BKv 91.
A védő helyettesítésével kapcsolatos egyes kérdésekről[1]
A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.
I. A Be. 42. § (4) bekezdés e) pontja szerint a védő köteles akadályoztatása esetén - előre nem ismert elháríthatatlan akadály felmerülését kivéve - helyettesítéséről gondoskodni, egyidejűleg az akadályoztatás tényéről az eljáró bíróságot, ügyészséget vagy nyomozó hatóságot tájékoztatni. E törvényi rendelkezésre figyelemmel az ügyvédi meghatalmazásban esetleg előforduló olyan kikötés, mely szerint a terhelt ragaszkodik a meghatalmazott védő személyéhez és annak helyettesítéséhez nem járul hozzá, sérti a Be. 42. § (4) bekezdés e) pontjának kötelező tartalmát, ezért az ilyen feltételt a bíróság nem veheti figyelembe, s ez esetben a Be. 49. § (1)-(2) bekezdése szerint jár el.
II. Ha a bíróság a Be. 42. § (4) bekezdés e) pontja szerinti védői tájékoztatásból arról szerez tudomást, hogy a védő előre nem ismert, elháríthatatlan akadály (vis maior) miatt a tárgyaláson nem tud megjelenni és ugyanebből az okból helyettesítéséről sem tud gondoskodni - feltéve, hogy a tárgyaláson a védő jelenléte kötelező (Be. 434. §) - megállapíthatja a Be. 514. § (2) bekezdése alapján, hogy a tárgyalást nem lehet megtartani, és ezért a tárgyalást elhalasztja [Be. 515. § (6) bekezdés]. Ebben az esetben a védő a Be. 139. §-ának rendelkezései szerint igazolási kérelmet nyújthat be a tárgyalási határnap elmulasztása miatt. Az igazolási kérelemnek helyt adása esetén a védő nem kötelezhető az okozott költségek megtérítésére.
Ha az elháríthatatlan akadályról szóló tájékoztatás olyan időpontban érkezik a bírósághoz, amikor a Be. 49. § (1)-(2) bekezdései szerinti szabályozásnak megfelelően a bíróság helyettes védő kirendeléséről gondoskodott és a tárgyalást megkezdte, úgy az addig lezajlott eljárási cselekmények érvényesek. A helyettes védő kirendelése esetén a bírósági eljárásban a terhelt védőjének távollétében nem lehet befejezni a bizonyítási eljárást, a helyettes védő perbeszédet nem tarthat, kivéve, ha a terhelt ehhez hozzájárult. [Be. 49. § (3) bekezdés]
I. A 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 42. § (4) bekezdés e) pontja a védő kötelességévé teszi, hogy akadályoztatása esetén - előre nem ismert, elháríthatatlan akadály felmerülését kivéve - helyettesítéséről gondoskodjék.
A Be. 6. § (1) bekezdése szerint a bíróság vád alapján ítélkezik, a bíróságnak az a kötelessége, hogy a büntetőeljárási törvényben meghatározott feltételek alapján a büntetőeljárást lefolytassa. A bíróság eljárásának feltételeit kizárólag a büntetőeljárási törvény állapítja meg.
A Be. 49. § (1) bekezdése szerint a bíróság a védő helyettesítésére helyettes védőt rendel ki, ha a) a védő az eljárási cselekményen szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, b) távolmaradását alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy helyettesítéséről nem gondoskodik, c) az eljárási cselekmény elvégzésének egyéb feltételei fennállnak, és d) az eljárási cselekmény elvégzése nem mellőzhető.
A Be. 49. § (2) bekezdése alapján, ha a védő az eljárási cselekményen szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg és az eljárási cselekmény elvégzésének egyéb feltételei fennállnak, a bíróság, akkor is helyettes védőt rendel ki, ha a) a védő a távolmaradását előzetesen kimentette, azonban helyettesítéséről nem gondoskodott, és b) az eljárási cselekmény elhalasztása az eljárási cselekmény eredményes elvégzését veszélyeztetné, vagy a büntetőeljárás lefolytatását jelentősen késleltetné.
A védőnek címzett törvényi parancs az, hogy helyettesítéséről gondoskodjék. Az a körülmény, hogy ennek a határozott törvényi rendelkezésnek megfelelő szabályozást az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 36. § (5) bekezdése csak a kirendelt védő számára ír elő, nem érinti a büntetőeljárási törvény idézett szakaszának feltétlen érvényesülését a meghatalmazott védő tekintetében sem. A büntetőeljárás feltételeit a büntetőeljárásra vonatkozó törvény rendelkezései szerint kell vizsgálni, és ha azok megállapíthatók, az eljárás folytatása (az eljárási cselekmény elvégzése) kötelező. A tárgyalási szakban a Be. 514. § (2) bekezdése szerint az egyesbíró vagy a tanács elnöke vizsgálja a tárgyalás megtarthatóságát.
A Be. 42. § (4) bekezdés e) pontjával ellenkező, a terhelt és ügyvéd közötti esetleges előzetes megállapodás, valamint a terhelt egyébkénti ragaszkodása a védő személyéhez, a törvénybe ütköző, és mint ilyen nem vehető figyelembe, és nyilvánvalóan a büntetőeljárás lefolytatásának (az eljárási cselekmény elvégzésének) akadályát sem képezheti. Ezért, amennyiben a védelem a terhelt - védő személyéhez ragaszkodó - kikötésére hivatkozik, illetőleg a helyettesítésről (kötelező védelem esetén) ezért nem gondoskodik, úgy azt figyelmen kívül kell hagyni, és a bíróság Be. 49. § (1)-(2) bekezdése szerint jár el.
II. A Be. 42. § (4) bekezdés e) pontja az előre nem ismert, elháríthatatlan akadályt a helyettesítésről gondoskodás kötelezettsége alóli kivételként állapítja meg azzal, hogy az akadályoztatás tényéről tájékoztatási kötelezettséget ír elő.
A Be. 49. §-a nem rendelkezik a védő elháríthatatlan akadály miatti távolmaradásáról, és a tárgyalás elhalasztásának lehetőségét sem említi. A szóban levő (1)-(2) bekezdés a védő kötelező jelenléte esetén a bíróság számára a helyettes védő kirendelését kötelezettségként állapítja meg.
A Be. 511. § (2) bekezdése a tárgyalás előkészítése után jogosítja fel a bíróságot a tárgyalás fontos okból történő elhalasztására.
A Be. 49. § (1)-(4) bekezdéseit, a Be. 42. § (4) bekezdés e) pontját, a Be. 511. § (2) bekezdését, továbbá a Be. 514. § (2) bekezdését egymásra tekintettel vizsgálva és értelmezve az a következtetés vonható le, hogy a törvény a perelhúzás megakadályozása érdekében igen határozott szabályozást tartalmaz arra, hogy a védő helyettesítésének elmaradása tárgyalási akadályként ne fordulhasson elő, és a helyettes kirendelésével a tárgyalás megtartható legyen. Ugyanakkor a Be. 42. § (4) bekezdés e) pontja pontjának gondolatjelbe tett kivételt megállapító szabálya és az elháríthatatlan akadály miatt a helyettesítés meghiúsulásáról tájékoztatási kötelezettség megállapítása megengedik azt az értelmezést, hogy a hatékony védelemhez való jog [Be. 3. § (1) bekezdés] méltányos érvényesülése érdekében a törvény által többször említett "előre nem ismert, elháríthatatlan akadály" a Be. 514. § (2) bekezdését teljesítve vizsgálat tárgyát képezze és olyan bírói döntéshez vezessen, hogy a "vis maior" által akadályozott védő távolléte miatt a tárgyalás nem tartható meg. A Be. 514. § (2) bekezdésen alapuló bírói álláspont a tárgyalás fontos okból való elhalasztását eredményezheti, és megelőzheti a Be. 49. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat. Amennyiben tehát az egyesbíró/ą tanács elnöke azt állapítja meg, hogy a védő vis maior miatt volt akadályoztatva és ezért nem jelent meg, illetve helyettesítésről ezért nem tudott gondoskodni, úgy a bíróság a tárgyalást - mert megtartásának akadálya van - elhalasztja.
Az előre nem ismert, elháríthatatlan akadály természete lehet olyan, hogy a védő a Be. 42. § (4) bekezdés e) pontja pontjában előírt tájékoztatási kötelezettségének nem tud időben eleget tenni és ezért közben a bíróság a Be. 49. § (1)-(4) bekezdése szerint jár el, és a tárgyalást megtartja. Természetesen ez azt feltételezi, hogy a bíróság a helyettes védő kirendelését eredményesen elvégezhette. Mivel eljárásának törvényességéhez ez esetben sem férhet kétség, úgy a helyettes védő részvételével történt eljárás nem tekinthető érvénytelennek. A terhelt védőjének távollétében nem lehet befejezni a bizonyítási eljárást, a helyettes védő perbeszédet nem tarthat, kivéve, ha a terhelt ehhez hozzájárul [Be. 49. § (3) bekezdés]. Ha az elháríthatatlan akadály a már megkezdett tárgyalás folyamatában jut a bíróság tudomására, akkor a tárgyalást elnapolja, de a már elvégzett bizonyítási eljárást nem kell megismételni.
Az előre nem ismert, elháríthatatlan akadályra hivatkozó védőnek lehetővé kell tenni a Be. 139. §-a szerint igazolási kérelem előterjesztését. Az igazolási kérelem elfogadása esetén a tárgyalás elmaradásával felmerült költség viselésére nem kötelezhető.
Lábjegyzetek:
[1] A 2012. évi C. törvényre (Btk.) és a 2017. évi XC. törvényre (Be.) tekintettel a Kúria Büntető Kollégiuma a korábbi büntető tárgyú kollégiumi véleményeket felülvizsgálta. Ennek eredményeként a 2/2023. (VII. 5.) BK vélemény alapján e vélemény tartalmát módosította.