BH 2011.9.246 Hivatali visszaélés bűntette miatt pótmagánvádnak nincs helye [Be. 53. § (1) bek.].

Pertörténet:

Gyulai Törvényszék B.330/2009/2., Gyulai Törvényszék B.330/2009/3., Szegedi Ítélőtábla Bf.448/2009/6., Kúria Bfv.878/2010/3. (*BH 2011.9.246*)

***********

A megyei bíróság a 2009. december 2-án meghozott végzésével a pótmagánvádló vádindítványával hivatali visszaélés bűntette (Btk. 225. §) miatt indított büntetőeljárást megszüntette.

A pótmagánvádló fellebbezése alapján eljárva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2010. február 17-én meghozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az elsőfokú végzéssel megállapított - és a másodfokú bíróság által is irányadónak tartott - tényállás lényege a következő.

2008. szeptember 3-án a pótmagánvádlóval szemben közokirat-hamisítás bűntette miatt nyomozás indult a rendőrkapitányságon.

2009. január 16-i határozatával a városi ügyészség a nyomozást - a Be. 190. § (1) bekezdés c) pontjának II. fordulata alapján, bizonyítottság hiánya miatt - megszüntette.

A pótmagánvádló a városi ügyészség nyomozást megszüntető határozata ellen panaszt jelentett be.

2009. március 27-i határozatával a megyei főügyészség a pótmagánvádló panaszának helyt adott, a városi ügyészség határozatát megváltoztatta és a nyomozást a Be. 190. § (1) bekezdés a) pontja alapján, bűncselekmény hiányában szüntette meg. Egyben a megyei főügyészség a panaszt - tartalma folytán - hivatali visszaélés bűntette miatt tett feljelentésként továbbította a nyomozó ügyészséghez.

2009. április 14-i határozatával a nyomozó ügyészség a pótmagánvádló által - hivatali visszaélés bűntette miatt - tett feljelentést a Be. 174. § (1) bekezdés a) pontja alapján, bűncselekmény hiányában elutasította.

A pótmagánvádló a nyomozó ügyészség feljelentést elutasító határozata ellen panaszt jelentett be.

2009. április 22-i határozatával a megyei főügyészség a pótmagánvádló panaszát a Be. 199. § (1) bekezdés b) pontja alapján elutasította.

2009. június 22-én a pótmagánvádló - jogi képviselője útján - vádindítványt nyújtott be a városi ügyészség vezető ügyésze ellen.

A vádindítvány szerint a városi ügyészség vezető ügyésze megszegte hivatali kötelezettségét, mivel nem tett meg mindent, ami az adott helyzetben elvárható.

A pótmagánvádló előállításáról, a gyanúsításról, a nyomozás elrendeléséről, és minden lényeges további eljárási cselekmény lefolytatásáról döntött.

A pótmagánvádló elleni büntetőeljárást - annak folyamatos beadványai ellenére - nem szüntette meg, pedig elsősorban neki lett volna kötelessége a pótmagánvádló javára intézkedni. Négy hónap alatt az eljárás befejezéséig nem tisztázta, illetve szándékosan nem akarta tisztázni az adott ügyben a közokirat fogalmát. Ezáltal tevékenységét szabályellenesen gyakorolta, hatáskörébe tartozó kötelezettségét elmulasztotta.

Ha a vezető ügyész a hivatali kötelességét betartotta volna, akkor az eljárás félidejében meg lehetett volna szüntetni a nyomozást. Így viszont sérült az ügyészség törvényes és szabályszerű működésébe vetett közbizalom. A pótmagánvádló a rendszám lefoglalása miatt pedig hosszú ideig nem tudta használni az autót.

2010. február 11-én a Legfőbb Ügyész nem járult hozzá a hivatali visszaélés bűntette miatt a vezető ügyész elleni eljárás megindításához.

Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a vádindítvány elutasításának nincs helye, mivel a Be. 231. § (2) bekezdés szerinti egyik ok sem áll fenn. A vádindítvány benyújtására törvényi határidőben került sor, a pótmagánvádlónak van jogi képviselője, aki ügyvéd, a vádindítvány szerinti cselekmény vonatkozásában a pótmagánvádló potenciális sértettként jöhet szóba, a vádindítvány megfelel a Be. 2. § (2) bekezdésének és tartalmazza a 230. § (2) bekezdés szerint előírtakat.

Mindezek után az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése keretében vizsgálta, hogy a vád tárgyává tett cselekmény bűncselekmény-e. Ehhez képest - álláspontja szerint - arról kell dönteni, hogy bizonyítás nélkül, illetve a vádindítvány állításai valóságtartalmától függetlenül a vádindítványban felrótt cselekmény alkalmas-e a hivatali visszaélés bűntettének megállapítására.

A hivatali visszaélés szándékos és célzatos bűncselekmény, a vádindítványban foglaltak viszont nem alkalmasak sem az elkövetési magatartás, sem pedig a célzat megállapítására. Ezért az elsőfokú bíróság a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja és 267. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a vádindítvány alapján indult eljárást megszüntette.

Kifejtette, hogy a vádindítvány csak a törvényi tényállásra hivatkozott, azonban nem jelölte meg, hogy jelen esetben mi tekinthető jogtalan hátrány okozásának, csupán arra vonatkozó állítást tartalmaz, hogy a vezető ügyésznek belső személyes, vagy törvényellenes motivációja volt.

Az elsőfokú bíróság szerint a jogszabály téves értelmezése jogorvoslat tárgya lehet, és az akkor sem minősül kötelességszegésnek, ha utóbb törvénysértőnek bizonyul. Ehhez képest a megyei főügyészségnek az eljárás megszüntetésének jogcímét (bizonyítottság hiányából bűncselekmény hiányára) megváltoztató döntéséből sem adódik ilyen következtetés.

A másodfokú bíróság ezzel a jogi állásponttal maradéktalanul egyetértett.

Kifejtette, hogy valamely tényállásból levont eltérő jogkövetkeztetés - amint jelen ügyben is történt - nem a hivatali kötelesség megszegése.

A pótmagánvádló ellen indult nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntető megyei főügyészségi határozat indokolása tartalmazta, hogy a városi ügyészség késve hozta meg a nyomozást megszüntető határozatát. Ez a késedelem azonban szintén nem valósítja meg a bűncselekmény szintjét elérő hivatali kötelességszegést.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a hivatali visszaélés bűncselekményének törvényi tényállása szerinti célzat megállapításához elégtelenek a vádindítványban foglalt elvont, a valószínűség szintjét sem elérő, a vezető ügyész különböző belső motivációjára utaló feltételezések.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a pótmagánvádló 2010. július 30-án terjesztett elő felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.

Indokaként megismételte a vádindítványban rögzített álláspontját. Hivatkozott továbbá arra, hogy ügyében nem megfelelően jártak el. Az elsőfokú határozat indokolása a történtekkel ellentétes, tényként veszi, hogy az adott ügyész ellen büntetőeljárás folyik, márpedig a Legfőbb Ügyész megtagadta az ügyész mentelmi jogának felfüggesztését.

A másodfokú bíróság azonban tovább folytatta az eljárást, csak nem az eredetileg kitűzött nyilvános ülésen, hanem tanácsülésen. Ehhez képest tanácsülésre áttérése önkényes volt, sértette a nyilvános tárgyaláshoz fűződő jogot, az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, és a Római Egyezmény 13. Cikkét.