ÍH 2021.25 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE

A vezető tisztségviselő mérlegkészítési, irat- és vagyonátadási kötelezettsége elmulasztásának következménye az hogy, neki kell bizonyítania, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette. A vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartása (mulasztása) és a hitelezői igények meghiúsulása közötti ok-okozati összefüggés bizonyítása a felperes bizonyítási érdekébe tartozik. Ha az adós iratait a vezető tisztségviselő a felszámolónak nem adta át, a felperes bizonyítási szükséghelyzetben van, amelynek következtében azt a tényt, hogy az alperes hitelezői érdekeket sértő magatartása és a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása közt fennáll az ok-okozati összefüggés, valónak kell elfogadni [2016. évi CXXX. törvény 176. §, 265. §; 1991. évi XLIX. törvény 33/A. §].

Az alperes a J. Kft. "f. a." (továbbiakban: adós) egyedüli, önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője volt a társaság alakulásától, 2015. március 25-től a felszámolás kezdő időpontjáig, azaz 2019. január 23. napjáig.

Az adós az alperes ügyvezetői tisztségének ideje alatt nem tette közzé és nem helyezte letétbe a 2017. évi, valamint a 2018. évi beszámolóját.

A felperes a társaságnál lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelenségét követően 2018. szeptember 12-én kezdeményezte az adós felszámolását. A Sz.-i Törvényszék megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását a 10.Fpk.155/2018/11. számú végzésével. A felszámolás kezdő időpontja, a felszámolás közzétételének ideje: 2019. január 23.

A felperes 4 297 320 Ft összegben hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, abból 115 000 Ft-ot "a" kategóriás hitelezői igényként, 4 132 000 Ft-ot "e" kategóriában, 41 320 Ft-ot "e" kategóriában és 9000 Ft-ot pedig "f"' kategóriában. A 41 320 Ft a Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett FD00010/2019. számú elkülönített számlára befizetett 1% nyilvántartásba vételi díj összegével azonos, míg a 115 000 Ft a felszámolás elrendelése során a hitelező javára megítélt költségek összege, amely magában foglalja a 25 000 Ft közzétételi költséget is.

Az alperes mint vezető tisztségviselő a társaság felszámolásának elrendelését követően nem teljesítette a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 31. §-ában előírt számviteli, vagyon- és iratátadási kötelezettségeit a felszámoló felé, a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőző három évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, a hitelezők követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsult.

A Sz.-i Törvényszék a 10.Fpk.155/2018/47. számú végzésével befejezte a felszámolási eljárást, és az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette, annak közzétételére 2020. február 25-én került sor. Az illetékes cégbíróság 2020. február 26. napjával törölte az adóst a cégnyilvántartásból.

A felperes a 2020. február 4-én benyújtott keresetében kérte, a törvényszék állapítsa meg, hogy az I. rendű alperes, mint a J. Kft. "f. a." volt ügyvezetője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően megnehezítette a vele üzleti kapcsolatba kerülők számára az adós valós pénzügyi helyzetének megismerését azáltal, hogy a felszámolás elrendelését megelőzően nem teljesítette a jogszabályban előírt számviteli kötelezettségeit, és a felszámolás elrendelését követően nem teljesítette a jogszabályban előírt számviteli, vagyon- és iratátadási kötelezettségeit a felszámoló felé, és ezáltal a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsította.

Keresetét Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikkére, a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjaira, 33/A. § (1), (3) és (5) bekezdéseire, 83/R. § (4) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv. tv.) 11. § (1) bekezdésére, 17. § (1) bekezdésére, a 153. § (1), (4) bekezdéseire, 154. § (1), (7) bekezdéseire, 154/B. § (1) és (2) bekezdéseire, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:112. § (2) bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés b) pontjára és (3) bekezdésére alapította.

Állította, hogy az adós abban az időszakban, amikor az alperes volt az ügyvezetője, nem tett eleget a 2017. évi és a 2018. évi beszámoló letétbehelyezési kötelezettségének, valamint nem teljesítette a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjai szerinti kötelezettségeit, ezért megállapítható, hogy az alperes a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőző három évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és a hitelezők követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsult. Álláspontja szerint ezáltal - figyelemmel a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésére - bizonyította a Cstv. 33/A. §-a szerinti feltételek fennálltát, további bizonyítási kötelezettsége ezenkívül nincs. Kiemelte, ha a vezető tisztségviselő azt kívánja bizonyítani, hogy nem a vezetői tisztségének időtartalma alatt következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fenn is állt, de a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette, a bizonyítási kötelezettség az alperest terheli.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozott arra, a kereset visszautasításának lett volna helye, mivel a keresetlevél nem tartalmazza, hogy a felperes milyen tartalmú jogvédelmet kér vele szemben, és ennek érdekében milyen tartalmú ítéleti rendelkezést kíván a bíróságtól, és nem határozta meg, milyen okból terjesztett elő megállapítás iránti keresetet marasztalási kereset helyett. Utalt arra, a felperes tényállítása hiányos, mivel a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját hozzávetőlegesen sem jelölte meg, és elmulasztotta meghatározni az alperes jogsértő cselekményeit is. Megítélése szerint a felszámolási eljárás befejezése és az adós cégnyilvántartásból való törlése miatt az elmulasztott letétbehelyezési kötelezettség miatt joghátrány ebben az eljárásban őt már nem érheti.

Állította, gazdasági döntései nem jutottak el odáig, hogy alkalmasak legyenek a Cstv. 33/A. § szerinti felelősségének megállapítására. Véleménye szerint üzletpolitikája a 2017. év végi és 2018. év eleji gazdasági helyzetben dinamikus volt annak érdekében, hogy a cég gazdasági stabilitását visszaszerezze, célja pedig mindvégig a hitelezői igények kielégítése volt. Hangsúlyozta, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem vállalt az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot, az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.