ÍH 2020.84 RÉSZÍTÉLET HOZATALÁNAK MELLŐZÉSE - AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ FELELŐSSÉGE

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Törvényszék P.20787/2018/47., Szegedi Ítélőtábla Pf.20409/2019/10. (*ÍH 2020.84*)

***********

I. A részítélet meghozatala - annak törvényi feltételei fennállása esetén - a bíróság számára nem kötelezettség, hanem csupán lehetőség, a bíróság mérlegelési jogkörében dönt arról, hogy él-e ezzel a lehetőséggel vagy nem, következésképpen a részítélet hozatalának mellőzése nem eljárási szabálysértés [Pp. 341. § (2) bekezdés].

II. Ha a halálhoz vezető tüdőembóliát okozó vérrögképződés a szakmai szabályoknak megfelelő profilaxis alkalmazása esetén a bizonyossággal határos valószínűséggel nem következett volna be, vagy nem lett volna olyan súlyos, ami a beteg halálát okozza, az egészségügyi szolgáltató alperes nem a túlélés esélyének az elvesztéséért, hanem a halálos eredményért felel [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdése].

Az I. rendű felperes házastársa, néhai B. E. 2017. január 20-án munkavégzés közben kb. 6 méter magasról egy tetőről leesett, a baleset során hasi, mellkasi és fejsérüléseket szenvedett. A balesetet követően mentővel az alperesi kórházba szállították, ahol agyrázkódást, koponyazúzódást, felületes hámsérülést, a 2-9 jobb oldali bordák törését, az 5. és 8. bordák ablakos jellegű törését, hasfali zúzódást, májzúzódást és vérömlenyt, valamint jobb oldali légmell sérüléseket diagnosztizáltak nála. A mellkassérülés és a jobb oldali légmell miatt a néhain mellkascsövezést végeztek, majd szubintenzív osztályon megfigyelés alatt tartották. Az ultrahang-, valamint a CT-vizsgálatok a máj zúzódását állapították meg, azonban hasűri vérzést vagy egyéb üreges vérzést nem mutattak ki. A néhait 2017. január 22. és 27. között a traumatológiai részlegen gyógykezelték, majd otthonába bocsátották. A január 31-én elvégzett kontrollvizsgálat akut eltérést nem mutatott.

Ezt követően a néhai 2017. február 3-án otthonában elájult, majd pár perc után visszanyerte eszméletét, az Országos Mentőszolgálat érkezésekor fulladásra panaszkodott. Kielégítő állapotban szállították kórházba, ahol a vizsgálat során kétoldali masszív tüdőembóliát állapítottak meg nála, amely miatt Heparün kezelés történt, ennek ellenére a felvétele napján az esti órákban elhunyt.

A beteg halála miatt indult büntetőeljárásban készült igazságügyi orvostani szakértői vélemény szerint a halál oka a magasból történt lezuhanás talaján kialakult jobb oldali sorozat-bordatörés miatti szövődményes kétoldali tüdőembolizáció.

Az alperes a betegellátás során sem mechanikus, sem gyógyszeres trombózis profilaxist nem kapott.

A felperesek keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogukat, kérték továbbá - a jogsértés jogkövetkezményeként - az alperes sérelemdíj és kártérítés megfizetésére kötelezését.

Keresetük jogi indokaként arra hivatkoztak, hogy az alperes hozzátartozójuk ellátása során nem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdése szerinti elvárható gondossági mércének megfelelően járt el, mivel sem mechanikus, sem gyógyszeres véralvadásgátló kezelést nem rendelt el az egyébként közepes kockázatú betegnél annak ellenére, hogy az indokolt lett volna. Állították, e mulasztások hiányában a néhai B. E. halálához vezető tüdőembólia elkerülhető lett volna.

Kifogásolták továbbá, hogy az alperes nem tájékoztatta a beteget a mechanikus és gyógyszeres trombózis profilaxis lehetőségéről, valamint az otthon javasolt életmódról sem.