A Kúria Kfv.35080/2015/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XV. cikk (2) bek., 39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet 4. §] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A határozat elvi tartalma:

Köztisztviselő lakhatási támogatásra való jogosultsága.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.35.080/2015/4.szám

A Kúria a dr. Budai Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szabó József jogtanácsos által képviselt Nógrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. szeptember 11. napján kelt 3.M.136/2014/8. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.136/2014/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A Nógrád Megyei Kormányhivatal Salgótarjáni Járási Hivatal Járási Munkaügyi Kirendeltsége 2013. február 21. napján kelt határozatával a felperes lakhatási támogatás iránti kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint az irányadó jogszabályok alapján a felperes közszolgálati tisztviselői jogviszonya szerint nem jogosult a lakhatási támogatásra.

Az ügyben irányadó, a munkába járással összefüggő terhek csökkentését célzó támogatásokról, valamint a munkaerő-toborzás támogatásáról szóló 39/1998. (III.4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2013. január 2. - 2013. június 5. napja között hatályban volt 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján lakhatási támogatás annak nyújtható, aki munkaviszonyban, vagy közalkalmazotti jogviszonyban áll, márpedig a felperes közszolgálati tisztviselői jogviszonya ezek közé nem sorolható.

A felperes fellebbezése során eljárt Nógrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az ügyben eljárt Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság a Korm. rendelet, valamint az 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. § (5) bekezdés a) pontjának értelmezését követően arra a következtetésre jutott, hogy a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésének akkor hatályos szövegét nem lehet kiterjesztően értelmezni, az egyértelműen csak a munkaviszonyt és a közalkalmazotti jogviszonyt határozza meg a támogatási jogosultságként, a közszolgálati tisztviselői jogviszonyt nem. A bíróság az eljárás során figyelembe vette a felperes megkeresésére a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatás-stratégiai Főosztályának állásfoglalását, amely az elsőfokú és másodfokon eljárt hatóságok álláspontját osztotta.

A felperes kérte a bíróságot, hogy a Pp. 155/B. §-a és az Abtv. 25. §-a alapján kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés b) pontja 2012. október 1. és 2013. június 5. között hatályos szövege alkotmányossági vizsgálatát. A bíróság álláspontja azonban az volt, hogy az ügyben alkotmányossági probléma nem merült fel, ezért az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet is elutasította.

A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát kezdeményezte. Álláspontja szerint a bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó előírást azzal, hogy túlságosan nagy mértékben vette figyelembe az ítéletben szinte szövegszerűen beidézett minisztériumi állásfoglalást. A felperes szerint lényegében maga a szakminisztérium döntötte el az ügyet. Álláspontja szerint továbbá a bíróság jogszabálysértő módon hozta meg elutasító döntését, mivel csak a jogszabályok nyelvtani értelmezését vette figyelembe, a logikai, rendszertani értelmezést nem. Hivatkozott arra, hogy az adójogi szakterület is tágan értelmezi a munkaviszony fogalmát, ahogy az Flt. 58. § (5) bekezdés a) pontjának rendelkezései is. Az Flt. szerint a munkaviszony fogalmát tágan kell értelmezni. Az Flt. és a Korm. rendelet viszonyában utalt a felperes azon alapelvre, mely szerint az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintűvel. A felperes álláspontja szerint mivel a Korm. rendelet az Flt. felhatalmazása alapján született, ezért a törvényt mint háttérjogszabályt - azaz a munkaviszony tág értelmezését - kell alkalmazni.

Hivatkozott az Flt. 2. § (1) bekezdésében foglalt egyenlő bánásmód követelményének a betartására, illetve a Ket. általános rendelkezéseire is, amelyből szintén az következik, hogy ha egy jogszabály nem fogalmaz egyértelműen, akkor az ügyfél javára történő kiterjesztő értelmezésre mód van, sőt erre szükség is van a diszkrimináció tilalom megelőzése érdekében. Hivatkozott továbbá a felperes az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § és 9. §-ára.