A Fővárosi Ítélőtábla Bf.148/2019/11. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 365. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 76. §, 320. §, 321. §, 574. §, 583. §, 590. §, 591. §, 592. §, 593. §, 599. §, 605. §, 606. §, 613. §, 615. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Lőrinczy Attila

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1449/2011/26., Fővárosi Ítélőtábla Bf.42/2013/10., Kúria Bfv.1286/2014/4., Fővárosi Törvényszék B.1355/2018/38., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.148/2019/11.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.148/2019/11.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2019. év október hó 10. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2019. március 29. napján kihirdetett 19.B.1355/2018/38. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vagyonelkobzást mellőzi, a vádlottól lefoglalt 109.455,- (százkilencezer-négyszázötvenöt) forint lefoglalását megszünteti és kiadni rendeli a A. Kft. (székhely: ....) sértett részére.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt is beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült 13.050,- (tizenháromezer-ötven) forint bűnügyi költség az állam terhén marad.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény [a továbbiakban: Btk.] 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a) és f) pontjaira figyelemmel a (4) bekezdés c) pontja szerint minősülő rablás bűntettének kísérletében és a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő rablás bűntettében.

Halmazati büntetésül a vádlottat mint különös visszaesőt 7 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg, egyben megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A Fővárosi Törvényszék 14.B.1449/2011/26. számú ítéletében kiszabott 9 év fegyházbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Az eljárás során lefoglalt 109.455,- forint vonatkozásában vagyonelkobzást rendelt el.

A bűnjelek egy részét elkobozta, a többi bűnjelet - a lefoglalás megszüntetése mellett - a vádlottnak kiadni vagy megsemmisíteni rendelte. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 28.632,- forint megfizetésére kötelezte, a fennmaradó 194.545,- forintot az államra terhelte.

Az ítélet ellen az ügyészség a vádlott terhére a büntetés súlyosítása, a szabadságvesztés tartamának felemelése, míg a vádlott és a védő felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

Az ügyészség a fellebbezése részletes indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során a helyesen feltárt enyhítő és súlyosító tényezőket nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Az időmúlás a büntetési tétel felső határát meg sem közelíti, tehát csak csekélyebb nyomatékkal értékelhető a vádlott javára. A gyógyszertárban használt fegyverutánzat minősége nem enyhítő körülmény, ugyanis a vádlott mindent megtett annak érdekében, hogy dr. F.M.-t meggyőzze fenyegetése komolyságáról. Másrészt maga is belátta, hogy a sikeres elkövetéshez igazi fegyverre van szüksége, ezért a második cselekményéhez már valódi pisztolyt szerzett. Súlyosító tényezőként a vádlott terhére kellett volna értékelni, hogy cselekményeit nem sokkal az ugyanilyen bűncselekmények miatt kiszabott szabadságvesztéséből szabadulása után követte el, ami azt mutatja, hogy a korábban vele szemben kiszabott büntetés nem ért célt.

Az elsőfokú bíróság utalt az enyhítő körülmények relatív túlsúlyára, de ha ez így is lenne, akkor sem lenne indokolt a szabadságvesztés tartamát a büntetési tételkeret alsó határa közelében meghatározni. Kizárólag hosszabb tartamú, a középmértéket megközelítő mértékű szabadságvesztés szolgálja kellően a büntetési célokat, illetve felel meg a büntetéskiszabási elveknek.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyiratokkal együtt megküldött BF.868/2018/7. számú indítványában alaptalannak minősítette a védelmi fellebbezéseket, utalva arra, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, helytálló és a logika szabályainak megfelelő mérlegeléssel megalapozott tényállást állapított meg, okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményeket is törvényesen minősítette.

Fenntartva az ügyészség súlyosítást célzó fellebbezését és annak indokolásában foglaltakat, kifejtette, hogy a büntetési tétel minimumához közeli tartamban kiszabott szabadságvesztés ellenkezik a büntetési célokkal, a speciális prevenció pedig nem előzheti meg a generális prevenciót, mivel a társadalom védelme nem hagyható figyelmen kívül a joghátrány alkalmazásakor. Különös súllyal kérte a vádlott terhére értékelni azt a tényt, hogy a bűncselekményeket nem sokkal az ugyancsak többrendbeli rablásért kiszabott jogerős szabadságvesztésből feltételes kedvezménnyel történt szabadulását követően valósította meg.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság - figyelemmel a 69/2008. BK vélemény II. pontjában írtakra is - tévesen rendelt el vagyonelkobzást a vádlottól lefoglalt, a tényállás 2. pontjában írt bűncselekményből származó pénzösszegre, azt ugyanis a sértettnek kell kiadni.

A fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg az elsőfokú ítéletet, a szabadságvesztés tartamát emelje fel, mellőzze a vagyonelkobzást, és a pénzt - a lefoglalás megszüntetése mellett - az A. Kft.-nek rendelje kiadni.

A vádlott fellebbezése írásban benyújtott indokolásában elsődlegesen azt hangsúlyozta, hogy ártatlanul ítélték el, az első perctől elkövetőként kezelték az előélete miatt, a megfelelő védelemhez való jogát nem biztosították, és a nyomozó hatóság törvénysértő módon csak a terhére szóló bizonyítékokat kutatta fel. Továbbá az elsőfokú ítélet indokolásában számtalan iratellenes megállapítás és hibás érvelés van, ennek eredményeként a bűnösségére levont következtetés is téves.

Kifejtette, hogy a tényállás 1. pontja vonatkozásában iratellenes a M. utcában történt beöltözésének jelentőséget tulajdonító ténymegállapítás, mivel ő kifejezetten azt állította, hogy a kérdéses ruhadarabokat és maszkot a kerékpározás előtt vette fel. Nem fogadható el annak tényként való rögzítése sem, hogy a M. utca 11. szám és a gyógyszertár között "néhány tíz méteres távolság van", mivel azok egymástól légvonalban megközelítőleg 150 méterre vannak, a tényleges távolság pedig 250-300 méternek felel meg. Ráadásul a felvételek a cselekmény elkövetése előtt kb. 30 perccel rögzítették a M. utcai jelenlétét, ebből következően - szemben az elsőfokú bíróság megállapításával - az elkövetés helyszínétől térben és időben nagyobb távolságra volt.