Az Egri Törvényszék K.30239/2006/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 338. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 32. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 5. §, 43. §, 133. §, 134. §, 143. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 34. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Szalai Tünde

Heves Megyei Bíróság

K.30.239/2006/10. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Heves Megyei Bíróság a Dr. Szekrényes Gabriella (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Vitkovics Pál (jogtanácsos címe) jogtanácsos által képviselt az alperes neve (alperes címe.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében tárgyaláson kívül meghozta az alábbi

Ítéletet:

A bíróság az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Felszámolási és Végrehajtási Főosztálya által hozott a másodfoku közigazgatási határozat száma számú határozatának a felperes adómérséklés tárgyában hozott kérelmét elbíráló részében hatályon kívül helyezi és az eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezi.

Ezt meghaladóan a felperesnek a fizetési könnyítés tárgyában előterjesztett kérelmét elbíráló részében a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló kereseti kérelmét elutasítja.

A le nem rótt eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

A bíróság az ítélet egy példányának megküldésével megkeresi az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatóságát, hogy utaljon vissza a felperes részére 210.200 (Kettőszáztízezer-kettőszáz) Ft fellebbezési illetéket.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 110.000 (Egyszáztízezer) Ft perköltséget.

Az alperes felmerült költségét maga köteles viselni.

A bíróság ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S:

A bíróság a felperes keresete, az alperes érdemi nyilatkozata és a csatolt közigazgatási iratok tartalma alapján az alábbi tényállást állapított meg:

A felperes beltagja volt az (cég 1 neve)-nek.

Az APEH Dél-budapesti Igazgatósága az alapügy közigazgatási határozatának száma -es ügyszámú határozatával (hivatkozási szám: ...) mint a (cég 1 neve) beltagját a jelenlegi beltaggal egyetemlegesen mögöttes felelősség alapján a felperest kötelezte 56.000 Ft társasági adó, 3.420.000 Ft Áfa, 1.831.000 Ft késedelmi pótlék, 2.003.000 Ft adóbírság, illetve mulasztási bírság, összesen 7.310.000 Ft összegű tartozás megfizetésére.

A felperes 2006. március 28-án méltányossági kérelmet nyújtott be az APEH Dél-budapesti Igazgatóságához, mely közigazgatási szerv a kérelem elintézését áttette a felperes lakóhelye szerint illetékes APEH Heves Megyei Igazgatóság Fizetési Kedvezmények Osztályához.

A felperes kérelmét a 2006. április hó 25. napján kelt adatlap kitöltésével pontosította, melyben nyilatkozott jövedelmi, személyi és vagyoni körülményeire vonatkozóan.

A felperes a 2006. március 28-án kelt méltányossági kérelmében az Art. 134. § (1) bekezdésére történő hivatkozással a megállapított bírság (adóbírság és mulasztási bírság) és pótléktartozás (késedelmi pótlék) elengedését és az adótartozás (társasági adó és Áfa adótartozás) mérséklését kérte.

A 2006. április 25-ei keltezéssel benyújtott adatlapon ezen kérelmét kiegészítette annyiban, hogy az adótartozás mérséklését követően megmaradt összeg tekintetében havi 30.000 Ft összegű részletfizetés engedélyezését kérte.

Az APEH Heves Megyei Igazgatóság Fizetési Kedvezmények Osztálya a 2006. május 23-án kelt az elsőfokú közigazgatási határozat száma -es ügyszámú határozatával a felperes 2006. március 28-án előterjesztett fizetési könnyítés és mérséklés iránti kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint az Art. 134. § (1) bekezdése szerint az adótartozás, valamint a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével a bírság és pótléktartozást az adóhatóság mérsékelheti, vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.

Az Art. 133. § (1) bekezdése szerint fizetési könnyítés (részletfizetés vagy fizetési halasztás) abban az esetben engedélyezhető, ha

a.) a kérelmezettnek nem róható fel a fizetési nehézség, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá

b.) átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.

Utalt a határozat az Art. 133. § (4) bekezdésben foglaltakra is, miszerint az (1) bekezdés a.) pontjában foglaltak figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető a fizetési könnyítés, ha a kérelmező igazolja, vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent.

A határozat értékelte a felperesnek a kérelmében és az adatlapban a családi, jövedelmi, vagyoni viszonyaira vonatkozó nyilatkozatát és igazolásait és arra az álláspontra jutott, hogy a fizetési könnyítés engedélyezése nem indokolt, mert az adózó összes jövedelme nem jelent fedezetet a tartozás reális megfizethetőségére, mivel az a megélhetésére is csak szűkösen elegendő. A vállalt havi 30.000 Ft összegű törlesztő részlet megfizetésére nem rendelkezik pénzügyi fedezettel. A hátralék megfizetése még hosszabb távú megfizetés engedélyezése esetén sem valószínűsíthető. Végrehajtás alá vonható vagyonnal pedig a felperes nem rendelkezik. Nem lehet valószínűsíteni, hogy az adózó fizetési nehézsége átmeneti jellegű és a tartozás későbbi megfizetése biztosított.

Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben megismételte az eredeti kérelmét arra vonatkozóan összeg szerint pontosítva, hogy a másodfokú közigazgatási szerv a terhére megállapított 1.831.000 Ft összegű késedelmi pótlékot, 1.738.000 Ft összegű bírságot és 265.000 Ft összegű mulasztási bírságot engedje el, valamint a mindösszesen 3.476.000 Ft adótartozást (társasági adó 56.000 Ft, Áfa 3.420.000 Ft) legalább 2.000.000 Ft-ra mérsékelje. Kérte továbbá, hogy az adótartozás mérséklése után fennmaradó kötelezettség teljesítésére engedélyezzen a másodfokú hatóság részletfizetést az eredeti kérelmének megfelelően.

A fellebbezésében a felperes sérelmezte az elsőfokú közigazgatási szerv a követelés elengedésére irányuló kérelmet nem bírálta el, e vonatkozásban a határozat indokolást nem tartalmaz, míg a mérséklésre irányuló kérelmet pedig azzal az indokolással utasította el, hogy a tulajdonában állt 1/2 ingatlan tulajdoni illetőség értékesítéséből származó jövedelem rendelkezésre áll, mely fedezetet jelent a tartozás egy részének megtérítésére, így a tartozás mérséklését nem tartotta indokoltnak az elsőfokú adóhatóság.

A felperes fellebbezését az alperes neve bírálta el a 2006. augusztus 10-én kelt a másodfokú közigazgatási határozat száma számú határozatával az elsőfokú határozatot teljes egészében helybenhagyva.