43. BK vélemény

A vagyoni jogokat sértő bűncselekmények folytatólagosságáról[1]

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

I. A vagyoni jogokat sértő bűncselekmények - az egyéb alanyi és tárgyi feltételek fennállása esetén - általában akkor tartoznak a folytatólagosság törvényi egységébe, ha az elkövető a több cselekményt ugyanannak a természetes személynek a sérelmére vagy az önálló jogképességgel rendelkező azonos jogi személynek az ugyanazon vagy különböző gazdasági egységei sérelmére valósítja meg.

II. Az azonos vagy különböző sértettet érintő vagyoni jogokat sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények esetében az elkövető tudatától független tárgyi tényezőknek van meghatározó jelentősége annak eldöntése szempontjából, hogy a folytatólagosság tárgyi feltétele megvalósult-e, vagy a bűnhalmazat megállapításának van-e helye.

1. A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 6. § (2) bekezdése a folytatólagosság törvényi egységének a fogalmát a bűnhalmazattól elhatárolva határozza meg. Aszerint ugyanis "nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször követ el".

A törvény a folytatólagosság tárgyi feltételeként határozza meg az "azonos sértett" sérelmére elkövetést, amely fogalom értelmezést igényel.

A "sértett" nem a büntető anyagi jogban, hanem a büntető eljárásjogban meghatározott fogalom: a 2017. évi XC. törvény 50. §-a szerint a sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette".

A büntető anyagi, eljárási és végrehajtási jog egységes rendszert alkot. E három jogág kölcsönösen egymás fogalomrendszerét használja. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a jogágak valamelyikében meghatározott jogi fogalom minden további szempont mellőzésével automatikusan átültethető a másik jogág fogalomrendszerébe. Vonatkozik ez a megállapítás a Btk. 6. § (2) bekezdésében meghatározott folytatólagosan elkövetett bűncselekmény "sértett" fogalmára is, amelynek értelmezése során elsődlegesen annak anyagi jogi jelentéstartalmát kell alapul venni.

2. A bűncselekmények egy részénél - különösen a személyiségi és a vagyoni jogokat sértő cselekmények esetében - kiemelkedő jelentősége van a sértettek számának. A Btk. 6. § (1) bekezdésében a bűnhalmazatra vonatkozóan adott fogalom-meghatározás és az ennek értelmezése nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat általában azt az elvet követi, hogy a több sértett sérelmére ugyanazon vagy több elkövetési magatartással véghez vitt cselekmény annyi rendbeli bűncselekmény megállapításához vezet, ahány sértettet a cselekménnyel érintett. Azt az alapvető rendező elvet, amely szerint a sértettek különbözősége valódi halmazat megállapítását eredményezi, csak a természetes egység vagy a törvényi egység létrejötte töri át.

Általánosságban nem lehet meghatározni, hogy a bűncselekmény kinek a jogát vagy jogos érdekét sérti, ezt mindenkor az adott történeti tényállás elemzése útján lehet eldönteni.

A folytatólagosság törvényi egységének feltételeként megjelölt "azonos sértett" értelmezése során figyelemmel kell lenni arra, hogy sértettek nem csak természetes személyek, hanem jogi személyek is lehetnek. Az elkülönített vagyonnal rendelkező és különböző szervezeti formákban működő jogi személyek a sértettjei azoknak a bűncselekményeknek, amelyeket az önálló jogképességgel nem rendelkező egységeik, részlegeik, telephelyeik, raktáraik, üzleteik stb. sérelmére valósítanak meg. Ezekben az esetekben maga az önálló jogalanyisággal rendelkező gazdálkodó szervezet [Btk. 459. § (1) bekezdés 8. pontja] vagy más jogi személy a bűncselekmény sértettje.

A sértett azonossága szempontjából tehát nincs meghatározó jelentősége annak, hogy a bűncselekménnyel érintett sértett természetes vagy jogi személy, és közömbös az is, hogy belföldi vagy külföldi természetes vagy jogi személy.

3. A sértett azonossága vagy különbözősége a folytatólagosság törvényi egységének a meghatározása szempontjából az elkövető tudatától független tárgyi ismérv. A véghezviteli magatartás kifejtésének időpontjában az elkövető tudatának nem kell átfognia a sértett személyét vagy azt, hogy a cselekmény egy vagy több természetes vagy jogi személy jogait vagy érdekeit sértette. Annak sincs jelentősége, hogy az elkövető tudta-e, hogy a tulajdon, a birtok, a használat vagy egyéb jogosítvány tekintetében sérti vagy veszélyezteti a sértett(ek) vagyoni jogait.