1/2007. Polgári jogegységi határozat

a mögöttes felelősségről[1]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Gf.IX. tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. A mögöttes felelősség olyan járulékos jellegű, másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség, amely alapulhat szerződésen (pl. szerződéses egyszerű kezesség) vagy törvény rendelkezésén (törvényi kezesség, valamint a mögöttes felelősség egyéb törvényi esetei).

2. A mögöttesen felelős ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett. Ebből következően a követelés elévülése mind a főkötelezettel, mind a mögöttesen felelőssel szemben ugyanabban az időpontban - a követelés Ptk. 326. § (1) bekezdés szerinti esedékessé válásának időpontjában - kezdődik.

3. Az elévülést a főkötelezettel szemben megszakító jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen felelős személlyel szemben.

4. A mögöttesen felelős személlyel szembeni követelés elévülése a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságáig nyugszik. Az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását. A főkötelezettel szemben el nem évült követelés az elévülés nyugvásának megszűntétől (vagyis a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától) számított egy éven belül érvényesíthető a mögöttesen felelős személlyel szemben.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Gf.IX. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-ának (1) bekezdés b) pontja és 29. §-ának (2) bekezdése alapján - miután jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától -jogegységi eljárást kezdeményezett és a jogegységi határozat meghozataláig a Gfv.IX.30.279/2006. szám alatt folyamatban levő felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.

A jogegységi eljárást indítványozó tanácsnál elbírálásra váró ügyben a felperes a főkötelezett elleni felszámolási eljárásban meg nem térült hitelezői igényét érvényesítette az 1992. évi LIV. törvény 53. §-a alapján egyszerű kezesként felelős alperessel szemben. Keresetét a felszámolási eljárás jogerős befejeződésétől, tehát a követelés főkötelezettől való behajthatatlansága megállapíthatóságától számított egy éven túl, de öt éven belül terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság az alperes elévülési kifogása ellenére helyt adott a keresetnek, mert álláspontja szerint a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás a kezessel szemben is megszakította az elévülést, amely így a főkötelezett megszüntetésének időpontjában újra kezdődött, ettől számítva pedig a keresetindításig öt év még nem telt el.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság - hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésben, valamint tanácselnöki érte-kezleti állásfoglalásban is kifejtett álláspontjára - úgy foglalt állást, hogy a főkötelezett ellen indult felszámolási eljárás az elévülést a mögöttes felelőssel szemben nem szakította meg, mert a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében írt jogcselekmények mind személyhez kötöttek. Az egyszerű kezessel szemben a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolásáig az elévülés nyugszik, azt követően pedig a Ptk. 326. § (2) bekezdés értelmében a követelést vele szemben egy éven belül kellett volna érvényesíteni. Miután ez nem történt meg, a követelés a kezessel szemben elévült.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán megindult felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa azért kezdeményezett jogegységi eljárást, mert el kíván térni a jogerős ítéletben hivatkozott Legfelsőbb Bírósági gyakorlattól. Az eljáró tanács álláspontja szerint a Ptk. 324. § (2) bekezdés alapján a főköveteléstől függő mellékkövetelések csak a főköveteléssel együtt évülhetnek el. Mellékkövetelés alatt a mellékkötelezettségből származó követelést is érteni kell. A mellékkötelezettek, mint járulékos kötelezettek (idetartoznak az egyszerű kezes és más mögöttes felelősök) helytállási kötelezettsége mindaddig fennáll, amíg a főkövetelés meg nem szűnik, illetve amíg a főkövetelés a főkötelezettel szemben bírósági úton érvényesíthető. A főkövetelés elévülésének megszakadása kihat a mellékkövetelésre is. A főkötelezettségtől függő mellékkövetelések főköveteléstől független elévülésének elismerése a mellékkövetelések járulékos jellegének a tagadását jelentené. A főkötelezettől való behajthatatlanság megállapíthatóságáig a sortartó kezes megtagadhatja ugyan a teljesítést, ez azonban nem jelenti vele szemben az elévülés nyugvását, mert az ilyen kezes az adóssal együtt is perelhető; maga a perlési lehetőség mond ellent tehát az elévülés nyugvásának.

II.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője a következőket fejtette ki. Mögöttes felelősi helyzetben a járulékosság folytán a főkötelezettség érvényesíthetősége határozza meg a mellékkötelezettel szembeni követelés érvényesíthetőségét is. A főkövetelés elévülésének megszakadása akkor is kihat a mellékkötelezettségből eredő követelésre, ha az elévülést megszakító jogcselekmények nem kerültek alkalmazásra a mellékkötelezettel szemben. A mellékkötelezettségből eredő követelések mindaddig nem évülnek el, amíg a követelés elévülése nem következett be a főkötelezettel szemben.

III.

(ad.1.)

a) A mögöttes felelősség egy másik személy (a főkötelezett) valamely vagyoni kötelezettségének a teljesítéséért való másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség. A mögöttes felelősség mindig feltételez egy elsődlegesen felelős személyt is. Ilyen esetben két különböző jogállású kötelezettről: a főkötelezettről és a járulékos kötelezettről van szó. A mögöttes felelősség alapulhat szerződésen, vagyis a helytállási kötelezettség elvállalásán (pl. szerződéses sortartó kezesség) és alapulhat törvény rendelkezésén is. Idetartoznak a törvényi kezesség egyes esetei [pl. 1992. évi LIV. törvény 53. § (1) bekezdés; 1997. évi Gt. 106. § (1) bekezdés], de amikor a jogalkotó mögöttes felelősséget kíván megállapítani, ezt nem csak a kezesség jogintézményének az alkalmazásával teheti, hanem "sui generis" módon is. Erre példa a társasági jogban a közkereseti és betéti társaság tagjainak, valamint az egyesülés tagjainak a mögöttes felelőssége, és mögöttes felelősségként értékelte a bírói gyakorlat az 1988. évi Gt. 328. § (2) bekezdés szerinti konszernjogi felelősséget is (pl. BH 2005/9/327.) . A jelen jogegységi határozat a mögöttes felelősség egyszerű kezességen kívüli többi törvényi esetei közül csak az említett felelősségi alakzatokra irányadó, mert a konkrét perekben eddig csak ezekkel kapcsolatban merült fel a joggyakorlat egysége biztosításának szükségessége.

b) A mögöttes felelősség mindig járulékos jellegű. Hogy ez a járulékosság mit jelent, miben nyilvánul meg, azt legkifejezőbben a kezesség Ptk.-ban foglalt szabályai (leginkább a Ptk. 273. § rendelkezései) szemléltetik, hiszen a kezesség legjellemzőbb tulajdonsága éppen a járulékosság. A járulékos kötelezettség mindig főkötelezettséget tételez fel, és a járulékos kötelezettség mindig ehhez a főkötelezettséghez igazodik. A járulékos kötelezett érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyeket a főkötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A járulékos kötelezett helyzete nem válhat terhesebbé, mint amilyen az elvállaláskor volt, kiterjed azonban az elvállalás után esedékessé vált mellékszolgáltatásokra. A járulékosságból következik az is, hogy a főkötelezett oldalán bekövetkezett - akár objektív, akár szubjektív - jogi tények mindig kihatnak a járulékos kötelezettre, vagyis a mögöttes felelős helyzete a főkötelezett helyzetéhez igazodik. Ha tehát a főkötelezett teljesít, a járulékos kötelezett szabadul a kötelezettség alól, vagy ha a követelés a főkötelezettel szemben elévült, akkor az elévült a járulékos kötelezettel szemben is, miután a járulékos kötelezett hivatkozhat a főkötelezettet megillető elévülési kifogásra. Ugyanígy, ha a főkötelezettel szemben jogvesztés következik be, ez kihat a mögöttes felelősre is. (Pl. Ha a hitelező a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül nem jelenti be az igényét, e határidő elmulasztása a főkötelezettel szemben jogvesztéssel jár, ami pedig a járulékos kötelezettel szemben is jogvesztést eredményez.) A főkövetelés megszűnése vagy elévülése esetén tehát már a járulékos kötelezettek sem vonhatók felelősségre.

A járulékosság azonban "egyirányú" abban az értelemben, hogy csak a járulékos kötelezett helyzete igazodik a főkötelezett helyzetéhez, fordítva azonban ez nincs így.

A járulékos kötelezett oldalán bekövetkezett jogi tények csak annyiban hatnak ki a főkötelezettre, amennyiben azok a jogosult kielégítésére vezettek. Arra tehát hivatkozhat a főkötelezett, hogy a járulékos kötelezett teljesítése folytán ő már nem tartozik a jogosultnak, arra azonban nem hivatkozhat, hogy a követelés a járulékos kötelezettel szemben elévült. A járulékos kötelezettel szemben ugyanis a követelés külön is elévülhet, vagyis úgy, hogy a főkötelezettel szemben fennmarad (pl. úgy, hogy az elévülés csak a főkötelezettel szemben szakad meg, a járulékos kötelezettel szemben viszont bekövetkezik) .

c) A kifejtettek a kezességre, mint a mögöttes felelősség egyik esetére is igazak, mert önmagában a kezesség járulékos jellegéből nem következik, hogy a kezes helytállási kötelezettsége mindaddig fennállna, amíg a követelés meg nem szűnik, vagy amíg a főkötelezettel szemben bírósági úton érvényesíthető. A Ptk. 324. § (2) bekezdés rendelkezésére hivatkozással sem lehet azt állítani, hogy a kezes felelősségének elévülése csak a főkövetelés elévülésével együtt következhet be. A Ptk. 324. § (2) bekezdés értelmében: "A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek". Főköveteléstől függő mellékkövetelésnek tekinthető a kamat, a foglaló, a bánatpénz, a kötbér. A kezesség jogintézménye azonban nem vonható ebbe a körbe. A Ptk. a kezességet szerződést biztosító mellékkötelezettségként szabályozza, a mellékkötelezettség és a főköveteléstől függő mellékkövetelés, azonban nem azonos jogi fogalmak. A kezesség személyi biztosíték, a kezes a főkötelezett mellett "mellékkötelezett", aki azonban nem valamiféle főköveteléstől függő mellékkövetelésért köteles helytállni, hanem ugyanazért a főkövetelésért (és annak mellékköveteléseiért), amit a jogosult a főkötelezettől is követelhet. A kezesség esetében sem lehet tehát sem a járulékos jelleg, sem a Ptk. 324. § (2) bekezdés alapján olyan elvi következtetésre jutni, hogy mindaddig, amíg a főkötelezett felelőssége fennáll, addig a járulékos kötelezett felelőssége sem évülhet el. Más kérdés, hogy éppen a mögöttes felelősség esetén a követelésnek a mögöttes felelőssel szembeni külön elévülésére gyakorlatilag csak egészen kivételes esetben kerülhet sor. Ha ugyanis elfogadjuk azt a továbbiakban az elévüléssel kapcsolatban kifejtendő álláspontot, hogy a főkötelezettől való behajthatatlanság megállapíthatóságáig a mögöttes felelőssel szemben az elévülés nyugszik, a nyugvás idején pedig az elévülés megszakítása fogalmilag kizárt, akkor ez csak úgy képzelhető el, hogy a mögöttes felelőssel szemben az elévülés nyugvása egyszer már véget ért (mert a követelés a főkötelezettől behajthatatlan volt), a jogosult azonban a mögöttes felelőssel szemben nem érvényesített igényt (így az elévült), miközben a főkötelezettel szembeni végrehajtási eljárásban a Ptk. 327. § (3) bekezdése szerint újra és újra megszakította az elévülést.

d) A főkötelezett és a mögöttes felelős együttes perlése főszabályként - vagyis azt kizáró rendelkezés hiányában -megengedett, de a legtöbb esetben a törvény kifejezetten rendelkezik is az együttes perlés megengedéséről. Így a Ptk. 274. § (1) bekezdés szerint az a körülmény, hogy az egyszerű (sortartó) kezes a teljesítést mindaddig megtagadhatja, amíg a követelés a kötelezettől behajtható, nem gátolja a kötelezett és a kezes együttes perlését. Ugyanígy mindhárom társasági törvény szerint a közkereseti társaság tagjai - mögöttes felelősségük érintése nélkül - a társasággal együtt is perelhetőek. A közös vállalat tagjainak mögöttes kezesi felelősségénél vagy az 1988. évi Gt. szerinti konszernjogi mögöttes felelősségnél az együttes perlést kifejezetten megengedő törvényi szabály nincs, a bírói gyakorlat azonban a Ptk. 274. § (1) bekezdés, illetve a közkereseti társaság tagjának mögöttes felelőssége analógiájára ezekben az esetekben is megengedettnek tekinti az együttes perlést, miután nincs ezt kifejezetten tiltó szabály (BH 2005/9/327) . A főkötelezett és a mögöttes felelős együttes perlését pergazdaságossági szempontok indokolják. A mögöttes felelőssel szemben csak feltételes hatályú marasztalásra kerülhet sor, vagyis az ítélet csak olyan rendelkezést tartalmazhat, amely szerint a tagtól teljesítés csak akkor követelhető (vele szemben végrehajtás csak akkor vezethető), amikor már megállapítható, hogy a követelés a főkötelezettől behajthatatlan.

(ad.2.)

A mögöttes felelős helytállási kötelezettsége nem önálló felelősség, a mögöttes felelős nem a saját, hanem a főkötelezett kötelezettségéért köteles helytállni. A mögöttes felelőséggel a törvény nem a követelést "többszörözi meg", hanem a követelésért helytállni tartozók körét. A mögöttes felelős tehát ugyanazért a követelésért felel, mint a főkötelezett, vele szemben a követelés jogcíme is ugyanaz, mint a főkötelezettel szemben. Mivel ugyanazon követelésről van szó, a követelés esedékessé válásának az időpontja, és így a Ptk. 326. § (1) bekezdés értelmében az elévülés kezdő időpontja is azonos mind a főkötelezett, mind a mögöttes felelős vonatkozásában. Az elévülés tehát a mögöttes felelőssel szemben is akkor kezdődik, amikor a követelés teljesítési határideje a főkötelezettel szemben lejár. Ez következik abból is, hogy a törvény a mögöttes felelőssel szembeni igényérvényesítéshez külön határidőt nem állapít meg. A mögöttes felelős lényegében annak a személynek a jogi pozíciójába kerül, akinek a kötelezettségéért helytállási kötelezettséggel tartozik. A főkötelezett és a mögöttesen felelős helyzetében mégis van egy alapvető különbség: a főkötelezettel szemben a követelés az esedékessé válástól kezdve a teljesítés követelésére is kiterjedően azonnal érvényesíthető, míg a mögöttes felelős teljesítésre csak akkor lesz kötelezett, ha a követelés a főkötelezettől igazoltan behajthatatlan (a mögöttes felelős ekkor lép a főkötelezett helyébe) . A behajthatatlanság megállapíthatóságához nem a mögöttes felelőssel szembeni elévülés kezdő időpontja kapcsolódik, hanem annak más szempontból, az elévülés nyugvása szempontjából van jelentősége.

(ad. 3.)

A tapasztalatok szerint a perekben a legtipikusabb tény-helyzet az - ami a jelen jogegységi eljárás alapjául szolgáló perben is -, hogy a főkötelezett felszámolási eljárás alatt áll, az eldöntendő jogkérdés pedig az, hogy a felszámolási eljárás, illetve a követelés felszámolási eljárásban való érvényesítése hogyan hat ki a mögöttes felelős helyzetére: megszakítja-e ez vele szemben is az elévülést, amely így a felszámolás befejeződésekor újrakezdődik, avagy a felszámolási eljárás ideje alatt az elévülés a mögöttes felelőssel szemben nyugszik?

A Legfelsőbb Bíróság jelen jogegységi eljárást kezdeményező eljáró tanácsának a mögöttes felelősség járulékos jellegéből kiinduló álláspontja szerint a főadóssal szemben foganatosított elévülést megszakító cselekmények megszakítják az elévülést a mögöttes felelőssel szemben is. A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa nem fogadja el ezt az álláspontot. A Ptk. 327. § (1) bekezdésben írt jogcselekmények ugyanis mind személyhez kötött, címzett jognyilatkozatok, azokkal kapcsolatban járulékos hatás nem érvényesülhet. A főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás tehát önmagában nem szakítja meg az elévülést a mögöttes felelőssel szemben, hanem ilyen hatása csak a kifejezetten a mögöttes felelőshöz intézett, Ptk. 327. § (1) bekezdés szerinti jogcselekményeknek lehetne. Az elévülés főkötelezettel szembeni megszakításának a mögöttes felelőssel szemben csak az az áttételes joghatása van, hogy miután a követelés nem évült el a főkötelezettel szemben, az elvileg a mögöttesen felelőssel szemben is érvényesíthető (leszámítva azt a nagyon kivételes esetet, amikor vele szemben az külön elévült) . Ha ugyanis - az elévülés megszakításának a hiányában - a követelés a főkötelezettel szemben elévült, akkor az elévülés - a járulékosságból következően - a mögöttes felelőssel szemben is bekövetkezett.

(ad. 4.)

A Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében az elévülés nyugvását eredményezi minden olyan körülmény, amely miatt a jogosult a követelést menthető okból nem tudja érvényesíteni. Miután a mögöttes felelős mindaddig megtagadhatja a teljesítést (vagyis a sortartás kifogásával élhet), amíg a követelés a főkötelezettől behajtható (vagyis helytállási kötelezettsége csak akkor nyílik meg, amikor bizonyossá válik, hogy a főkötelezett vagyona a követelést nem fedezi), logikusan adódik a következtetés, hogy a mögöttes felelőssel szemben mindeddig az elévülés nyugszik és a mögöttes felelőssel szemben a jogosult a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától számított egy éven belül érvényesítheti igényét a Ptk. 326. § (2) bekezdés értelmében.

Ezzel az állásponttal szemben felvethető, hogy vajon nyugodhat-e az elévülés egy olyan időszak alatt, amikor a jogosultnak módja van perelni a mögöttes felelőst is? Fennáll-e a perlési lehetőség ellenére a követelés érvényesítésének a Ptk. 326. § (2) bekezdés szerinti akadálya? A jogegységi tanács álláspontja szerint a követelés Ptk. 326. § (2) bekezdés szerinti "érvényesíthetősége" nemcsak a perlési lehetőséget jelenti, hanem a bírói úton való kikényszeríthetőséget, vagyis a teljesítés követelhetőségét. Akkor beszélhetünk csak a jogosult és a mögöttes felelős viszonylatában "igényről", vagyis az érvényesíthetőség, a bírói úton való kikényszeríthetőség állapotában lévő alanyi jogról, amikor a jogosult már teljesítést is követelhet a mögöttes felelőstől. Amíg a jogosult nincs ebben a helyzetben, addig az elévülés nyugszik. (Így volt ez régi magánjogunkban is: a Mtjav. 1292. §-a értelmében az elévülés nyugszik, amíg az adós megtagadhatja a teljesítést.) Ezt az álláspontot erősítő érv az is, hogy a Ptk. 327. § (1) bekezdése is csak a követelés "teljesítésére" irányuló írásbeli felszólításhoz kapcsolja az elévülés megszakadásának a jogkövetkezményét. Márpedig amíg a főkötelezettől való behajthatatlanság akár felszámolási, akár végrehajtási eljárás során nem lesz megállapítható, addig a mögöttes felelős a sortartás kifogásával elháríthatja a teljesítést, perlése esetén pedig vele szemben csak feltételesen végrehajtható marasztaló ítéleti rendelkezés hozható. Ilyen esetben időbelileg elválik egymástól az elévülési határidő kezdő időpontja és a mögöttes felelős "helytállási kötelezettségének a megnyílta" (amely utóbbi a behajthatatlanság megállapíthatóságának időpontja) . A két időpont közötti időszak az elévülés nyugvásának az ideje.

Ha a követelés főkötelezettől való behajthatatlanságának a megállapíthatóságáig az elévülés a mögöttes felelőssel szemben nyugszik, akkor ez azt is jelenti, hogy addig sem szükség, sem lehetőség nincs az elévülés mögöttes felelőssel szembeni megszakítására, hiszen az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását. Amíg ugyanis a jogosult az elévülés nyugvása idején nincs abban a helyzetben, hogy igényét a mögöttesen felelőssel szemben - a teljesítés követelésére is kiterjedően - érvényesítse, addig fogalmilag nem tud élni az elévülés megszakadására vezető Ptk. 327. § (1) bekezdés szerinti jogcselekményekkel, igényérvényesítési lépésekkel oly módon, hogy azokhoz az elévülés megszakadásának a joghatálya fűződjön. Nem arról van tehát szó, hogy az elévülés nyugvásának ideje alatt a jogosult ne szólíthatná fel írásban a mögöttes felelőst a teljesítésre, vagy ne perelhetné őt feltételes marasztalás iránt, ezeknek a jogcselekményeknek azonban nem lesz az elévülés megszakadását eredményező hatásuk.

IV.

A kifejtettek összhangban vannak a Legfelsőbb Bíróság által már több eseti ügyben (így pl. a BH.2005/9/327. és EBH.2005/1/1217. számon közzétett ügyben) kifejtett álláspontjával, az ettől való eltérésre a jogegységi tanács a jelen jogegységi eljárás alapjául szolgáló perben sem talált jogi indokot. Ugyanakkor a bírósági jogalkalmazási gyakorlat egységének biztosítása érdekében a jogegységi tanács indokoltnak találta a Legfelsőbb Bíróság kialakult álláspontját jogegységi határozat szintjére emelni, ezért a Bszi. 27. §-a alapján a rendelkező rész szerint határozott és e határozatát a Bszi. 32. § (4) bekezdés alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2007. február 22.

Dr. Murányi Katalin s. k.,

a tanács elnöke

Dr. Wellmann György s. k.,

előadó bíró

Dr. Kollár Márta s. k.,

bíró

Dr. Török Judit s. k.,

bíró

Dr. Kazay László s. k.,

bíró