A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21326/2007/6. számú határozata halál esetére szóló rendelkezés érvénytelensége tárgyában. [1989. évi 2. törvényerejű rendelet (Tbtvr.) 10. §]

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.90984/2002/66., Fővárosi Törvényszék Pf.636581/2006/3., *Kúria Pfv.21326/2007/6.* (BH 2009.2.49)

***********

Pfv.II.21.326/2007/6.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt alperes ellen halál esetére szóló rendelkezés érvénytelenségének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 4.P.90.984/2002. számon megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 43.Pf.636.581/2006/3. számú ítéletével befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes 89. és Pf. 3. sorszám alatti felülvizsgálati kérelme folytán a 2008. március 4. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000 (egyszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak külön felhívásra 415.370 (négyszáztizenötezer-háromszázhetven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes az 1997. november 28-án elhunyt V. G-né sz. B. M. örökhagyó egyetlen gyermeke, az alperes az örökhagyó sógora.

Az örökhagyó 1993. április 13-án lakossági folyószámlát nyitott az OTP Rt-nél 4.300.000 forint betételhelyezéssel, amelyen az örökhagyó az idők folyamán több befizetést és különböző betétkötvényeseket eszközölt.

Az örökhagyó házastársa, a felperes apja 1997. szeptember 12-én hunyt el, törvényes örököse a felperes volt, aki az örökhagyó özvegyi jogával terhelten örökölte meg az apai hagyatékot képező ingatlanhányadot. A lakossági folyószámla-követelés a hagyatéki vagyonban nem szerepelt, a számlán ebben az időszakban 7.828.948 forint lekötött betét és 273.717 forint lekötetlen betét volt.

Az örökhagyó 1997. november 26. napján "elhalálozás esetére adott rendelkezés" elnevezésű formanyomtatványt írt alá F. J-né és F. J. tanúk jelenlétében, amelyben elhalálozása esetére a folyószámla követelésére kedvezményezettként az alperest jelölte meg. A kedvezményezett adatait az alperes töltötte ki.

Az alperes 1997. december 18-án a kedvezményezetti nyilatkozat alapján a folyószámlán lévő tőke és kamatösszegeket: 9.769.751 forintot a saját lakossági folyószámlájára utaltatta át.

Az alperes a pert megelőzően - 1998. január 28-án - a hagyatékkal kapcsolatos elszámolás eredményeként 2.000.000 forintot fizetett ki a felperesnek, ezt meghaladó követelését viszont nem teljesítette.

A felperes állította, hogy az örökhagyó folyószámláján lévő követelés 1/3-a a közös tulajdonukban állt és 1993. április 26-án értékesített cs-i ingatlan eladási árából 1/3-a édesapja utáni hagyatékként, 1/3-a pedig a rendelkezésnek az örökhagyó belátási képessége hiányában illetve az alperesnek a közreműködése folytán előállt érvénytelensége folytán őt illeti meg.

Módosított keresetében kérte az alperest 6.922.857 forint, valamint annak 1998. január 29-től járó törvényes kamatai megfizetésére kötelezni, jogalap nélküli gazdagodás jogcímére is hivatkozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és 4.124.000 forintos beszámítási kifogással is élt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy néhai V. G-né 1996. november 26. napján (helyesen 1997-ben) az OTP Bank Rt. "elhalálozás esetére szóló rendelkezés" című formanyomtatványán tett jognyilatkozata végrendelet. E végrendelet az alperes mint hagyományos részére juttatást tartalmazó részében érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.922.857 forintot, valamint ezen összeg után az ítéletben részletezettek szerinti késedelmi kamatot, 415.370 forint perköltséget és 415.400 forint le nem rótt kereseti illetéket.

A bíróság ítéletben tényként állapította meg, hogy az okirati bizonyítékok cáfolják azt, hogy a csopaki ingatlan vételára került volna a számlára, mert azt az ingatlan értékesítése előtt nyitották. Megállapította azt is, hogy a felperes az ingatlan vételárát az örökhagyónak ajándékozta. Rámutatott azonban arra, hogy a vételár készpénz, helyettesíthető dolog, erért irreleváns, hogy a vételár került-e a folyószámlára. Úgy foglalt állást, hogy az örökhagyó és házastársa között a házassági életközösség és vagyonközösség néhai V. G. 1997. szeptember 12-én bekövetkezett haláláig fennállt, valamennyi vagyonuk osztatlan közös tulajdonukba tartozott, így a folyószámla-egyenlege is, amely törvénynél fogva a felperesre szállt. Az örökhagyó olyan tulajdonjogról rendelkezett, amely nem sajátja, ezért a rendelkezés a Ptk. 98. és 99. §-ába ütközik, semmis.

Az örökhagyói rendelkezés körében akként foglalt állást, hogy az örökhagyó belátási képességének hiányát a felperesnek nem sikerült bizonyítani. Az örökhagyónak a formanyomtatvány kitöltésével tett nyilatkozata nem felelt meg az 1989. évi 2. tvr. 10. §-ában írt feltételeknek, mivel azt az örökhagyó nem a folyószámla megnyításakor vagy befizetésekor tette, azt az OTP tévesen fogadta el, mivel az nem volt alkalmas arra, hogy a hagyatékból a folyószámla egyenlegét kivonja.

A peradatok alapján megállapította, hogy az örökhagyó halála esetére a folyószámla követelést az alperes részére kívánta juttatni. Az ennek érdekében tett jognyilatkozata halál esetére szóló egyoldalú jognyilatkozat: végrendelet, melyben a hagyatéki terheken való osztozás nélkül, hagyományosként juttatta az alperesnek a hagyaték meghatározott részét. Hagyományrendelés pedig csak végrendeletben tehető.

Megállapította, hogy a "végrendelet" annak létrehozásában az alperes közreműködött, ezért a juttatás érvénytelen, arra a felperes az örökhagyó törvényes örököseként jogosult, az alperes pedig a jogalap nélküli gazdagodás értékét megfizetni tartozik.

Az alperes által megfizetett 2.000.000 forintnak az ítéletben részletezett beszámítása eredményeként a kereseti kérelemhez kötötten marasztalta az alperest.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A felperest 519.300 forint mindkét fokú perköltség és 346.174 forint le nem rótt kereseti és 415.370 forint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.

A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján téves jogi következtetésre jutott. Téves annak megállapítása, hogy a kedvezményezett megjelölést tartalmazó formanyomtatvány végrendelet, mert az a bank részére adott rendelkezés: kétoldalú jogügylet, amelyben az örökhagyó arra adott megbízást a banknak, hogy a meghatározott feltétel bekövetkezte esetén - az örökhagyó halála után - a követelést az alperesnek fizesse ki. Az örökhagyónak a bankkal kötött számlaszerződése a kettőjük jogviszonyát alapozza meg. A felperes, mint örökös jogosult lett volna a szerződést megtámadni, ha a bank érvénytelen megbízás alapján eszközölt volna kifizetést az alperes részére. A felperes az örökhagyó és a bank közötti szerződés érvényességét azonban nem vitatta.