A Monori Járásbíróság B.334/2014/21. számú határozata közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette tárgyában.

A Járásbíróságon, a 2015. év december 3. és 2016. év március hó 8. napján tartott nyilvános és folytatólagos tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

vádlott

b ű n ö s : közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében [Btk. 311. §, 310. § (1) bekezdés c) pont] és

zaklatás vétségében [Btk. 222. § (2) bekezdés a) pont]

Ezért őt a halmazati büntetésül bíróság 6 (hat) hónap szabadságvesztésre

í t é l i .

A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását 2 (két) év próbaidőre

f e l f ü g g e s z t i.

A szabadságvesztés utólagos végrehajtása elrendelés esetén azt börtönben rendeli végrehajtani azzal, hogy a vádlott a vele szemben kiszabott szabadságvesztésből annak kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható.

A bíróság kötelezi a vádlottat az eljárás során felmerült 129.423,- (százhuszonkilencezer-négyszázhuszonhárom) forint költséget az államnak felhívásra fizessen meg.

I n d o k o l á s :

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a következőket állapította meg:

I.

A Járási Ügyészség a vádiratában a vádlottat 1 rendbeli, az elkövetéskor hatályban volt Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 230. § (2) bekezdésébe ütköző és a 229. § (1) bekezdése szerint minősülő közfeladatot ellátó pedagógus elleni erőszak bűntettével és 1 rendbeli, a korábbi Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző ás aszerint minősülő személy elleni erőszakos cselekménnyel fenyegetve elkövetett zaklatás vétségével vádolta.

Az ügyész a vádiratban indítványozta, hogy a bíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 543. § és 544. § (1) bekezdése alapján tárgyalás mellőzésével hozzon határozatot.

Az ügyben a bíróság tárgyalást tűzött ki.

A tárgyaláson az ügyész a vádirat tényállását változatlanul fenntartotta, míg a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 2. § (2) bekezdés alapján indítványozta, hogy a bíróság vádlott cselekményeit azok elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint bírálja el, s a továbbiakban a vádlottat 1 rendbeli, a Btk. 311.§-ába ütköző és a 310. § (1) bekezdés c) pontja szerint minősülő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettével és 1 rendbeli, a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő személy elleni erőszakos cselekménnyel fenyegetve elkövetett zaklatás vétségével vádolta.

II.

A vádlott magyar állampolgár, férjezett, házastársától különváltan él. Négy gyermeke van, közülük két gyermek kiskorú. Általános iskolát végzett. OKJ-s képzésen targoncakezelő képzettséget szerzett. Jelenleg nem dolgozik, szociális segélyben részesül. Gyermeke után kap havonta 23.000,- forint segélyt. Ezen kívül havi 12.000,- forint családi pótlékot is kap. A megélhetésben szülei és testvére is segítik.

A vádlott hasadásos elmezavar hangulatzavarral ötvözött formájában szenved. Elmekóros állapota azonban büntethetőséget korlátozó, vagy azt kizáró tényezőként jelen ügy tárgyát képező cselekmények vonatkozásában nem értékelhető. Sem jelenleg, sem a vád tárgyát képező cselekmények elkövetésekor nem szenvedett olyan elmekóros állapotban, mely kizárta, vagy korlátozta volna cselekménye társadalomra való veszélyességének felismerésében, illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

A vádlott büntetve nem volt, azonban a jelen ügy tárgyát képező cselekmények elkövetése után a Járásbíróság a 2013. szeptember 23. napján jogerős ítéletével magánokirat-hamisítás vétsége miatt összesen 120.000,- forint pénzbüntetésre ítélte.

A cselekmény elkövetési ideje: 2009. év.

(A vádirat a bíróságra 2011. november 16. napján érkezett.)

A vádlott jelen ügy tárgyát képező cselekményeket ezen büntetőeljárás hatálya alatt követte el.

A Járási Ügyészség vádiratával kapcsolatban a bíróság a következő tényállást állapította meg:

A vádlott 2013. január 22. napján 7 óra 30 és 7 óra 45 perc körüli időben az általános iskolából elvitte a lányát, akit a Városi Gyámhivatal 2004. február 18. napján hozott rendelkezésével a kiskorú édesapjánál helyezett el. A sértett, aki az általános iskola tanáraként és gyermekvédelmi felelőseként dolgozik, ekkor értesítette az édesapát és a rendőrséget. Ezt követően 10 óra 45 perc körüli időben a vádlott fiával és két lányával, köztük kiskorú lányával, visszament az iskolába, majd ott szóváltásba keveredett a sértettel, aki kérdőre vonta a vádlottat, hogy miért vitte el a lányát az iskolából. A vita során a vádlott megragadta a sértett jobb felkarját, őt arrébb lökte, míg a másik kezével megütötte a sértett bal kezét, eközben a sértettet kiabálva szidalmazta.

A fenti eseményeket követően 2013. március 7. napján 8 óra 30 perc körüli időben a vádlott ismét megjelent a fenti iskolában, hogy kiskorú lányát elvigye. A sértett ekkor felszólította őt, hogy hagyja el az iskola területét, ekkor a vádlott kiabálni kezdett vele, s közben megfenyegette, hogy elvágja a nyakát, illetve leönti benzinnel és felgyújtja a sértettet és saját magát is.

III.

A bíróság ítéletének tényállását a vádlott tagadásával szemben a sértett tanúként tett vallomása, továbbá a vádlott kiskorú lánya, és a kiskorú édesapja, a vádlott volt élettársa tárgyaláson tett tanúvallomásai, továbbá részben a vádlott fia tanúként tett vallomása, valamint a vádlott vonatkozásában a nyomozás során készült igazságügyi elmeorvos szakértői lelet és vélemény megállapításai, végül ezen túl a tárgyalás anyagává tett egyéb irati bizonyítékok alapján állapította meg.

A bizonyítékok számbavétele:

A vádlott az eljárás során mindvégig tagadta a terhére rótt cselekményeket - a sértett bántalmazását és életveszélyes megfenyegetését -, azonban a nyomozás során részben ténybeli beismerő vallomást tett.

Erre tekintettel indítványozta az ügyész a vádiratban, a hogy a bíróság a Be. 543. § és 544. § (1) bekezdése alapján tárgyalás mellőzésével hozzon határozatot.