében foglaltaknak, valamint a Be. 230. § (2) bekezdésének is megfelel. A vád törvényes, mert a vádemelésre jogosult, jelen esetben a pótmagánvádló a bírósághoz intézett beadványában meghatározott személyek, pontosan körülírt és a büntetőtörvénybe ütköző cselekményei miatt kezdeményezte a bírósági eljárás lefolytatását. A pótmagánvád kétségtelenült utalt az eljárást megszüntető ügyészi határozatban foglaltakra, de ez nem teszi törvénytelenné a vádat, hiszen az tartalmazza, hogy a négy vádlott által foganatosított rendőri intézkedés során szenvedett el P. A. olyan súlyos koponyasérülést, mely a halálához vezetett. E cselekményt minősítette a pótmagánvádló a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdése szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettének.

A vádindítványból megállapítható, hogy a vád a négy intézkedő rendőrt teszi felelőssé a sértett haláláért. Az egyes vádlottak cselekvősége részleteinek mellőzése, a konkrét elkövetési szerepek elhatárolásának hiánya a vád törvényességét szintén nem kérdőjelezi meg, mert a pontos, a megtörtént eseményeknek megfelelő tényállás megállapítása a bizonyítási eljárást lefolytató perbíróság feladata. A vádnak csak a történeti események fő, lényeges pontjait kell tartalmaznia.

A pótmagánvád törvényessége kapcsán utal az ítélőtábla a BH 2011/246. számú jogesetben foglaltakra is. A vád tárgyává tett, a sértett életének kioltásával járó bűncselekmény esetén a hozzátartozó részéről a törvény megengedi a pótmagánvád előterjesztését. A halálos eredmény bekövetkezésére ugyan a hivatali eljárással összefüggésben került sor a pótmagánvádló álláspontja szerint, de a vád nem hivatali bűncselekmény, hanem halált okozó testi sértés, mely bűncselekménynél pótmagánvádnak van helye, mint ahogy a foglalkozás körében elkövetett halált okozó testi sértés vétségénél is.

Összegezve tehát, az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a pótmagánvádat elfogadta.

Az elfogadást követően azonban a bizonyítási eljárás már nem felelt meg a törvényi előírásoknak. Az általános szabályoknak megfelelően a megyei bíróságnak kontradiktórius eljárásban a Be. 75. § (1) bekezdése szerint a tényállás valóságnak megfelelő, hiánytalan tisztázására kellett volna törekednie. A Be. 279. § (3) bekezdésének téves alkalmazása, valamint a tanúbizonyítás és a szakértői bizonyítás hiányossága folytán azonban ügyfelderítési kötelezettségének nem tett, nem tehetett eleget, mint ahogy nem volt mód arra sem, hogy az indokolási kötelezettségét megfelelően teljesítse.