1/2010. Polgári jogegységi határozat

a jogosult által a készfizető kezes ellen a főkötelezettel szemben bekövetkező jogvesztést megelőzően indított perben a készfizető kezesség jogi jellegével ellentétes kifogásokról[1]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Pfv. X. tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A jogosult által a készfizető kezes ellen a főkötelezettel szemben bekövetkező jogvesztést megelőzően indított perben a készfizető kezes a készfizető kezesség jogi jellegével ellentétes kifogásokra nem hivatkozhat. Így nem hivatkozhat a főkötelezettel szemben annak folytán bekövetkezett jogvesztésre, hogy a jogosult a követelését a főkötelezettel szemben indult felszámolási eljárásban határidőn belül nem érvényesítette. A felszámolási eljárásban bekövetkező jogvesztés az ellene ezt megelőzően megindított perben a készfizető kezest a teljesítés alól nem mentesíti, mert a jogvesztést saját szerződésszerű magatartásával (a jogosult követelésének teljesítésével) elháríthatta volna.

Indokolás:

I. A Legfelsőbb Bíróság Pfv. X. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. § (1) bekezdés b) pontja és 29. § (2) bekezdése alapján jogegységi eljárást kezdeményezett, mivel jogkérdésben el kívánt térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. A jogegységi határozat meghozataláig a Gfv.X.21.305/2009. számon folyamatban lévő felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.

A jogegységi eljárást indítványozó tanácsnál elbírálásra váró ügyben a felperes a vállalkozási szerződéstől történt elállása folytán az I. r. alperesnek átadott vállalkozói díjelőleg egyetemleges visszafizetésére kérte az I. r. alperest mint főkötelezettet, a II. és III. r. alperest mint készfizető kezest kötelezni.

Az elsőfokú bíróság az alpereseket a keresetnek megfelelően marasztalta. Alaptalannak találta a II. és III. r. alperes kifogását, amely szerint a felperes az I. r. alperesi társaság ellen indított felszámolási eljárásban a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. § (3) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidőt elmulasztotta.

A II. r. alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta, és a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem vált az I. r. alperes hitelezőjévé az I. r. alperes ellen indult felszámolási eljárásban [Cstv. 38. § (2) bekezdés]. A Cstv. 37. § (3) bekezdésében meghatározott jogvesztő igénybejelentési határidő a felperesnek az I. r. alperes főkötelezettel szemben fennálló alanyi jogát szüntette meg. Ezért a II. r. alperes kezesi felelőssége - attól függetlenül, hogy készfizető vagy sortartó kezességről volt szó - a törvény erejénél fogva megszűnt.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán indult felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa azért kezdeményezett jogegységi eljárást, mert el kívánt térni a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.141/2009/3. számú határozatától. Az utóbbi ügyben eljáró tanács álláspontja szerint a felszámolási eljárás alatt álló főadóssal szemben bekövetkező jogvesztés azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a hitelező annak bekövetkezése után a készfizető kezessel szemben is elveszíti a jogát a követelés érvényesítésére. Ha azonban a jogosult a követelését a készfizető kezessel szemben már a jogvesztés bekövetkezése előtt érvényesítette, a készfizető kezes a főkötelezettel szembeni jogvesztésre hivatkozással nem mentesülhet a fizetési kötelezettsége alól.

A jogegységi eljárást kezdeményező tanács ezzel szemben azt az álláspontot fejtette ki, hogy a Cstv. 37. § (3) bekezdésében meghatározott jogvesztő igényérvényesítési határidő elmulasztása nem csupán a jogosult igényérvényesítési jogának az elvesztését jelenti [Ptk. 204. § (1) bekezdés c) pont], hanem megszünteti a jogosultnak a kötelezettel szemben fennálló követelését. A kezesség járulékos jellege folytán a jogvesztés a készfizető kezesre is kihat, ezért a készfizető kezesi felelősség is megszűnik.

II. A legfőbb ügyész a jogegységi eljárást kezdeményező előterjesztésben megfogalmazott jogkérdéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a Cstv. 37. § (3) bekezdése, 41. § (1) bekezdése és 45/A. § (1) és (2) bekezdése együttes értelmezése alapján a jogvesztő határidőben nem érvényesített követelések állami szerv előtti érvényesíthetősége szűnik meg. A határidőben nem érvényesített igény természetes kötelemként fennmarad. A jogvesztés bekövetkeztével a készfizető kezessel szemben is megszűnik a követelés bíróság előtti érvényesíthetősége a Ptk. 273. § (3) bekezdése alapján. Amennyiben azonban a jogosult a készfizető kezessel szemben az igényét a jogvesztés bekövetkezése előtt érvényesíti, a készfizető kezes a teljesítést a jogvesztés bekövetkezését követően sem tagadhatja meg. Szabadul a kötelezettsége alól annyiban, amennyiben bizonyítja, hogy a főadóssal szemben a követelés a jogosult hibájából részben vagy egészben behajthatatlanná vált.

III. A Cstv. 37. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az (1)-(2) bekezdésben foglalt esetekben a hitelezői igények bejelentésére előírt egy éves - a 2009. szeptember 1. napjától hatályos rendelkezés szerint 180 napos - határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Amennyiben tehát a hitelező a felszámolás közzététele előtt keletkezett pénzkövetelését a közzétételtől számított, a kezdő időpont után keletkezett követelését pedig a követelés esedékességétől számított egy éven (180 napon) belül nem jelenti be, ennek elmulasztása a hitelező követelésének a megszűnését eredményezi.

Az időmúlásnak a polgári jogban kétféle hatása van: az igényérvényesítés elmulasztása bizonyos idő elteltével vagy magát az alanyi jogot szünteti meg, vagy az alanyi jog nem szűnik meg ugyan, de állami kényszerrel többé nem érvényesíthető. Az előbbi esetben jogvesztő határidőről, az utóbbi esetben pedig elévülésről van szó. A Cstv. 37. § (3) bekezdése a jogvesztés tartalmát, anyagi jogi jogkövetkezményeit nem határozza meg. A joggyakorlat és a jogirodalom azonban egységesen úgy értelmezi a jogvesztést, hogy az alanyi (anyagi) jog, a követelés végleges megszűnését (elenyészését) jelenti, vagyis a követelés még naturális obligációként sem marad fenn.

IV. A kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A szerződés alanya a követelés jogosultja és a kezes. Megállapodásuk a biztosított követelés teljesítésére személyi biztosítékot teremt: a kezes saját vagyona terhére vállalja a főkötelezettség (az adós kötelezettségének) a teljesítését a jogosult részére. A kezesség mindig járulékos jellegű, ami azt jelenti, hogy szorosan kapcsolódik a jogosult és a kötelezett között létrejött alapügylethez, az abból keletkező, biztosított követelés teljesítéséhez. A járulékosság azt is jelenti, hogy a kezesség annak elvállalásakor feltételezi a kötelezett főkötelezettségét. A főkötelezettség megszűnésével a kezesség is megszűnik.

A kezesség járulékos jellegéből eredő közös vonások mellett az egyszerű (sortartó) kezesség és a készfizető kezesség között lényegi különbség mutatkozik: az egyszerű kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés behajtható a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően, rá tekintet nélkül vállaltak kezességet. Bár az egyszerű kezes a főkötelezettel együttesen is perelhető, a jogosult javára teljesítésre nem kötelezhető a követelés behajthatatlanságának igazolásáig. Ennek alapján mondta ki az 1/2007. PJE számú jogegységi határozat, hogy az egyszerű kezessel szemben a követelés elévülése a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapításáig nyugszik.

Ezzel szemben a készfizető kezest a Ptk. 274. § (2) bekezdése alapján a sortartás kifogása nem illeti meg. A követelés esedékessé válását követően a jogosult közvetlenül érvényesítheti igényét a készfizető kezessel szemben, akár önálló, akár a főkötelezettel együttes perlés útján.

Együttes perlés esetén a bíróság a főkötelezettet és a készfizető kezest az őket egyaránt, ez esetben egyidejűleg terhelő fizetési kötelezettség alapján egyetemlegesen marasztalja. Ez azonban dogmatikai szempontból nem jelenti azt, hogy a készfizető kezes a főkötelezett egyetemleges adóstársa, mivel csak egy főkötelezettség létezik. Ez pedig kizárólag a főkötelezettet terheli a jogosulttal szemben. Ezért a főkötelezett és a készfizető kezes, valamint a jogosult jogviszonyában a Ptk. 337. §-ában foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak.

Az együttes perléssel kapcsolatos az is, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt az adós ellen indult perek ugyan a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak, de a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a felszámolási eljárásban a hitelezői igénybejelentés és a nyilvántartásbavételi díj megfizetése alól. A készfizető kezessel történő együttes perlés tehát nem akadályozza meg a felszámolási eljárásban a főkötelezettel szembeni jogvesztést, amennyiben a jogosult az igénybejelentést elmulasztja.

Nem vitatott, hogy a jogvesztést követően az egyszerű kezeshez hasonlóan a készfizető kezessel szemben sem lehet igényt érvényesíteni. Ez következik a kezesség járulékos jellegéből, amit a Ptk.-nak a kezességre vonatkozó szabályai annyiban konkretizálnak [273. § (3) bekezdés], hogy már a bírósági úton nem érvényesíthető követelés kezesével szemben sem lehet a követelést bírósági úton érvényesíteni. A jogvesztés fogalmába - mint többe a kevesebb -ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik, az igényérvényesítés lehetőségének kizártsága is beleértendő.

V. A jogegységi kezdeményezésben felvetett jogkérdés az, hogy a főkötelezettel szemben utóbb bekövetkező jogvesztés kihat-e a készfizető kezesre abban az esetben, ha a jogosult a készfizető kezessel szemben fennálló igényét már a főkötelezettel szemben bekövetkezett jogvesztést megelőzően érvényesítette, és ennek az igényérvényesítésnek a tárgyában indult eljárás még folyamatban van.

A készfizető kezesi szerződésnek - az egyszerű kezesi szerződéssel szemben kimutatható - jellegzetessége, hogy a jogosult közvetlenül fordulhat a követelésének érvényesítése érdekében a készfizető kezes ellen. Igénye érvényesítésének nem feltétele, hogy a követelését a főkötelezettel szemben (akár a készfizető kezessel együttes perlés útján, akár önállóan) érvényesítse. A készfizető kezessel szemben történő igényérvényesítés továbbá független attól, hogy a főkötelezett ellen utóbb felszámolási eljárás indult, illetőleg abban a jogosult a főkötelezettel szembeni igényét hitelezői igényként bejelentette-e.

A jogosultnak nincs olyan törvényi kötelezettsége, hogy választását (vagyis a készfizető kezes elleni igényérvényesítést) követően a főkötelezettel szemben is érvényesíteni kellene az igényét.

A jogosultnak csak az a törvényi kötelezettsége, hogy nem hiúsíthatja meg a készfizető kezesnek a főkötelezettel szemben fennálló megtérítési igényét. Csak ebből a szempontból lehet tehát jelentősége annak, hogy a jogosult bejelentette-e az igényét a felszámolási eljárásban.

A készfizető kezes ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett. Vele szemben a követelés ugyanakkor válik esedékessé, mint a főkötelezettel szemben, vagyis a készfizető kezes a főadóssal egyidejűleg esik teljesítési késedelembe. Ebből következően a követelés elévülése mind a főkötelezettel, mind a készfizető kezessel szemben ugyanabban az időpontban, a követelés Ptk. 326. § (1) bekezdése szerinti esedékessé válásának időpontjában kezdődik.

A készfizető kezes a jogosulttal kötött szerződés alapján a főkötelezettel tartalmában azonos teljesítést vállal. Amennyiben szerződésszerűen teljesít, a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján a jogosult törvényi engedményesévé, jogutódjává válik, mivel a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. A készfizető kezes a felszámolás alá került főkötelezettel szemben megtérítési igényét már csak a felszámolási eljárásban érvényesítheti. Ebben az eljárásban azonban akár jogutódként (amennyiben a jogosult a hitelezői igényét érvényesítette), akár a Cstv. 37. § (1) bekezdése alapján a jogvesztő határidő eltelte előtt saját jogán a hitelezői igényét bejelentheti. Összességében elmondható, hogy a készfizető kezes a kezesi szerződésből eredő jogai gyakorlásával és kötelezettségei teljesítésével, tehát saját önálló jogcselekményeivel elháríthatja a felszámolási eljárásban a Cstv. 37. § (3) bekezdésében meghatározott jogvesztés bekövetkezését. Amennyiben a készfizető kezes a biztosított követelést annak esedékessé válását követően nem egyenlíti ki, megszegi a készfizető kezesi szerződést. A készfizető kezes ellen a felszámolási eljárásban bekövetkező jogvesztést megelőzően indított perben a bíróság a kereseti kérelem korlátai között e szerződésszegés jogkövetkezményeiről dönt. A jogvesztés az igényérvényesítés elmulasztásának a következménye. Ha a készfizető kezes perlésekor a követelés fennállt, akkor a főkötelezettel szemben utóbb bekövetkező jogvesztésnek már nem lehet kihatása a készfizető kezes teljesítési kötelezettségére.

Ha ugyanis a készfizető kezes már késedelembe esett, akkor ez kizárja azt, hogy a követelés a jogosult hibájából váljon behajthatatlanná [Ptk. 276. § (2) bekezdés]. A már teljesítési késedelemben levő készfizető kezes tehát nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a jogosult a követelését nem érvényesítette a főkötelezett elleni felszámolási eljárásban és ezért a főkötelezettel szemben jogvesztés következett be. Egy ilyen hivatkozás ugyanis ellentétes lenne a készfizető kezesség tartalmát jelentő közvetlen helytállással.

VI. A jogvesztést főszabályként hivatalból kell figyelembe venni. Mivel azonban a jogvesztés a főkötelezettel szemben (tehát a jogosult és a főkötelezett közötti másik jogviszonyban) következik be, a készfizető kezes elleni perben a jogvesztést a bíróság nem hivatalból vizsgálja, hanem arra a kezesnek a Ptk. 273. § (1) bekezdése alapján kifogásként kell hivatkoznia.

A készfizető kezesség járulékos jellegéből következő, a készfizető kezesség tartalmát jelentő közvetlen helytállási kötelezettség jogi jellegével összeegyeztethető kifogások alapján bírálja el a továbbiakban a bíróság, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani a jogosult azon hibájának, amely a követelés főkötelezettel szembeni érvényesíthetőségének megszűnésére vezetett. Nem kétséges ugyanis, hogy a jogosultat a szerződésből eredő gondossági kötelem terheli a készfizető kezessel szemben annak érdekében, hogy a teljesítő készfizető kezes megtérítési igényt érvényesíthessen a főkötelezettel szemben.

Ha a készfizető kezes objektíve késedelemben van és tőle a jogosult perben már követelte a teljesítést, a főkötelezettel szemben utóbb bekövetkező jogvesztés nem eredményezheti a készfizető kezes Ptk. 276. § (2) bekezdése szerinti felszabadulását, hanem legfeljebb abból a szempontból mérlegelhető, hogy a készfizető kezes regressz joga meghiúsulásában mennyiben volt szerepe a jogosultnak, és mennyiben a kezes "önhibájának" (késedelmének). Ha a jogosult követeléséért helytállt készfizető kezes megtérítési igényére a főkötelezettel szemben indult felszámolási eljárásban lett volna fedezet, és a megtérítési igény eredményes érvényesíthetősége csak amiatt hiúsult meg, mert a jogosult nem érvényesítette határidőn belül az igényét a felszámolási eljárásban, a készfizető kezes kártérítést követelhet a jogosulttól.

VII. A kifejtett indokokkal összhangban a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa a Gfv.IX.30.141/2009/3. számú ítélettől jogkérdésben való eltérésre a jelen jogegységi eljárás alapjául szolgáló perben nem talált jogi indokot. Ezért a Bszi. 27. §-a alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és határozatát a Bsz. 32. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2010. július 5.

Dr. Wellmann György s. k.,

a tanács elnöke

Dr. Kiss Mária s. k.,

előadó bíró

Dr. Harter Mária s. k.,

bíró

Tamáné dr. Nagy Erzsébet s. k.,

bíró

Dr. Bartal Géza s. k.,

bíró