BH+ 2004.2.78 I. A választottbírósági kikötéssel a felek elfogadják a választottbírósági eljárás előnyeit, de tudomásul veszik azt is, hogy az esetleges téves, jogszabálysértő választottbírósági ítélet kapcsán csak a választottbírósági törvényben meghatározott szűk körben van helye jogorvoslatnak, és elesnek a rendes bírósági út jogorvoslati lehetőségeitől, valamint a jogegységi eljárás lefolytatásának lehetőségétől [1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 57. § (1) bek., 1994. évi LXXXI. tv. (továbbiakban: Vbtv.) 53. §, 55. § (1) és (2) bek., 57. §, 2001. évi CV. tv. 17. §, 21. §].

II. A választottbíróságok nem tartoznak a bíróságok szervezetéről és az igazgatásáról szóló törvény hatálya alá. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróságnak a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében fennálló feladata a választottbíróságokkal szemben szervezeti szempontból nem érvényesíthető [1997. évi LXVI. tv. (Bsz.) 27. § (1) bek.].

A B. G. Rt. felperes által kötbér, kártérítés és járulékainak megfizetése iránt indított perében a Budapesti Ügyvédi Kamara támogatásával működő Eseti Választottbíróság 2001. július 4-én kelt ítéletében kötelezte S. Gy. alperest, hogy az ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2 223 000 Ft-ot és ennek 2000. december 1. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az alperest az ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül 132 620 Ft választottbírói díj és kijelölési díj megfizetésére, valamint a felperest képviselő ügyvéd részére 111 000 Ft ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte.

A választottbíróság az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek között 2000. március 20-án adásvételi szerződésnek nevezett, de tartalma alapján mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek minősülő szerződés jött létre. A szerződésben az alperes vállalta, hogy 2000. november 15-ig leszállít a felperesnek 180 tonna 2000. évi takarmánykukoricát, a felperes által közölt diszpozíció szerinti időben és helyre. 2000. október 20-án a felperes közölte az alperessel, hogy 2000. október 30. és november 2-a között a battonyai telepére szállítson le 3´60 tonna takarmánykukoricát. Az alperes azonban a felperes szállítási felhívására nem válaszolt, kukoricát nem szállított a felperesnek. A választottbíróság megállapítása szerint az alperes a szerződés teljesítésének elmaradásáért felelős, így kötbérfizetési kötelezettséggel tartozik. A kötbér mértékét 180 tonna takarmánykukorica vonatkozásában 3000 Ft/tonna alapulvételével 540 000 Ft összegben határozta meg. A felperes ezt meghaladó igénye fedezeti vásárlásból eredő kárának megtérítésére irányult. A választottbíróság megállapítása szerint a szerződés hatálya alatt az alperes a felperessel nem közölt akadályt, nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Az alperes együttműködési kötelezettségét, akadályközlési kötelezettségét nem teljesítette. Mindezekből arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felperes jogszerűen érvényesítette kárát. A kártérítés összegénél elfogadta a felperes összeállítását, mely szerint az árutőzsdén fedezeti vásárlást eszközölt.

A választottbírósági eljárás alperese a rendes bírósághoz benyújtott keresetében mint felperes az eseti választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérte a Választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbtv.) 55. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján, állítva, hogy az ítélet a közrendbe ütközik.

A közrendbe ütközés ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy az alperes különböző személyekkel azonos tartalmú blanketta szerződéseket kötött, az eseti választottbíróságok azonban ugyanazt a blanketta szerződést különbözőképpen minősítették, hol adásvételi szerződésnek, hol mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek. Másrészt a fedezeti vásárlás tényét ugyanazon bizonyítékok alapján egyik ügyben bizonyítottnak találták és kártérítést ítéltek meg, más ügyben pedig bizonyítottság hiányában a kártérítési igényt elutasították - attól függően, hogy milyen személyi összetételű választottbíróság hozta meg az ítéletet. A jelen perrel támadott ítélet meghozatalakor a választottbíróságnak már rendelkezésére állt a korábbi ügyben hozott ítélet. Így a felperes álláspontja szerint az ezzel ellentétes választottbírósági ítéleti rendelkezés mindenképpen elfogult, nem független és nem pártatlan, ezért nem tisztességes eljárás. Ezen túlmenően sérti a jogbiztonság igényét.

Végül hivatkozott arra, hogy azért is közrendbe ütközik a támadott választottbírósági ítélet, mert az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésében foglaltakkal ellentétben áll a választottbírósági törvénynek az a rendelkezése, amely a jogorvoslat lehetőségét kizárja. Ennek folytán a választottbírósági ítéletnek az a rendelkezése is alkotmányellenes, mely a fellebbezési jogát kizárta.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Azzal érvelt, hogy a felperes által előadottak nem alkalmasak a választottbírósági ítélet érvénytelenné nyilvánítására.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt arra, hogy az államnak - felhívásra - fizessen meg 15 000 Ft le nem rótt illetéket, valamint az alperes részére 10 000 Ft perköltséget. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a választottbíróságok az alperes által bizonyítékként becsatolt listát nem önmagában, hanem a többi bizonyítékkal, a felek előadásával és a per egyéb irataival összevetve vizsgálták. E vizsgálat eredményeként foglaltak állást abban a kérdésben, hogy erre tényállás alapítható-e, vagy sem. Az eljárás egyéb adataival alátámasztottan előfordulhat, hogy egyik perben a becsatolt fedezeti vásárlásokról szóló listát a választottbíróság bizonyítékként értékelte, míg a másik perben erre nem kerülhetett sor. Mindezekre tekintettel a választottbírósági döntések nem ütköznek az Alkotmány hivatkozott 57. §-ának (1) bekezdésébe, így a közrendet sem sértik.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a választottbíróságok nem tartoznak a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény hatálya alá.

A felek a választottbírósági kikötés aláírásával elfogadták a választottbírósági eljárás előnyeit, de tudomásul vették azt is, hogy az esetleges téves, jogszabálysértő választottbírósági ítélet kapcsán csak a Választottbíróságokról szóló törvényben meghatározott szűk körben van helye jogorvoslatnak és elesnek a rendes bírósági út jogorvoslati rendszerétől, illetve a jogegységi eljárás lefolytatásának lehetőségétől is.

Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a választottbírósági ítélet közrendbe ütközését nem találta megállapíthatónak és a felperes keresetét elutasította.