BH 1983.1.8 A kártérítés mértéke ittas járművezetéssel okozott kár esetén [Btk. 188. § (2) bek. a) pont, Mt. 57. § (1)-(3) bek. ML V. 79. § (1) bek. b) pont].

A városi bíróság a vádlottat súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette miatt szabadságvesztésre, mellékbüntetésként járművezetéstől eltiltásra ítélte és kötelezte, hogy a VOLÁN Vállalat magánfél részére 15 nap alatt kártérítésként fizessen meg 75 632 forintot, míg ezt meghaladóan a polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította.

A megállapított tényállás szerint a gépkocsivezető vádlott autóbuszát Jugoszláviából Magyarországra vezette. Az autóbusz délután 5 óra körül érkezett a határra, ahol a határ átlépése és a vámvizsgálat történt. Ez másfél-két órát vett igénybe, és a vádlott ekkor pontosan meg nem határozható mennyiségű és minőségű szeszes italt fogyasztott.

A vádlott 19 óra 10 perckor érkezett a baleseti helyszínre, ekkor az autóbuszt 50-60 km/óra sebességgel vezette és fokozatosan letért a jobb oldali útpadkára. Eközben nekiütközött egy telefonoszlopnak, azt kitörte, az autóbusz jobb oldali kerekei az árokba kerültek, az autóbusz egy áteresznek ütközött, majd egy másik átereszen fennakadva, egy diófát is kitörve állt meg.

A baleset során 2 utas 8 napon túl gyógyuló csonttörést szenvedett, és többen könnyebben megsérültek.

Az autóbuszban keletkezett kár legalább 75 632 forint, és bizonyos, hogy a tényleges kárösszeg ezt meghaladja, ennek mértéke azonban az eljárás során még pontosan nem volt meghatározható.

A polgári jogi igény vonatkozásában a védelem érvelésével szemben az első fokú bíróság arra mutatott rá, hogy a polgári jogi igény jogalapja nem lehet vitás, mert az Mt. 57. §-ának (3) bekezdése értelmében szándékos károkozás esetén a dolgozó a teljes kárt köteles megtéríteni. A bíróság álláspontja szerint, minthogy a vádlott szándékos bűncselekményt követett el, a károkozása is szándékos, tehát a teljes kárért felelős.

A jelen eljárásban azonban a bizonyított kárösszeg 75 632 forint, mely összeget a vádlott sem vitatta, ezért a vádlottat az Mt. 57. §-ának (3) bekezdése értelmében ilyen összegű kártérítésre kötelezte, míg ezt meghaladóan a polgári jogi igény érvényesítését a Be. 265. §-ának (1) bekezdése értelmében egyéb törvényes útra utasította.