A Kúria Kfv.37266/2012/9. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 13. § (1) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 95. §, 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 79. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) I. cikk, XIII. cikk] Bírók: Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán, Sperka Kálmán

A határozat elvi tartalma:

A közterülethasználat megszüntetése esetén az ideiglenes jelleggel azt használót a rajta lévő felépítmények lebontására kötelesek, kártalanítási igény nélkül.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.266/2012/9.szám

A Kúria a dr.Mester Csaba Ügyvédi Iroda eljáró ügyvéd dr.Mester Csaba által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek a dr.Jankovich Béla ügyvéd (1118 Budapest, Somlói út 31.) által képviselt Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata (1201 Budapest, Kossuth L. tér 1.) alperes ellen közterület használat ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. január 4. napján kelt 18.K.31.778/2011/14. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által 18. szám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 18.K.31.778/2011/14. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I.r. és II.r. felperes 1983., a III.r. felperes jogelődje 1987. évtől a Budapest Főváros XX. kerületi Tanács VB Műszaki Osztályának, mint jogelőd elsőfokú hatóságnak a határozatával, ideiglenes jelleggel közterület használati és építési engedélyt kapott. A határozatok tartalmazták, hogy a felépítmények ideiglenesek, eltávolításukat a közterület használat megszüntetését és eredeti állapotának helyreállítását, minden kártalanítási igény nélkül a hatósági felszólítást követően kötelesek az engedélyesek elvégezni. A felépítményben az I.r. felperes vendéglátóipari üzletkör nyilvántartású és vegyes élelmiszer-kereskedés funkciójú, a II.r. felperes cukrászda üzletkör besorolású, a III.r. felperes jogelődje pedig vegyes élelmiszerkereskedés funkciójú pavilonrészt üzemeltetett.

Ideiglenes engedély kiadását követően a jogelőd elsőfokú hatóság, majd a kerületi önkormányzat gazdasági és városfejlesztési bizottsága a közterület használatára vonatkozóan évente megállapodásokat kötött a felperesekkel, az eredeti megállapodással azonos feltételekkel. Legutóbb 2008. december 12-én engedélyezte a közterület használatát 2009. január 1. és 2010. december 31-e közötti időszakra vonatkozóan. A soron következő évre a felperesek a kérelmeket előterjesztették, a döntésre jogosult bizottság a közterület további használatához nem járult hozzá, a bizottsági döntés alapján hozott alakszerű határozattal a kérelmeket elutasította és egyidejűleg arra kötelezte a felpereseket, hogy a közterület eredeti állapotának helyreállítását, kártalanítási igény nélkül legkésőbb 2011. május 31-ig végezzék el.

A felperesek fellebbeztek a határozat ellen, az alperes a 2011. február 24-i képviselő-testületi ülésén a fellebbezéseket elutasította, és arról a felpereseket a 2011. március 11-én kelt alakszerű határozatokkal értesítette. Határozataiban utalt arra, hogy az elsőfokú határozatokat azért hagyta helyben, mert az önkormányzat a területet más célra kívánja hasznosítani.

A felperesek keresetükben az alperesi határozatok felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérték. Másodlagos kereseti kérelemként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 121. § /1/ bekezdés b/ pontja alapján a határozatnak a közterület eredeti állapotának kártalanítási igény nélkül helyreállítását elrendelő részének az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését kérték. A felépítmény tartós jellegére hivatkoztak, utalva azokra az építési jellemzőkre, amelyekből azt a következtetést vonták le, hogy a tulajdonukban álló, pavilonnak nevezett felépítmény azért minősül ingatlannak, mert olyképpen van egyesítve a földdel, hogy nem lehet elválasztani anélkül, hogy maga a felépítmény el ne pusztulna. Előadták, hogy a bontásra kötelezés a terület elhagyása és kiürítése jelentős jog és érdeksérelmet jelent részükre, valamint vagyoni kárt is okoz, de sérti a felperesek önálló ingatlantulajdonhoz való jogát is. Ezzel kapcsolatban hivatkoztak a Magyar Köztársaság Alkotmányának 13. § /1/ bekezdésére, kifogásolták, hogy a határozat a terület más célra történő hasznosítását jelölte meg, ezt a más célt azonban nem ismertette, döntés tehát a Pp. 339/B. §-a alapján jogsértő, mert a mérlegelési jogkörben hozott határozat tekintetében a mérlegelés szempontjai nem voltak megállapíthatóak. Utaltak arra is, hogy az eltelt időben az üzemeltetéssel kapcsolatban panasz, észrevétel nem merült fel, a lakosság támogatja a fennmaradásukat.

Másodlagos kereseti kérelmükben arra hivatkoztak, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 34. § /1/ és

/2/ bekezdés b/ pontja szerint a bontás építésügyi hatósági eljárásfajta, mely hatósági feladat az önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik, tehát a Ket. 20. §, valamint 121. § /1/ bekezdés b/ pontja alapján az alperes által meghozott határozat semmis, nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe.