EH 2007.1587 Halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségében akkor is megállapítandó a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt álló jármű mellett nem megálló jármű vezetőjének a büntetőjogi felelőssége, ha a megállás elmulasztása miatt nem gyalogost, hanem a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen szabálytalanul áthaladó kerékpárost üti el, akit az álló jármű takarása miatt nem észlel [Btk. 258. § (1) bek., (2) bek. b) pont, KRESZ 26. § (1) bek. a) pont, 43. § (2) és (3) bek.].
I. Az elsőfokú bíróság a 2005. november 4-én kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg, ezért őt 1 év fogházbüntetésre és 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a terhelt a fogházbüntetés fele részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 2005. március 20-án délután, jó látási és útviszonyok között haladt az általa vezetett személygépkocsival B. városban a két-két sávos úton. Utasként anyósát szállította. Amikor az útkereszteződéshez közelített, a külső forgalmi sávban haladt. Itt a belső kanyarodósáv kialakítása miatt az úttest egy forgalmi sávval bővül, teljes szélessége 17 méter. A kereszteződésnél előjelzett gyalogátkelőhely van, a fényjelző készülék azonban sárgán villogott.
A terhelt 58-60 km/óra sebességgel közelítette meg a kereszteződést, mellette a belső forgalmi sávban haladt egy Volkswagen típusú személygépkocsi. Ez az autó némileg a terhelt előtt haladva takarta a kereszteződésnél lévő gyalogos-átkelőhely egy részét, a megnövelt sebességgel közeledő terhelt ennek folytán lényegében a gyalogos-átkelőhelynek csak azt a szakaszát látta, amely közvetlenül az ő forgalmi sávjában volt. A gyalogos-átkelőhelyet megközelítve a Volkswagen vezetője lassító fékezésbe kezdett, és hogy a veszélyre figyelmeztesse a gyorsan közeledő terheltet, fékpedálját ismételten nyomogatva a féklámpa felvillanásával akarta a terhelt figyelmét a gyalogos-átkelőhelyen történtekre figyelmeztetni. A terhelt haladási irányát tekintve balról, tehát a kanyarodósáv felől érkezett a gyalogos-átkelőhelyre Z. M. sértett egy női kerékpáron ülve. Nem szállt le, szabálytalanul hajtott át a gyalogos-átkelőhelyen. Sebessége mintegy 12-16 km/óra volt, ami egy gyorsan haladó gyalogos tempóját csekély mértékben haladta meg.
A terhelt sem a mellette haladó Volkswagen jelzéseire, sem a közeledő gyalogos-átkelőhely által megkövetelt óvatosságra nem ügyelt, ezért lényegében változatlan sebességgel haladt a gyalogátkelőhely felé és a kerékpáros észlelésének pillanatában attól már mintegy 22-23 méterre volt. Ekkor a kerékpáros éppen behaladt a Volkswagen által igénybe vett belső forgalmi sáv előtti gyalogosátkelőhely-szakaszra, a terhelt azonban ezt későn észlelte. Jobbra kormányozott, hirtelen vészfékezésbe kezdett. Minthogy azonban az általa alkalmazott 58-60 km/óra sebességhez vészfékezéssel is 36-38 méter féktávolság tartozott, a rendelkezésére álló alig több mint 20 méteren járműve már nem volt megállítható, ezért a kerékpárost 49-52 km/óra sebességgel elütötte. Az ütközést megelőzően és annak pillanatában a belső forgalmi sávban haladó Volkswagen gépkocsi a megállást jelző felfestett útburkolati jel mögött állt. Az ütközés következtében a 41 éves sértett számos súlyos sérülést szenvedett el, s ez halálához vezetett.
Az ítélet jogi indokolásában részletezi azokat a közlekedési szabálysértéseket, amelyek megszegése a sértett halálának előidézésével közvetlen okozati összefüggésben állt.
A terhelt megszegte a KRESZ 43. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint "a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt megálló, vagy forgalmi okból álló jármű mellett meg kell állni és továbbhaladni csak akkor szabad, ha a vezető meggyőződött arról, hogy azt a gyalogosok elsőbbségének a megsértése nélkül megteheti".
A KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pontja rögzíti, hogy személygépkocsival lakott területen legfeljebb 50 km/óra sebességgel szabad közlekedni. A 43. § (2) bekezdés mindezeken túl tartalmazza, hogy azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, járművel csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni úgy, hogy a vezető elsőbbségadási kötelezettségének - a szükséghez képest megállással is - eleget tudjon tenni. A KRESZ indokolása e mérsékelt sebesség előírása kapcsán rögzíti: ha a járművezető minden körülmény figyelmes és gondos mérlegeléséből azt látja - vagy legalábbis látnia kellene -, hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen … gyalogosok közlekednek, a jármű sebességét annyira kell csökkentenie, hogy az áthaladóknak elsőbbséget biztosítani képes legyen.
A megállapított tényekből kitűnt, hogy a terhelt választott sebessége mellett a kialakult forgalmi helyzetben nem tudott meggyőződni a gyalogos-átkelőhelyen való áthaladás biztonságáról, mert nem lassított, nem értékelte a mellette álló gépkocsi takaró hatását és későn tudta áttekinteni a kereszteződésben lévő gyalogátkelőhely egész területét, emiatt az észlelt kerékpárossal való ütközést már vészfékezéssel sem lehetett elkerülni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
II. A jogerős bírói ítélet ellen a terhelt és meghatalmazott védője terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt, melyben elsődlegesen anyagi jogszabálysértést sérelmezve a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentésére, másodlagosan a kiszabott fő- és mellékbüntetés enyhítésére tettek indítványt.
A felülvizsgálati indítvány több vonatkozásban támadja az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást, a közlekedési helyzet eltérő értékelése mellett pedig arra a következtetésre jut, hogy a Volkswagen személygépkocsit vezető P. L. tanú vezetésének módja indokolatlanul akadályozta és zavarta a mellette haladó terheltet közlekedésében és ez a zavar vezetett a balesethez. Sérelmezi az indítvány P. L. felelősségre vonásának elmaradását. A baleset másik okaként a sértett magatartására hivatkozik, aki a KRESZ 54. § (1) bekezdésében és (4) bekezdésének c) pontjában leírt szabályt megszegve kerékpáron ülve haladt át a kijelölt gyalogátkelőhelyen. A felülvizsgálati indítvány okfejtése szerint a terhelt jelentéktelen sebességtúllépésének a balesettel nem volt oki kapcsolata, nevezett a gyalogátkelőhelyet is kellő körültekintéssel közelítette meg, de annak egészét a P. L. által vezetett gépjármű takarása miatt nem láthatta, a kerékpárjával gyorsan haladó sértett pedig a balesetben oly módon hatott közre, hogy lehetetlenné tette a terhelt időbeni cselekvését. A veszélyhelyzetet tehát nem a terhelt, hanem a mellette haladó Volkswagen vezetője és a sértett együttesen teremtették meg, s ezt a veszélyhelyzetet a terhelt megfelelően hárítani nem tudta.
A Legfőbb Ügyészség a védő érvelését alaptalannak tartva az első- és másodfokú határozat hatályban tartására tett indítványt. Ebben kiemelte, hogy a tényállást támadó felülvizsgálati érvek - így a műszaki szakértő megállapításaival kapcsolatos észrevételek - nem vizsgálhatók, a baleset körülményeinek jogi értékelése pedig helytállóan történt a kifogásolt ítéletekben.
A felülvizsgálati eljárásban tartott nyilvános ülésen a védő felszólalásában részletesebben is kifejtette az elsőfokú ítéletben rögzített tényállással kapcsolatos aggályait. Vitatta az igazságügyi műszaki szakértő megállapításainak helyességét, továbbá a bíróságnak a szakértői vélemény mérlegelésével összefüggő érveit.
III. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozat felülvizsgálatát az anyagi jogszabálysértést sérelmező kifogásokra figyelemmel végezte el. Az indítvány előterjesztésének időpontja folytán az elbírálás során irányadó, korábban hatályos Be. 405. § (1) bekezdés a) pontja értelmében ugyanis a büntetőjogi törvénysértés e rendkívüli jogorvoslat oka lehet. Az eljárásjogi szabályozásból ugyanakkor kitűnik, hogy az ítélet tényállása a felülvizsgálati eljárásban nem támadható [Be. 420. § (1) bek.], ekként a megállapított tények alapjául szolgáló bizonyítékok, valamint azok értékelése sem. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság értékelése körén kívül hagyta a védőnek a szakértői véleménnyel kapcsolatos érvelését és mindazt a kifogást, amely a tényállással állt összefüggésben. P. L. tanúnak a balesetben való közrehatását a védő az ítéletben leírtaktól eltérő tényekre alapozva elemezte, ténybeli feltételezései a felülvizsgálati eljárásban helyt nem foghattak.
Az irányadó ítéleti tényállást figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság mindenben osztotta a határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó közlekedésjogi érvelését. Nem kétséges, hogy a sértett halálához vezető oki folyamatban kisebb részben a sértett, jelentősebb közrehatással azonban a terhelt magatartásának, szabályszegéseinek volt szerepe. A sértett a kijelölt gyalogátkelőhelyen áthaladva kerékpárjáról nem szállt le, áthaladási sebessége egy gyorsan haladó gyalogoséval volt összevethető. Ez közrejátszott a ténylegesen kialakuló veszélyhelyzetben, melyet alapvetően azonban a terhelt többszörös szabályszegése idézett elő. E szabályszegések között meghatározó súllyal a KRESZ 43. § (3) bekezdésében foglalt előírás megszegését kellett értékelni: a terhelt a kijelölt gyalogátkelőhely előtt álló - P. L. által vezetett - jármű melletti kötelező megállást elmulasztotta, ez okból úgy hajtott a gyalogátkelőhelyre, hogy annak teljes hosszát nem láthatta át, a másik jármű által takart területen közlekedő sértettet észre sem vehette. Eltekintve további szabályszegéseitől is megállapítható, hogy csupán ennek a kötelező előírásnak a betartásával elkerülhető lett volna a baleset, hiszen az álló jármű előtt a sértett - még kerékpárján is - baj nélkül áthaladhatott volna.
Az e súlyos szabályszegés miatt kialakuló veszélyhelyzet mellett az ütközéshez vezető folyamatban csupán másodlagos jelentőséggel bírt a KRESZ 43. § (2) bekezdésében foglalt előírás megszegése, továbbá a terhelt abszolút sebességtúllépése [KRESZ 26. § (1) bekezdés], hiszen amennyiben a terhelt a mellette lévő forgalmi sávban álló jármű mellett - a kötelező szabályt betartva - megáll, sebességtúllépése, illetve a gyalogátkelőhelyhez történt közelítésének óvatlan módja jelentőséggel nem bírtak volna. Ez utóbbi szabályszegések azonban a halálos balesetben tényleges jelentőséget kaptak, miután a megállás elmulasztása folytán a terhelt választott sebessége nem felelt meg a gyalogátkelőhely megközelítésével összefüggő közlekedési előírásoknak és fizikailag lehetetlenné tette az ütközés elhárítását.
A sértett halálához vezető balesetet tehát alapvetően a terhelt többszörös súlyos közlekedési szabályszegése idézte elő, s ez a Btk. 187. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében a büntetőjogi felelősségét megalapozza. Cselekményének anyagi jogi minősítése törvényes. Anyagi jogszabálysértés hiányában az alapügyben hozott jogerős ítélettel kiszabott büntetés felülvizsgálatára nincs törvényi lehetőség [lásd a korábban hatályos Be. 405. § (1) bekezdés b) pontját], ezért a büntetés mérséklésére vonatkozó felülvizsgálati érvek eljárásjogi alappal nem bírnak.
Minderre tekintettel a megtámadott jogerős határozatot a Be. 427. § alapján a hatályában fenntartotta.