A Fővárosi Törvényszék Pf.630869/2011/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (szerződés RÉSZLEGES érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 59. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §, 2010. évi XCVI. törvény 1. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 15. §] Bírók: Ilisz Gabriella, Sári Péterné, Szolnoki Józsefné

Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

67.Pf. .../2011/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

a dr. Czirmes György ügyvéd (....) által képviselt

felperes neve (6200 Kiskőrös, Kurucz Zs. u. 17.) felperesnek

alperes neve(....) alperes ,

szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2010. november 11. napján kelt, 17.P..../2010/3. sorszámú ítélete ellen a felperes 4. sorszám alatt előterjesztett és Pf. 3/F/1. szám alatt kiegészített fellebbezése folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy - a személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt - 18.000.- (tizennyolcezer) Ft fellebbezési illetéket a Magyar Állam részére külön felhívásra fizessen meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az eljárással felmerült 21.000.- Ft eljárási illetéket a felperes köteles megfizetni a Magyar Államnak külön felhívásra.

Döntésének indokolásában kifejtette -a Ptk. 200. § (1) és (2) bekezdése, az Alkotmánybíróság 801/B/2002 AB határozata és a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja figyelembevételével- , hogy a felperes által keresetében hivatkozott szerződéses pontok nem ütköznek jó erkölcsbe, így az azok részleges érvénytelenségére irányuló kereseti kérelmet elutasította.

Rámutatott, hogy az Európa Parlament és Tanács 2008. április 23-i, 2008/48 EK irányelve, a 2009. évi CLXII. tv., a 83/2010. (III.25.) Korm. r., bár még nem volt hatályban a peres felek közötti szerződés megkötésének időpontjában, így azokra, nem mint hatályban lévő jogszabályokra hivatkozott. Azt kívánta körülírni, hogy a társadalmi normákban, az erkölcsi megítélésben azóta sem következett be ettől eltérő változás, így ezek is azt támasztják alá, hogy a felperes által megjelölt szerződési pontok nem tekinthetők jó erkölcsbe ütközőnek.

A felperes által támadott szerződés 4.2., 4.3. és 4.4. pontja tekintetében kifejtette, hogy azok a szerződést kötő felek megállapodásán alapulnak, az általános banki gyakorlatot követik, melyet a felügyeleti szerv a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is jóváhagyott.

Az 5.2. és 6.4. pont tekintetében a társadalmi megítélését érintően utalt a 2010. évi XCVI. törvényre, mely 1. §-a kiegészíti a Hpt.-t a 200/A.§-sal, mely legitimálta a korábbi banki gyakorlatot, amikor elismerte, hogy a bankok forintban nyújthatnak olyan kölcsönt, amit devizában tartanak nyilván és az adósok forintban törlesztenek, ahogy az a perbeli esetben is történt. E törvény szűkíti azon adósok körét is, akikre a törvény korlátozó rendelkezése vonatkozik, kizárólag azokat tekinti védendő fogyasztóknak, akik a devizában felvett hiteleiket lakáscélra használták fel.

Kifejtette továbbá, hogy a szerződésnek ezen pontjai nem is színleltek, hiszen a felperesi állítással ellentétben mindkét fél szándéka a szerződésben meghatározottak szerint alakult, tekintettel arra, hogy az akkori gyakorlatnak megfelelt és a felek szándéka ilyen típusú szerződés megkötésére irányult. A színlelt szerződés megállapítása körében kifejtette továbbá, hogy a felperes a személyes meghallgatásán e körben nyilatkozatot nem is tett, mindössze arra hivatkozott, hogy a törlesztőrészletek nagysága alapján választotta az alperes által kínált hitelt.

A Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja vonatkozásában az árfolyamváltozás nem tekinthető külön felszámítandó költségnek, hanem a visszafizetendő havi törlesztőrészlet számítási módjának, így becslést nem kellett végeznie a szerződés megkötésekor a felperesnek, így a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjára alapított részleges érvénytelenségre történő hivatkozás sem alapos.

A 6.5. pontot érintően pedig szintén az EK irányelvre és az Fhtv.-re hivatkozott a társadalom értékítélete tekintetében.