BH 2001.12.578 I. Ha a közös ingatlan szerzésére felhasznált különvagyoni hozzájárulások mértéke pontosan nem bizonyítható, de megközelítőleg azonos mértékűek voltak, a valóságos tulajdoni arányokat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett 1/2-1/2 hányaddal egyezőnek kell elfogadni [Csjt. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek., Pp. 206. § (1) bek.].

II. A megváltási ár részletekben való teljesítése csak akkor rendelhető el, ha az a jogosultra nézve nem méltánytalan [Pp. 217. § (3) bek.].

III. A költségmentesség hatálya - a jogszabályi kivételektől eltekintve - nem terjed ki az eljárásnak az engedélyezés előtti szakára. [6/1986. (VI. 26.) IM. r. 5. § (2) és (5) bek., 10. § (3) bek.].

A peres felek 1974. március 9-én kötöttek házasságot, melyből két gyermekük született. A házasságkötést követő egy évig a felperesi szülőknél laktak, ahol teljes ellátásban részesültek. Ez idő alatt az alperes különvagyonát képező telekingatlanon lakóházat építettek, amely 1975-től a közös lakásuk volt.

1987. szeptember 5-én a felperes a közös lakásból elköltözött, ezzel a felek életközössége megszűnt. A házasságot a bíróság az 1988. május 18-án kelt és jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta, és a felek egyezsége alapján a lakás osztott használatát rendelte el úgy, hogy a feleket egy-egy szoba kizárólagos használata illette, az egyéb helyiségek közös használata mellett.

1992-ben az alperes is elhagyta a perbeli ingatlant, majd azt 1996-tól bérbeadás útján hasznosította.

A jelen perben a felperes az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett 1/2-1/2 tulajdoni aránynak megfelelő elszámolással, továbbá igényt tartott az alperes által felvett bérleti díjak fele összegére is. Az alperes a közös tulajdon megszüntetését magához váltás útján nem ellenezte, azt maga is kérte (6. sorsz. jkv.), 1 500 000 forint megváltási ár megfizetését vállalta (16. sorsz. beadvány), a bérleti díjakra vonatkozó felperesi igény jogalapját elismerte, annak összegszerűségét azonban vitatta.

A bíróság jogerős ítéletével a házas ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntette, az alperest 1 550 000 forint megfizetésére kötelezte, és megkereste a földhivatalt, hogy a megváltási ár kiegyenlítésének igazolása után az ingatlan felperes nevén álló 1/2 részét házastársi vagyonközösség megszüntetése címén az ingatlan-nyilvántartásban az alperes nevére jegyezze be. Köztelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 20 000 forint bérleti díjat.

A megállapított tényállás szerint a nem vitásan alperesi különvagyonhoz tartozó telekingatlan 1974. évi vételára a járulékokkal együtt 28 000 forint volt. Cs. Z. igazságügyi építész és ingatlanforgalmi szakértő véleményében a felépítmény 1974. évi bekerülési értékét 216 000 forintban határozta meg, melyben az anyagköltség 167 000 forint, a munkadíj 49 000 forint értéket képviselt. A bíróság a széles körű tanúbizonyítás és a szakértői vélemény egybevetésével megállapította, hogy a felépítményben további 64 000 forint alperesi különvagyon testesült meg, amely az alperesi szülők által vásárolt faanyagból és az általuk személyesen, illetve az alperes személyére tekintettel mások által végzett munkából tevődött össze. Az alperes nem vitatta, hogy az építkezéshez a felperesi szülők is ajándékoztak a felperesnek 50 000 forintot. A bíróság a peres adatok egybevetésével elfogadta, hogy a felperesi szülők ezen túlmenően a kivitelezés során további 25 000 forintot adtak a feleknek, illetve a felperesi szülők hozzájárulásaként vette figyelembe azt, hogy kisebb részben, de ők is közreműködtek az építkezés során, továbbá a felek részére egy évig ingyenes lakhatást és ellátást biztosítottak, ami közvetetten azt eredményezte, hogy a házastársak a saját jövedelmüket az építkezésre fordították. Ilyen módon a bekerülési értékben a felperes különvagyonát a bíróság szintén 92 000 forintban határozta meg. Az építkezés befejezéséhez a felek 60 000 forint OTP kölcsönt vettek igénybe, melynek visszafizetése megtörtént.

Az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésekori forgalmi értéket - az alperes későbbi, már nem a közös vagyonból eszközölt ráfordításainak a figyelmen kívül hagyásával - Sz. É. igazságügyi szakértő 1997. júliusában készített véleménye szerint 3 100 000 forintban fogadta el, figyelemmel arra, hogy Cs. Z. szakértő a forgalmi érték megjelölésénél a jogerős ítélet meghozatalának időpontjához képest lényegesen korábbi - 1993-96. évi - összehasonlító adatokat alkalmazott. A megállapított tényállás alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az ingatlan értékében a feleknek juttatott különvagyonok azonos mértékűek voltak, tehát a közös tulajdon megszüntetésénél is - az ingatlan-nyilvántartás adatainak megfelelően - a felek tulajdoni arányát egyenlőnek tekintette. Az alperes tehát a felperesi 1/2 illetőség megváltása fejében a 3 100 000 forint forgalmi érték felét: 1 550 000 forintot köteles a felperesnek megtéríteni. Az alperes részletfizetési kedvezmény iránti kérelmét alaptalannak ítélte, mivel az alperes már a per kezdeti szakában kérte a magához váltást, így fizetési kötelezettségére számíthatott.

A felperest megillető bérleti díj megállapításánál a lakáshasználat tárgyában kötött egyezség szerinti használatra való jogosultságot vette figyelembe azzal, hogy a felperes a perben nem bizonyította, hogy az alperes a felperes kizárólagos használatába adott lakrészt is bérbe adta, és azért is bérleti díjat vett fel, így a bérleti díj felét csak a közös használatú helyiségek után ítélte meg.