BH 1997.11.509 A Btk.-nak a fiatalkorú javítóintézeti nevelésére vonatkozó új rendelkezései az adott esetben enyhébbek lehetnek, így az új törvényi rendelkezés hatálybalépése előtt elkövetett cselekmények elbírálásánál az új törvényt kell alkalmazni, figyelemmel arra is, hogy az újabb rendelkezés értelmében az ideiglenes elbocsátás időpontját az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításával kell megállapítani [Btk. 2. §, 108. § (2) bek., 118. § (2) bek., 120/B. §, 1995. évi XLI. tv. 3. §, 7. §, Be. 284. § (1) bek., 291. § (3) bek.].

A városi bíróság mint fiatalkorúak bírósága az 1995. október 18-án kihirdetett ítéletével a terheltet - a korábbi próbára bocsátást megszüntetve - folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette, folytatólagosan elkövetett rablás bűntette és lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 2 évi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, és az 1995. április 19-től október 18-ig előzetes fogva tartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.

A megyei bíróság az 1996. április 10-én kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta: a terheltnek az elsőfokú bíróság által zsarolásként értékelt cselekményeit folytatólagosan elkövetett rablás bűntettének minősítette; a terhelt bűnösségének a megállapítását mellőzte, és a javítóintézeti nevelését rendelte el.

A legfőbb ügyész a Be. 284. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt okból - anyagi jogszabálysértésre alapítottan - a terhelt javára felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Indítványozta a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és e bíróságnak új eljárás lefolytatására utasítását, valamint a terhelt fogva tartása kérdésében történő állásfoglalást. A tárgyaláson részt vevő ügyész a felülvizsgálati indítványt akként tartotta fenn, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.

A nyilvános ülésen a védő egyetértett a legfőbb ügyész jogi álláspontjával.

A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.

A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a terhelt az ítéleti tényállásban terhére megállapított vagyon elleni bűncselekményeket 1994. május 1-jén, 1995 márciusában, április 6-án és április 7-én követte el, a próbára bocsátással jogerősen befejezett végzés alapjául szolgáló bűncselekményt pedig 1994. október 14-én valósította meg. Az elkövetési időpontokból kitűnik, hogy a fiatalkorú valamennyi bűncselekményt a Btk. 118. §-ának az 1995. évi XLI. törvény által módosított rendelkezése hatálybalépése, vagyis 1995. szeptember 1. napja előtt követte el.

A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárás során az elsőfokú ítéletet a fiatalkorú terhelt javára - a minősítéseket is érintően - megváltoztatva a fiatalkorú javítóintézeti nevelését rendelte el, az 1978. évi IV. törvény 118. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával, így annak a tartamát nem határozta meg. A határozatát azzal indokolta, hogy a terhelt a cselekményeinek az elkövetésekor a gyermekkort, a büntethetőség határát alig haladta meg, ezért eltúlzott a vele szemben kiszabott 2 évi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása. A fiatalkorú vádlott eredményes nevelése érdekében a bűnösség megállapítása mellőzésével látta alkalmazhatónak a Btk. 118. §-a szerinti intézkedést. Utalt arra is, hogy az elkövetéskor hatályos anyagi jogi rendelkezések alapján döntött a javítóintézeti nevelés kérdésében, mivel az intézkedés tartamát nem kellett meghatároznia, de annak a legrövidebb tartama 1 év.