BH 2015.4.92 I. A társadalomra veszélyességben való tévedés éplélektani kategória, ezért önmagában a terhelt beszámítási képességének mértéke és a hivatkozott büntethetőséget kizáró ok között összefüggés nincs. A társadalomra veszélyességben tévedés ezért nem következik a terhelt beszámítási képességének korlátozott - és nem kizárt - voltából. A társadalomra veszélyességben való tévedést kizárja a cselekmény jogellenességének, erkölcstelenségének, társadalmi helytelenítésének vagy ezek bármelyikének a felismerése.

Éppen ezért, abból a körülményből, hogy a nagy nyilvánosság előtt (sajtó útján) elkövetett rágalmazás tettese a becsület csorbítására alkalmas tényállításokat tartalmazó cikkében maga hívta fel a sértettet arra, hogy őt rágalmazás miatt jelentse fel az következik, hogy írásában tényállításainak jogellenességét felismerte, ezért a tévedés mint büntethetőséget kizáró ok, az ő javára nem állapítható meg [1978. évi IV. tv. 27. § (1)-(2) bek., 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

II. Vádhoz kötöttség sérelme nem valósul meg, mert a bíróság nem terjeszkedik túl a vád keretein, ha a sajtóban elkövetett rágalmazás miatt benyújtott vád a becsület csorbítására alkalmas tényállításokat tartalmazza, majd a bíróság a tényállást ítéletében azzal egészíti ki, hogy a terhelt a rágalmazást az újság főszerkesztőjeként követte el, és közli az önmaga ellen feljelentésre buzdító (cikkben közölt) felhívását is [Be. 2. § (2) bek.]

[1] A járásbíróság a 2013. március 21-én kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 179. § (1) bek. és (2) bek. b) pont], és ezért őt megrovásban részesítette, valamint kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2014. január 16-án kihirdetett ítéletével a terheltet a bűnügyi költség viselése alól részben mentesítette, egyebekben azonban az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás a következő:

[4] a terhelt 2000-ben elszenvedett koponyasérülés, agyrázkódás után organikus jellegű, illetve súlyos fokú személyiségváltozáson esett át, amelynek tünettana intellektuális teljesítményét csupán kevéssé érintette, inkább az érzelmi, indulati életében hozott létre rendkívül mélyreható változásokat. Személyiségi elváltozásai a karakter, az érzelmi, indulati, akarati körben mutatkoznak meg leginkább, és determinálták a kognitív struktúrát is, és ezek határozták meg a környezeti történések megítélését is.

[5] Jelleme elfajulásában szenved az érzelmi, indulati élet fokozott igénybe vehetősége, konfliktushelyzetek iránti alacsony tűrőképessége jellemzi indulatvezérelt viselkedésmódozatok formájában.

[6] A terheltnél az utóbbi években életviteli perlekedési készség aránytalanul túlméretezett, saját igazságkeresési hajlam kerül előtérbe, elmebetegség szintjét megvalósító kóros gondolattartalma, élményfeldolgozások, vonatkoztatásos ideológiai, grandiózus nagyzásos üldöztetési lelki munkamódok, téves eszmék megnyilvánulásával.

[7] A környezetével szembeni gyanakvó, kóros beállítódás, az általa valósnak vélt sérelmek patológiás feldolgozásmódozatai eredményeként szerteágazó, terebélyesedő téves eszmerendszer alakult ki, amely kulcsélményeként egy évekkel korábban, számára kedvezőtlen módon elbírált jogi vita szerepel. A vizsgálat tárgyát képező cselekményben kóros motiváció tárható fel, azt kóros gondolattartalmak, vonatkoztatásos téves eszmék determinálják.

[8] A terhelt kóros elmeállapotú, téves eszmékkel jellemzett elmezavarban szenved, amely miatt nagymértékben volt korlátozva a terhére rótt cselekmény következményeinek felismerésében és a felismerésnek megfelelő magatartás kialakításában.

[9] A terhelt 2005. április hónapban a mintegy 5000 példányban megjelentetett Ny. T. című újság főszerkesztője volt. A terhelt a lap "Olvasói levelek" című rovatában saját nevét, mint az olvasói levél szerzőjeként feltüntetve "Bűnleplező ügyészek?!" címmel cikket jelentetett meg, melyben az alábbi, dr. Sz. T. ügyész becsületének csorbítására alkalmas tényeket állította: "P. T. ny.-i vállalkozó ellen adócsalás miatt indult nyomozás. Ezt 15 millió forint elkövetési értékre meg is állapította az ORFK Adónyomozó Hivatala az általa megrendelt igazságügyi adószakértői vélemény alapján. Érdekes módon dr. Sz. T. ügyész utasítására viszont nem terjeszthették fel vádemelésre […] Önök ténykedésükkel szégyent hoztak az ügyészi szervezetre, méltatlanná váltak annak tagságára. Önöknek - a mi pénzünkön - a törvényeket kellene betartatniuk, nem pedig a bűnözőket fedezni! A kérdés már csak az: milyen érdekük fűződik Önöknek P. T. leplezéséhez? Anyagi, baráti, egyéb? Válaszukat várom az ellenem indítandó rágalmazási perben - amennyiben van bátorságuk feljelenteni engem -, én nem félek a nyilvánosságtól, amennyiben egy héten belül nem tesznek feljelentést ellenem, úgy hallgatásukat beismerésnek veszem és ismételten megteszem a szükséges jogi intézkedéseket".

[10] Dr. Sz. T. sértett a cikkben írt tényállításokról 2005. április 26. napján szerzett tudomást, magánindítványát 2005. május 10. napján terjesztette elő.

[11] A bíróság ügydöntő határozata ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjának felhívása mellett terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[12] Ennek indokai szerint az eljárt bíróságok túlterjeszkedtek a vádon, amikor nemcsak a vádirati tényállás tartalmát, hanem a teljes újságcikket a tényállás alapjává tette. A vádirat kizárólag dr. Sz. T. sértettre vonatkozóan állította, hogy a terhelt egyedileg felismerhetően jelölte meg, és rá becsület csorbítására alkalmas tényállításokat tett. Ezzel szemben az ítéleti tényállás a cikknek az ügyészi szervezet egészére vonatkozó elemeit is tartalmazza. Ennek következtében pedig másodfokon a cselekmény megítélése során már az is felmerült, hogy a terhelt cselekménye az ügyészség működésének társadalmi megítélését is hátrányosan befolyásolta.

[13] A bíróság így a vádon való túlterjeszkedés mellett jutott olyan következtetésre, amit a vád nem tartalmazott, de még csak nem is utalt rá.

[14] A felülvizsgálat másik okaként a védő büntethetőséget kizáró okra - társadalomra veszélyességben való tévedésre - hivatkozott. Álláspontja szerint a terhelt tudata nem fogta át, hogy állításai meghaladják a szabad véleménynyilvánítás határait, és hogy azokkal sértheti dr. Sz. T. emberi méltóságát. Hivatkozott az elmeorvos szakértői véleményben a terhelt elmeállapotával, és a koponyasérülése következtében előállott személyiségváltozásával kapcsolatos megállapításokra. Kifejtette, hogy ugyan az igazságügyi elmeorvosszakértő nem zárta ki a terhelt beszámítási képességét, azonban a társadalomra veszélyességben való tévedés megítélésénél az orvosilag alátámasztott kóros elmeállapot jellemzőit a bíróságnak figyelembe kell vennie. A terhelt elmeállapotát pontosan olyan kóros elváltozások jellemzik, melyek következtében igazságkeresési hajlama minden más gondolattartalmat elnyom, így nem terjed ki arra, hogy cselekménye másokat sérthet. Ezért büntetőjogi felelősségének megállapítása törvénysértő.