A Pécsi Ítélőtábla Pf.20048/2019/7. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 81. §, 87. §, 130. §, 146. §, 157. §, 247. §, 251. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 301. §, 339. §, 349. §, 360. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 33. §, 35. §, 118/B. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 10/A. §, 70/A. §, 122. §, 143. §, 145. §, 172. §, 173. §, 177. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:5. §, 2:42. §, 2:51. §, 2:52. §, 6:48. §, 6:532. §, 6:548. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 42. §, 44. §, 135. §, 137. §, 239. §, 241. §, 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 5. §, 29. §, 44. §, 120. §, 186. §] Bírók: Berki Csilla, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet, Vogyicska Petra

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék P.20850/2016/88., *Pécsi Ítélőtábla Pf.20048/2019/7.*

***********

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.048/2019/7. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Vajta Zsolt pártfogó ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Porpáczy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Berkéné dr. Porpáczy Szilvia ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Pécsi Törvényszék 2019. január 29. napján kelt 14.P.20.850/2016/88. számú ítélete ellen az alperes 89. és 91. sorszámú fellebbezése, valamint a felperes Pf.4. sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a 2017. január 1. napjától kezdődő időszakra vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és ebben a részében a pert megszünteti.

Az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja.

A felemelt kereset alapján kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül az 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint tőkeösszeg után 2014. március 24. napjától kezdődően a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett minden naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot.

A másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Megállapítja, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díja 60%-ban a felperes, míg 40%-ban az alperes terhére esik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2011. április 11-től 2014. november 24-ig volt az alperes büntetés-végrehajtási intézetben előzetes letartóztatott kisebb megszakításokkal. 2014. augusztus 19-én a felperest az alperes intézet IV. számú biztonsági csoportba, 2015. január 1-től, az új szabályok hatályba lépésével magas biztonsági kockázati szintű csoportba sorolta, 2014. november 12-től elszállításáig, 2014. november 24-ig szuicid hajlamúként volt nyilvántartva. Ekkor a B-i Fegyház és Börtönbe szállították át, majd 2016 szeptembere óta a Sz-i Büntetés-végrehajtási Intézetben tölti jogerős szabadságvesztés büntetését fegyház fokozatban.

A Sz-i Büntetés-végrehajtási Intézetből hozzátartozóival való személyes kapcsolattartás céljából történő ideiglenes átszállítását az alperes mint célintézet elutasította, majd a panasz folytán eljárt Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága 2016. december 16-án engedélyezte azt.

Az alperes intézetben 2011. április 11-től 2017. július 10-ig tartó fogvatartása során az alperes 801 napon keresztül nem biztosította a felperes részére a megfelelő mozgásteret, 115 nap alatt pedig a megfelelő légteret sem. Ezen időszak alatt az alperes folyamatosan végezte a zárkákban az illemhely elkülönítését, így a felperes fogvatartásának ideje egy részében csupán függönnyel leválasztott illemhellyel rendelkező zárkában volt elhelyezve.

A felperesnek a túlzsúfoltság, az illemhely függönnyel történt leválasztása, a szabad levegőn való tartózkodás során övbilinccsel való korlátozása miatt előterjesztett kártérítési igényét az alperes parancsnoka 2016. június 21-én kelt határozatával elutasította.

A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy nem biztosított megfelelő életteret és az illemhelyet csupán függönnyel választotta le, valamint a napi egy óra szabad levegőn való tartózkodás során indokolatlanul alkalmazott vele szemben övbilincset, ezáltal nem tudott sportolni, vizet inni és telefonálni, továbbá poloskával fertőzött zárkában helyezte el, megsértette az emberi méltósághoz, az élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogait, ezért 1.500.000 forint közigazgatási jogkörben okozott kár, illetve nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni. Kérte megállapítani továbbá, hogy azzal a magatartással, hogy két alkalommal elutasította az ideiglenes befogadására vonatkozó kérelmét, hónapokon keresztül indokolatlanul akadályozta, hogy családjával kapcsolatot tartson, megsértette az emberi méltósághoz, a családdal való kapcsolattartáshoz, az élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát, ezért 500.000 forint sérelemdíj, illetőleg közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére kérte kötelezni. Kérte emellett megállapítani, azzal, hogy szuicid hajlama ellenére kamerás megfigyelés nélküli zárkában helyezte el, megsértette az emberi méltósághoz, az élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát, ezért 2.000.000 forint közigazgatási jogkörben okozott kár, illetőleg nem vagyoni kár, illetőleg sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, azt mind jogalapjában, mind összegében vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, amikor 2011. április 11. és 2017. július 10. közötti időszakban a felperes fogvatartása során 801 nap alatt nem biztosította számára a jogszabály által előírt minimális mozgásteret, légteret, valamint az illemhelyhez fűződő intim használat lehetőségét. Ezért 1.500.000 forint sérelemdíj, illetőleg nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a 2014. július 6-ig tartó időszakra a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.), míg az ezt követő időszakra a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit, így az 1959. évi Ptk.349.§ (1) bekezdését, 75.§ (1) bekezdését és 76.§-át, míg a Ptk.6:548.§-át és a 2:42.§-át kellett alkalmazni a közhatalom gyakorlása során történt személyiségi jogsértések elbírálására. A 2014. december 31-ig tartó időszakra a büntetések és egyes intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bvtvr.) 35.§ (1) és (2) bekezdése, valamint a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) 143.§ (5) bekezdése folytán a fogvatartottat ért kárért a fogvatartó büntetés-végrehajtási intézet felelős.