BH 2005.8.295 I. Az Egészségbiztosítási Pénztárral a gyógyászati segédeszközök ártámogatással való forgalmazására kötött szerződés jogi természetét tekintve ún. közjogi, közszolgáltatásra irányuló szerződés, amelynek tartalmát, a nyújtható szolgáltatásokat, a támogatás elszámolásának feltételeit, az ellenőrzés rendjét a vonatkozó jogszabályok kógens módon meghatározzák [1997. évi LXXXIII. tv. (Ebtv.); 217/1997. (XII. 1.) Korm. rend.; 134/1999. (VIII. 31.) Korm. rend.; 12/2000. (IV. 13.) EüM rend. *].

II. Az ártámogatás elszámolásának alapja a jogszabá­lyoknak megfelelően kitöltött érvényes, az átvevő által aláírt orvosi vény, ezért a forgalmazót terheli annak bizonyítása, hogy az elszámolás vények alapján történt. Az Egészségbiztosítási Pénztárnak kell bizonyítania, hogy betegek nem kapták meg a társadalombiztosítás által támogatott vényekre felírt szolgáltatást és ezért a forgalmazónak kifizetett ártámogatás visszajár [134/1999. (VIII. 31.) Korm. rend. 2. §; 1997. évi LXXXIII. tv. (Ebtv.) 36. § (4) bek., 38. §; Pp. 164. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperessel az I. r. alperes az 1996. május 13-án, majd az 1999. november 1-jén; a II. r. alperes az 1998. szeptember 24-én; majd az 1999. november 3-án; a III. r. alperes a 2000. március 7-én; valamint a 2001. november 28-án - az ORKI és az ÁNTSZ Megyei Intézete által kiadott engedélyek alapján - kötött szerződések szerint jogosult volt a biztosítottak részére meghatározott gyógyá­szati (fogászati) segédeszközök kiszolgáltatására, javítására és gyártására, valamint az ezek után járó tb támogatások elszámolására. Az elszámolás alapja az orvosok által kiállított vények, munkalapok és megrendelőlapok (a továbbiakban: vények) voltak, amelyeket az alpereseknek 5 évig -, illetőleg ha az eszköz kihordási ideje ettől hosszabb, annak lejártáig meg kellett őrizniük és ellenőrzés esetén a felperes rendelkezésére bocsátaniuk. Az összesítő- és a részletező elszámolást havonként kellett a felpereshez benyújtaniuk elektronikus adathordozón (floppy lemezen) és írásban, nyomtatott formában. G. F.-né - a felperes alkalmazottja - kérésére és közvetítésével az alperesek 2000. szeptember-októberében alvállalkozóként B. N. nevét tartalmazó alvállalkozói szerződést írtak alá, mely szerint az alvállalkozó az általa nyújtott szolgáltatások támogatott ellenértékéhez a felperestől az alperesek szerződésének, nevének és számlájának felhasználásával hozzájuthatott. Az alperesek a tb támogatásnak az alvállalkozó állítólagos munkáira eső részét számla ellenében G. F-nének adták át. A felperes 2002 januárjában kérte az alperesektől az elszámolás alapját képező egyes vények becsatolását, ezt követően 2000. szeptember 1-je és 2001. december 31-e közötti időszakra elszámolt valamennyi vény benyújtását kérte. Az alperesek az alvállalkozó által beszedett vényeket és munkalapokat benyújtani nem tudták, ezért a felperes a hiányzó vényekre elszámolt támogatást fiktívnek - vényháttér nélkülinek - minősítette és felhívta az I. r. alperest 37 622 380 Ft, a II. r. alperest 35 016 426 Ft, a III. r. alperest 38 375 402 Ft támogatás visszafizetésére.

Elismerte, hogy a III. r. alperes 773 640 Ft támogatás beszámítására jogosult, ezért vele szemben a követelését 37 601 762 Ft-ban tartotta fenn. A keresetében a fenti összegek, ezek 2001. május 15-étől járó a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamata és a költségek megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy az alvállalkozói szerződést a felperes alkalmazottjának G. F.-nének a kérésére kötötték. Az alvállalkozó által átvett vényeket nem ők, hanem G. F.-né gyűjtötte és őrizte, nevezett a felperes munkavállalója volt, ezért azok hiánya miatt őket fizetésre kötelezni nem lehet. Előadták továbbá, hogy G. F.-né ellen a perbeli cselekmény miatt büntetőeljárás van folyamatban. A III. r. alperes viszontkeresetet terjesztett elő 773 640 Ft - a 2002 májusi és június támogatás összegének - megfizetése iránt.

Az elsőfokú bíróság a fenti ítéletében a keresetet elutasította. A III. r. alperes viszontkeresetének helyt adott és kötelezte a felperest a III. r. javára 773 640 Ft tőke és 1 746 000 Ft perköltség; az I. r. alperes javára 1 600 000 Ft perköltség, a II. r. alperes részére 1 500 000 Ft perköltség megfizetésére annak kimondása mellett, hogy a le nem rótt összesen 2 250 000 Ft kereseti illetéket az állam viseli.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 400 000 Ft, a II. r. alperesnek 375 000 Ft, a III. r. alperesnek 436 000 Ft másodfokú perköltséget és kimondta, hogy a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állami viseli.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy G. F.-né 1999-től 2001. december 31-éig az I. r. alperes részére ellenszolgáltatás fejében könyvelési munkákat végzett. Az így kiegészített tényállás alapján is helytállónak ítélte az elsőfokú bíróságnak azt a döntését, miszerint az alperesek a vitás tb támogatás visszafizetésére nem kötelezhetők. Megállapította, hogy a felek közötti jogvitát a közöttük létrejött "finanszírozási szerződés" alapján kell elbírálni, ennek 7. pontja szerint az elszámolás alapja és bizonylata a vény, illetőleg megrendelőlap, amelyből ki kell tűnni a támogatás összegének. A felperes 2000 szeptemberétől befogadott olyan elszámolásokat is, amelyeket utóbb azért minősített fiktívnek, mert az alperesek az azokban szerepelő vényszintű adatállományt alátámasztó vényeket nem tudták felhívásra bemutatni.

Megállapította, hogy a felperes visszakövetelési jogát az 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 37. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapozhatja meg, amely kimondja, hogy az egészségügyi szolgáltató megtérítteti a kifizetett finanszírozási többletet, ha az ellenőrzés során megállapítják, hogy el nem végzett szolgáltatást számolt el. Önmagában a vények hiánya a szolgáltatás hiányát - ami az alperesek visszafizetési kötelezettségét megalapozná - nem támasztja alá. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kifogásolt elszámolások vényszintű adatállományában szerepelő TAJ számok alapján beazonosítható betegek nem kaptak az elszámolás adatai szerinti - a tb által támogatott - fogtechnikai ellátást. Ezek hiányában nem bizonyított, hogy a kifizetések ténylegesen el nem végzett szolgáltatások elszámolásán alapultak. A felperes ezt nem bizonyította, a bizonyítatlanság következményeit viszont magának kell viselnie.

Megítélése szerint a tekintetben is a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, hogy G. F.-nének - a felperes munkavállalójának - tilos volt a felperessel szerződéses kapcsolatban álló szolgáltatók részére bármely munka, így könyvelés végzése. Rámutatott, hogy a felperes munkavállalója G. F.-né kérte az alvállalkozói konstrukció alkalmazását, magatartásáért ezért a Ptk. 348. §-a szerint a felperest terheli felelősség.