ÍH 2020.84 RÉSZÍTÉLET HOZATALÁNAK MELLŐZÉSE - AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ FELELŐSSÉGE

I. A részítélet meghozatala - annak törvényi feltételei fennállása esetén - a bíróság számára nem kötelezettség, hanem csupán lehetőség, a bíróság mérlegelési jogkörében dönt arról, hogy él-e ezzel a lehetőséggel vagy nem, következésképpen a részítélet hozatalának mellőzése nem eljárási szabálysértés [Pp. 341. § (2) bekezdés].

II. Ha a halálhoz vezető tüdőembóliát okozó vérrögképződés a szakmai szabályoknak megfelelő profilaxis alkalmazása esetén a bizonyossággal határos valószínűséggel nem következett volna be, vagy nem lett volna olyan súlyos, ami a beteg halálát okozza, az egészségügyi szolgáltató alperes nem a túlélés esélyének az elvesztéséért, hanem a halálos eredményért felel [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdése].

Az I. rendű felperes házastársa, néhai B. E. 2017. január 20-án munkavégzés közben kb. 6 méter magasról egy tetőről leesett, a baleset során hasi, mellkasi és fejsérüléseket szenvedett. A balesetet követően mentővel az alperesi kórházba szállították, ahol agyrázkódást, koponyazúzódást, felületes hámsérülést, a 2-9 jobb oldali bordák törését, az 5. és 8. bordák ablakos jellegű törését, hasfali zúzódást, májzúzódást és vérömlenyt, valamint jobb oldali légmell sérüléseket diagnosztizáltak nála. A mellkassérülés és a jobb oldali légmell miatt a néhain mellkascsövezést végeztek, majd szubintenzív osztályon megfigyelés alatt tartották. Az ultrahang-, valamint a CT-vizsgálatok a máj zúzódását állapították meg, azonban hasűri vérzést vagy egyéb üreges vérzést nem mutattak ki. A néhait 2017. január 22. és 27. között a traumatológiai részlegen gyógykezelték, majd otthonába bocsátották. A január 31-én elvégzett kontrollvizsgálat akut eltérést nem mutatott.

Ezt követően a néhai 2017. február 3-án otthonában elájult, majd pár perc után visszanyerte eszméletét, az Országos Mentőszolgálat érkezésekor fulladásra panaszkodott. Kielégítő állapotban szállították kórházba, ahol a vizsgálat során kétoldali masszív tüdőembóliát állapítottak meg nála, amely miatt Heparün kezelés történt, ennek ellenére a felvétele napján az esti órákban elhunyt.

A beteg halála miatt indult büntetőeljárásban készült igazságügyi orvostani szakértői vélemény szerint a halál oka a magasból történt lezuhanás talaján kialakult jobb oldali sorozat-bordatörés miatti szövődményes kétoldali tüdőembolizáció.

Az alperes a betegellátás során sem mechanikus, sem gyógyszeres trombózis profilaxist nem kapott.

A felperesek keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogukat, kérték továbbá - a jogsértés jogkövetkezményeként - az alperes sérelemdíj és kártérítés megfizetésére kötelezését.

Keresetük jogi indokaként arra hivatkoztak, hogy az alperes hozzátartozójuk ellátása során nem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdése szerinti elvárható gondossági mércének megfelelően járt el, mivel sem mechanikus, sem gyógyszeres véralvadásgátló kezelést nem rendelt el az egyébként közepes kockázatú betegnél annak ellenére, hogy az indokolt lett volna. Állították, e mulasztások hiányában a néhai B. E. halálához vezető tüdőembólia elkerülhető lett volna.

Kifogásolták továbbá, hogy az alperes nem tájékoztatta a beteget a mechanikus és gyógyszeres trombózis profilaxis lehetőségéről, valamint az otthon javasolt életmódról sem.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a keresetlevélhez csatolt traumatológiai irányelv külön mellkasi sérülésnél nem említi a trombózis profilaxis elrendelését. A szakmai ajánlás szerint trombózis profilaxist politraumatizáció, végtagsérülés, gerinc- és medencesérülés esetén, emellett konzervatív és műtéti beavatkozás utáni tartós ágynyugalomra kényszerülő betegeknél kell alkalmazni, kivéve a nagyobb vérzéses kockázat esetét. Kiemelte, a perbeli esetben e feltételek egyike sem állt fenn: a beteg 34 éves volt, ami önmagában kis kockázatú tényezőnek minősül, nem volt politraumatizált - az egy oldali sorozat-bordatörés ugyanis nem tekinthető politraumatizációnak - végtagsérülése nem volt, mozgásában nem volt korlátozott, és az észlelt májcontusio miatt sem volt ajánlatos az ún. LMWH-kezelés.

Az alperesi beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte, csatlakozva az alperes indokaihoz.

Az elsőfokú bíróság közbenső (helyesen: részközbenső) ítéletében megállapította, az alperes kártérítési felelőssége fennáll a felperesekkel szemben néhai B. E. E. elhalálozása elkerülhetőségének esélye csökkenése következtében, az orvosi kezelés során alkalmazott nem megfelelő véralvadásgátlással összefüggésben. Határozatának indokolásában kifejtette, a perben kirendelt szakértő szakvéleménye alapján megállapítható, néhai B. E.-nél a mechanikus véralvadásgátló kezelés alkalmazása nem volt kizárt, figyelemmel a beteg ágyban fekvésére, sérüléseire, rizikófaktoraira. Rámutatott, abszolút ellenjavallat a trombózis profilaxis alkalmazásával szemben nem állt fenn, a mechanikus profilaxis a gyógyszeres profilaxis mellett nagy valószínűséggel csökkentette volna a kialakult tüdőembólia súlyosságát. A szakvéleményben foglaltak alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a néhai ellátása során nem az elvárható gondossággal járt el, miután elmulasztotta a gyógyszeres és a mechanikus profilaxis alkalmazását. Érvelése szerint e mulasztás hiányában lett volna esély a halált eredményező tüdőembólia kialakulásának elkerülésére, így az alperes az életben maradás esélyének az elvesztéséért felelősséggel tartozik.