A Győri Ítélőtábla Pf.20269/2007/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 254. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 13. §, 41. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Ábrahám Éva, Lezsák József, Vass Mária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla dr. Vereckei Kálmán ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Főosztálya által képviselt alperes neve alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság P.20.075/2007/11. számú ítélet ellen a felperes által 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ÍTÉLETET:

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja.

Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére 6.000.- /Hatezer/ Ft másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes az állam részére az illetékügyben eljáró hatóság részére megfizetni 84.600.- /Nyolcvannégyezer-hatszáz/ Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A megyei bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasítva kötelezte a felperest az állam javára 84.600.- Ft feljegyzett illeték megfizetésére.

Ítéletének indokolásában rögzítette, miszerint a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes eljárása jogellenes volt, ezzel okozati összefüggésben kárt okozott a felperesnek, mely rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. Ezen túlmenően a felperest terhelte a kár összegszerűségének bizonyítása is.

Kiemelte, hogy az okirat végrehajthatási záradékkal való ellátása esetén, amennyiben a közjegyzői okirat mind alakilag, mind tartalmilag megfelel a jogszabályoknak - azaz tartalmazza a kötelezettségvállalást, a felek nevét, a kötelezettség tárgyát és jogcímét, valamint a teljesítés módját és határidejét - alkalmas a záradékolásra.

Tényként állapította meg, hogy a perbeli okirat két különböző esedékességű tartozás elismeréséről és annak megfizetésére vonatkozó kötelezettségvállalásról szól, a végrehajtást kérő a kérelmében pedig egy 9 milliós tőkeösszegre kért végrehajtást, amely ekként bármelyik tartozásra vonatkozhatott volna.

Jóllehet a végrehajtást kérő csak az egyik tartozást "biztosító" ingatlanok tulajdoni lapját csatolta, ugyanakkor az inkasszó részleges sikerességéről csatolt banki igazolás 13 millió Ft érvényesítésére vonatkozik, ez pedig a közokirat II/1. pontjában foglalt tartozást jelöli.

A felperes által hivatkozott tulajdoni lapok nem bírnak relevanciával az alperesi eljárás jogszerűsége, illetve jogellenessége vizsgálata során, figyelemmel arra, hogy a végrehajtást kérő nem a tulajdoni lapok záradékolása iránt terjesztett elő kérelmet, hanem a szintén mellékelt közjegyzői okirat alapján, hiszen ez tartalmazta igénye jogalapját. A tulajdoni lapokra alapított érvelése helytállóságát a végrehajtást kérő által mellékelt banki igazolás is megdönti.

A záradék kiállításakor a bíróságnak nem feladata, hogy bizonyítást vegyen fel és nyilatkoztassa a feleket az esetleges teljesítés megtörténtéről, hiszen ez az eljárás elhúzódásához és éppen a végrehajtási eljárás céljának meghiúsulásához vezetne. Amennyiben tehát az adott közokirat alkalmas a záradékolásra - mert rendelkezik a törvényi tartalmi elemekkel - az eljárás ezen szakaszában nem akaszthatja meg a záradékolást az sem, ha az adós kétséget kizáróan igazolja a tartozás megfizetését. Ebben az esetben azonban az adós több jogorvoslati lehetőséggel is élhet: pert indíthat a végrehajtás korlátozása és megszüntetése iránt, illetőleg a Vht.41.§- a szerint bejelentheti a végrehajtónál a tartozás megfizetését.

Figyelemmel arra, hogy a II/1. pontbeli tartozás mind jogcím, mind az érvényesített összeg, mind a teljesítés módja és határideje szempontjából záradékra kétséget kizáróan alkalmas volt, az alperes helyesen járt el, amikor - az alkalmazott eltérésekkel - az okiratot végrehajtási záradékkal látta el. A végzés indokolása a késedelem kezdő időpontjának megjelölésével (2005. május 15.) egyébként sem hagyott kétséget afelől, hogy a II/1. pontban írt tartozás vonatkozásában került az okirat záradékolásra.