A Fővárosi Ítélőtábla Bf.42/2013/10. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.42/2013/10. szám

,

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. év október hó 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

ítéletet:

A rablás bűntette miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2012. év november hó 5. napján kelt 14.B.1449/2011/26. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére rótt cselekményeket 20 rb. rablás bűntettének (Btk.365.§ (3) bekezdés a./ pont) minősíti, amely egy esetben folytatólagosan elkövetett, három esetben kísérlet.

A vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható.

A vádlottal szemben 815.230,- (nyolcszáztizenötezer-kettőszázharminc) Ft vagyonelkobzást is elrendel.

Kötelezi a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kártérítés jogcímén 256.770,- (kettőszázötvenhatezer-hétszázhetven) Ft-ot a magánfélnek fizessen meg.

A vádlott köteles felhívásra 1.540,- (egyezerötszáznegyven) Ft eljárási illetéket az államnak megfizetni.

A vádlott személyi azonosító igazolványának száma megjelölve, állandó lakóhelye megszűnt.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárás során felmerült 10.320,- (tízezer-háromszázhúsz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék 2012. november hó 25. napján kelt 14.B.1449/2011/26. számú ítéletével a vádlott bűnösségét 17 rb. üzletszerűen elkövetett rablás bűntettében (Btk.321.§ (1) (4) bekezdés a./ pont) - amely négy esetben folytatólagosan elkövetettként, 3 esetben kísérletként minősül - állapította meg, ezért a vádlottat halmazati büntetésül 9 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről. A magánfél által bejelentett polgári jogi igényt a törvény egyéb útjára utasította, továbbá kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A vádlott perorvoslati nyilatkozatát később írásban indokolta, ennek lényege szerint a büntetés enyhítésére tett indítványt, továbbá kérte, hogy a másodfokú bíróság a vele szemben kiszabott szabadságvesztés börtön fokozatban történő végrehajtását rendelje el.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.67/2013/1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék az eljárási szabályokat megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat feltárta, azokat a logika szabályai szerint értékelte. A vádlott beismerő vallomását a tanúvallomások és az egyéb okirati bizonyítékok is alátámasztják. A főügyészi álláspont szerint a mérlegeléssel megállapított tényállás megalapozott, abból a bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett.

A cselekmény minősítése törvényes, a büntetést befolyásoló alanyi és tárgyi tényezőket a törvényszék helyesen vette számba és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. A kiszabott büntetést törvényesnek találta az ügyészség, annak enyhítésére nem látott indokot.

Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A védő a nyilvános ülésen előadta, hogy osztja az ügyészi átiratban foglaltakat. Nyilatkozata szerint az elsőfokú bíróság korrekt, tényfeltáró ítéletet hozott a vádlott beismerő előadása alapján, hozzátette enyhítésért történt a fellebbezés, ami a vádlott beadványában megtalálható és a végrehajtási fokozatra, valamint a 9 év fegyházbüntetésre vonatkozik. A védői álláspont szerint az egészségügyi dolgozóként tevékenykedő vádlott az embereket segítve élte az életét, személyisége nem olyan, ami arra mutatna, hogy a büntetésének letöltése után újra bűncselekményeket követne el. A terhére rótt bűncselekményeket hirtelen elhatározásból követte el. Kérte, hogy az ítélőtábla a vádlotti indítványnak adjon helyt és enyhítse a büntetést.

A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy fenntartja, amit a fellebbezésében leírt.

A védelmi fellebbezések az alábbiak szerint nem alaposak.

A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Perrendszerűen járt el akkor is, amikor a Be.296.§ (1) bekezdés a./ pontja alapján a tárgyaláson ki nem hallgatható egyes tanúk nyomozati vallomását felolvasás útján tette a bizonyítás anyagává.

A Fővárosi Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségét maradéktalanul teljesítette. A beszerzett bizonyítékokat logikusan értékelte, mérlegelte. Helyesen alapította az ítéleti tényállást a vádlott valamennyi eljárási szakban tett beismerő vallomására és annak hitelt érdemlőségét erősítő egyéb bizonyítékokra.

A Be.118.§ (2) bekezdésére figyelemmel törvényesen járt el, amikor a vádlott beismerése ellenére gondoskodott az egyéb bizonyítékok beszerzéséről és értékeléséről. A vádlott a 17. tényállási pontban írt cselekmény elkövetéséről a nyomozás során úgy nyilatkozott, hogy erre az esetre nem emlékszik. Az elsőfokú bíróság előtt a felismerő tanúk nyilatkozataira figyelemmel már e cselekmény tekintetében is teljes körű beismerő vallomást tette. Megállapítható, hogy a vádlott a fenti egyetlen érdemi védekezését is visszavonta; teljes, tényfeltáró beismerő vallomást tett az ügyben.

A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyes mérlegeléssel megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, az az alábbi helyesbítéssel és kiegészítéssel irányadó volt a felülbírálat során.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§ (1) bekezdés a./ pontja alapján az alábbiakkal helyesbíti, illetve egészíti ki.

- az elsőfokú ítélet 11. oldal (2) bekezdése után a történeti tényállás kiegészítendő azzal, hogy a vádlott az általa megvalósított rablási cselekmények során összesen 1.072.000.- forintot szerzett meg