A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30393/2010/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 56. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22811/2008/12., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40579/2009/5., *Kúria Gfv.30393/2010/3.* (BH 2012.5.124)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.393/2010/3.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Bacskó János ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Kis-Fodor Ágnes ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt a Fővárosi Bíróságnál 33.P.P.III.22.811/2008. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.579/2009/5. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán 2011. február 8-án tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.579/2009/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek mint együttes jogosultaknak 15 nap alatt 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes tagja, egyúttal ügyvezetője volt a 2000. április 8-ától felszámolás alatt álló G Kft-nek. Az alperesek tagjai voltak a felszámolás folytán 2005. február 28-án jogutód nélkül megszűnt S Kft-nek, az I.r. alperes a kft-ben az ügyvezetői tisztséget is betöltötte.

A perben nem álló B Bank Rt. az 1999. június 4-én kötött bankhitel szerződéssel 50,000.000 Ft hitelt nyújtott a S Kft. részére, amelynek visszafizetéséért a G Kft. az ugyanezen a napon kötött készfizető kezesi szerződéssel 49,500.000 Ft és járulékai erejéig készfizető kezességet vállalt. Utóbb az adós tartozásának egy részét a készfizető kezes egyenlítette ki.

A G Kft. a 2003. december 10-én kelt engedményezési szerződéssel a perben nem álló H Kft-re engedményezte a S Kft-vel, illetve Sz I-vel szemben fennállónak jelölt 30,781.233 Ft "számla és kártérítés" iránti követelését.

A felperes jogelődje a H Kft. a 2004. március 22-én benyújtott keresetében a később megszűnt S Kft-t, valamint annak tagjait a jelenlegi I-II. r. alperest egyetemlegesen kérte marasztalni, ekkor még 250.000 Ft-ban és járulékaiban.

A kft. a már peresített követelését a 2004. november 12-én kelt engedményezési szerződéssel a felperesre engedményezte.

A S Kft. felszámolás folytán történő megszűnését követően a felperes mint a követelés új jogosultja módosított keresetében az I-II. r. alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 30,781.233 Ft tőke és ennek 1999. december 30-ától járó késedelmi kamatai megfizetésére. Előadta, hogy a felperesi jogelőd a készfizető kezességet ún. "garancia díj" ellenében vállalta. A kezeselt a garancia díjat nem fizette meg, ezáltal a felperes jogelődjét a fenti összegű kár érte.

A keresetét mindkét alperessel szemben az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 56. §-ának (3) és (4) bekezdésére alapította. Előadta, hogy a hitel felvételéről való döntés az alperesek mint tagok hatáskörébe tartozott. Nevezettek a társaság érdekeit nyilvánvalóan sértő határozatot hoztak. Tudomásuk volt arról, hogy a cég nem fizette vissza a tartozást, ennek ellenére semmit nem tettek a visszafizetés érdekében. E rosszhiszemű magatartásuk önmagában megalapozza a fenti jogszabályhelyben írt korlátlan felelősségüket.

Másodlagosan a Ptk. 339. §-a alapján kérte az alpereseket marasztalni; harmadlagosan a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozott. E körben előadta, hogy az alperesek a felvett hitellel sajátjukként rendelkeztek a visszafizetési kötelezettségüknek ugyanakkor nem tettek eleget.

Az I. r. alperessel szembeni keresetében arra is hivatkozott, hogy az I.r. alperes a G Kft-vel szóban kötött, ráutaló magatartással megerősített megállapodásban a cég által vissza nem fizetett tartozásért korlátlan felelősséget vállalt.

Az elsőfokon eljárt Fővárosi Bíróság 33.P.P.III.22.811/2008/12. számú ítéletében a keresetet elutasította.

A Fővárosi Ítélőtábla a 16.Gf.40.579/2009/5. számú ítéletében a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Megállapította, hogy a 2006. július 1-ig hatályban volt, de a jelen perben még irányadó 1997. évi Gt. 56. §-ának (3) és (4) bekezdése szerint a megszűnt társaság eredetileg korlátolt felelősségű tagjait akkor terhelte korlátlan és egyetemleges felelősség a megszűnt társaság ki nem egyenlített tartozásáért, ha a tagok a társaság hitelezői rovására olyan visszaélés-szerű magatartást tanúsítottak, amely a társaságot terhelő kötelezettség teljesítését meghiúsította. Nem alapozhatta meg ezért a tagok korlátlan felelősségét önmagában az a körülmény, hogy az alperesek a társaság kötelezettségvállalásáról, hitelfelvételéről rendelkező taggyűlési határozat meghozatalában résztvettek, és az sem, hogy utóbb a társaság a hitel visszafizetése iránti kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A felperes végül is nem tudott megjelölni olyan magatartást, amely az alpereseknek akár a Gt. 56. §-ának (3), illetőleg (4) bekezdése szerinti korlátlan felelősségét, akár a Ptk. 339. §-a szerinti kártérítési felelősségét megalapozná.

Ugyancsak nem bizonyította a felperes az alperesek jogalap nélküli gazdagodását sem. Arra nézve, hogy az I. r. alperes mikor, milyen körülmények között vállalta a S Kft. felperes felé fennálló tartozásáért a felelősséget, a felperes előadást sem tett. Bizonyítékként evonatkozásban tanúbizonyítást ajánlott fel, a tanúk lakcímét vállalása ellenére sem jelentette be, így az elsőfokú bíróságnak nem volt módja a tanúk kihallgatására. A bizonyítatlanság következményeit ezért a felperesnek kellett viselnie.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 220. §-ának (1) bekezdésében írtak megsértésében jelölte meg.

Előadta: annak ellenére, hogy az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Bíróság hozta, az ítélet 3. sorában a Pesti Központi Kerületi Bíróság került megjelölésre és a felperes nevét tévesen jelölte meg.