BH 2011.2.40 I. Nem kötelezhető a szükséges tanulmányai miatt rászoruló nagykorú gyermekének tartására az, aki ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné [Csjt. 60. § (2) bek. és 66. § (1) bek.].

II. A nagykorú gyermek tartására irányuló perben a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le [Pp. 164. § (2) bek., 286. § (1) bek.].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes házasságából 1983. július 24-én N., 1986. szeptember 21-én pedig Ni. utónevű gyermekek születtek, akiket a bíróság 2000. március 13-án jogerős végzésével - ideiglenesen a felperesi anyánál helyezett el és kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg 2000. március 1-jétől kezdődően a felperesnek gyermekenként 7000-7000 forint gyermektartásdíjat. A felperes kérelmére a bíróság a határozat végrehajtását 2003. január 13-án elrendelte.

A házastársak N. utónevű gyermeke 2001. július 21-én nagykorúvá vált. Az iskolai tanulmányait 2002. június 30-án befejezte. 2002. szeptember 30-tól a Munkaügyi Központ által szervezett vámügyintézői-, valutapénztárosi tanfolyamon vett részt. A tanfolyam időtartama alatt - ami 2002. szeptember 30-tól 2003. június 13-ig tartott - jövedelemben részesült.

A Ni. utónevű gyermek 2004. szeptember 21-én töltötte be a 18. életévét. Az elsőfokú eljárás időszakában 2005. szeptember 12-től kezdődően a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Karának hallgatója volt, a tanulmányainak várható befejezési ideje 2009. június 30. volt.

Az I. r. alperes 2001 szeptemberéig táppénzes állományban volt, ezt követően 50%-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála. Jelenleg szociális járadékos, a havi jövedelme 27 000 forint.

A felperes és az I. r. alperes életközössége 2001. május 11-én szűnt meg.

A felperes keresetében kérte a házasság felbontását, valamint az N. és a Ni. utónevű gyermekek tartása fejében az I. r. alperes 2001. május 15. és 2001. december 31. közötti időszakra gyermekenként 6500-6500 forint, míg 2002. január 1-jétől kezdődően gyermekenként 7700-7700 forint gyermektartásdíj megfizetésére történő kötelezését. A házastársi közös vagyon megosztását is igényelte.

Az I. r. alperes a gyermektartásdíj megfizetésére vonatkozó kereseti kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gyermekek már nagykorúak, és a felperest terhelte volna annak a bizonyítása, hogy a felnőtt korú gyermekek a tartásra rászorulnak-e, és ha igen, milyen mértékben. Álláspontja szerint azonban a felperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.

A városi bíróság 2005. május 25-én jogerős részítéletével a peres felek házasságát felbontotta.

A további felperesi kereseti kérelmekről ítélettel döntött. A házastársi közös vagyon megosztása mellett kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg az N. utónevű gyermeke tartására a felperesnek a 2001. augusztus 1-jétől 2002. június 30-ig terjedő időszakra 78 700 forint gyermektartásdíjat. Kötelezte továbbá az I. r. alperest, hogy fizessen meg a Ni. utónevű gyermeke tartása fejében 2001. augusztus 1-jétől 2004. szeptember 30-ig terjedően 286 600 forint tartásdíjat. A megállapított gyermektartásdíjba beszámítani rendelte az I. r. alperes által a tartásdíj végrehajtására vonatkozó bírói végzés alapján megfizetett, illetve a folyamatban lévő végrehajtási eljárás során behajtott gyermektartásdíjat.

A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a peres felek gyermekei 2001-ben, illetve 2004-ben nagykorúvá váltak. N. a szükséges tanulmányait 2002. június 30-án befejezte, az általa végzett vámügyintézői-, valutapénztárosi tanfolyam időszakára tartásdíj nem illeti meg, mivel a tanfolyam időtartama alatt ellátásban részesült. Ezért N. vonatkozásában csak 2001. augusztus 1-jétől 2002. június 30-ig volt jogos a felperes tartásdíj iránti igénye.

Ni. 2004. szeptember 21-én töltötte be a 18. életévét, ezért 2001. augusztus 1-jétől 2004. szeptember 30-ig illette meg a felperes kereseti kérelmének megfelelően a tartásdíj.

Kétségtelen, hogy Ni. 2005. szeptember 12-től felsőfokú tanulmányokat kezdett, melynek várható befejezési időpontja 2009. június 30. volt, a tanulmányok időtartamára vonatkozóan azonban az elsőfokú bíróság a felperes által előterjesztett tartásdíj igényt nem találta megalapozottnak. Az I. r. alperes ugyanis ebben az időszakban 50%-os munkaképesség-csökkenésű, majd utóbb szociális járadékos lett, teljesítőképessége jelentősen csökkent. A felperes ugyanakkor a perben nem bizonyította, hogy Ni. milyen mértékben szorul rá a tartásra, kap-e ösztöndíjat, milyen rendszeres havi kiadásai vannak. Esetleges rászorultságát tehát az elsőfokú bíróság nem tudta arányban állítani az I. r. alperes kedvezőtlen jövedelmi viszonyaival.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes egyébként sem volt jogosult a tartási igény érvényesítésére. A Ni. utónevű gyermek ugyanis jelen per II. r. alperese volt, az eltartására vonatkozó követelést önállóan kellett volna előterjesztenie. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az felsőfokú tanulmányok időszakára vonatkozó tartási igényt elutasította.

Noha a perben volt erre vonatkozó felperesi kérelem, az elsőfokú bíróság a felperest a közös vagyon megosztásával összefüggésben terhelő megváltási árba a tartási kötelezettség alapján az alperes által fizetendő összeget nem számította be, arra hivatkozással, hogy a bíróságnak nem áll adat rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a perbeli időszakban az I. r. alperes a tartási kötelezettségének milyen mértékben tett eleget, illetve az esetleges végrehajtási eljárás során milyen összegű behajtás történt.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperest az elsőfokú ítélet alapján az I. r. alperessel szemben terhelő 2 900 353 forint marasztalási összeget - beszámítási kifogásának részben helytadva - 2 535 053 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a felek Ni. utónevű gyermeke főiskolai tanulmányait 2009. június 30-án befejezte.

A kiegészített tényállás figyelembevételével a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálata során azt állapította meg, hogy az N. és a Ni. utónevű gyermekek vonatkozásában az I. r. alperest terhelő gyermektartásdíj fizetési kötelezettség időtartamát és mértékét az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg.

Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság, amikor a felperest terhelő megváltási ár összegébe a tartási kötelezettség alapján az I. r. alperes által fizetendő összeget nem számította be, annak ugyanis helye lett volna.

A tartásdíjra vonatkozóan azonban az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, helyes jogszabályi rendelkezéseket alkalmazott, az abban foglaltaknak megfelel az érdemi döntése is.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy ugyan Ni. a felsőfokú tanulmányainak folytatása idején a tartásra rászorult, az I. r. alperes kereseti, jövedelmi viszonyai ugyanakkor olyan kedvezőtlenek voltak, melynek következtében nem rendelkezett megfelelő teljesítőképességgel, a nagykorú, felsőfokú tanulmányokat folytató gyermeke tartására ezért nem volt kötelezhető.