40/1995. (VI. 15.) AB határozat

a gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedésekről szóló 1023/1995. (III. 22.) Korm. határozat, továbbá a gazdasági stabilizációs program végrehajtásával kapcsolatos közalkalmazotti és honvédségi létszámleépítésről, valamint a központi költségvetési szervek létszámleépítésének pénzügyi rendezéséről szóló 2143/1995. (V. 19.) Korm. határozat, valamint a felsőoktatási intázményekre vonatkozó egyedi döntések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság kormányhatározat, valamint a felsőoktatási intézményekre vonatkozó egyedi döntések alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítványok alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedésekről szóló 1023/1995. (III. 22.) Korm. határozat 3.1.6. a) pontja, továbbá a gazdasági stabilizációs program végrehajtásával kapcsolatos közalkalmazotti és honvédségi létszámleépítésről, valamint a központi költségvetési szervek létszámleépítésének pénzügyi rendezéséről szóló 2143/1995. (V. 19.) Korm. határozat 1. a) pontja alkotmányellenes, azért azokat e határozat közzétételének napjával megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkárának 1995. május 22-én kelt, 119607/95. számú, a felsőoktatási intézmények számára egyedi költségmegtakarítási feladatokat előíró döntése sérti a felsőoktatási intézmények önkormányzatát, és alkotmányellenes, ahhoz joghatás nem fűződik, kötelező ereje nincs. Az Alkotmánybíróság ezért ennek az egyedi döntésnek a megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. A Magyar Rektori Konferencia és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete indítványozták a Kormánynak a gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedésekről szóló 1023/1995. (III. 22.) Korm. határozat 3.1.6. a) pontja, a 2143/1995. (V. 19.) Korm. határozat 1. a) pontja, valamint az ezek végrehajtása céljából az MKM helyettes államtitkára által a felsőoktatási intézmények vezetőinek megküldött, egyedi döntéseket is tartalmazó intézkedése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Ez utóbbi intézkedést a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora is megtámadta.

Az 1023/1995. (III. 22.) Korm. határozat 3.1.6. a) pontja szerint: "A felsőoktatásban az oktatói létszámot úgy kell alakítani, hogy a hallgató/oktató arány nemzetközi szinten kialakult mértéktől való eltérése az érintett intézményeknél első ütemben 30-50%-kal mérséklődjék. Legalább arányosan kell alakítani a nem oktatói létszámot is".

A 2143/1995. (V. 19.) Korm. határozat 1. a) pontja "utasítja a művelődési és közoktatási minisztert, hogy a minisztérium felügyelete alá tartozó felsőoktatási intézmények oktatói létszámát első ütemben - a b) pontban foglalt kivétellel - a következő módon alakítsa: Az átlagos hallgató/oktató arány javítása céljából a teljes munkaidőre átszámított oktatói létszámot átlagosan 15%-kal kell csökkenteni. A nem oktatói létszámot, valamint az oktatási (külső) megbízási díjak előirányzatát is legalább ilyen arányban kell mérsékelni". A határozat a következő határidőket írja elő: "bejelentésre a területileg illetékes munkaügyi központnak: 1995. május 31.; személyi döntések meghozatalára: 1995. július 28.; közalkalmazottak felmentésére: 1995. augusztus 31."

Az MKM helyettes államtitkára 1992. május 22-én kelt intézkedésében meghatározta, hogy az egyes felsőoktatási intézményekben a fenti határozatok alapján milyen összegű "megtakarítást kell elérni", amely a minisztérium által alkalmazott "normatív számítási modell alapján megvalósulhat, ha az intézményben - 1995. augusztus 31-ig - az 1995. évi költségvetési tervezés alapjául szolgáló számított oktatói létszámot [az intézmény részére meghatározott számú] fővel, a nem oktatói létszámot [az egyes intézmények részére meghatározott számú] fővel csökkentik". A helyettes államtitkár a leirat alapján megtett intézkedésekről 1995. augusztus 15-ig tájékoztatást kért.

Az indítványozók szerint az idézett kormányhatározatok és a minisztériumi intézkedések ellentétesek a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvénynek (a továbbiakban: Fot.) a felsőoktatási intézmények önkormányzatára vonatkozó rendelkezéseivel, különösen a 64. § (1) bekezdésével és a 74. §-sal, s ezért az Alkotmány 35. §-ába ütköznek. A felsőoktatási intézmény autonóm döntésére tartozik ugyanis minden olyan intézményi ügy, amelyet törvény vagy felhatalmazása alapján más jogszabály nem utal állami vagy helyi önkormányzati hatáskörbe; viszont a támadott rendelkezések egyike sem jogszabály, s így a felsőoktatási intézmények autonómiáját nem korlátozhatják. A Fot. továbbá nem tartalmaz sem a Kormány, sem a művelődési és közoktatási miniszter számára olyan feladat- és hatáskört, amelynek alapján oktató/hallgató arányt vagy oktatói létszámot határozhatnának meg.

II.

Az indítványok megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 21. § (2) bekezdése értelmében a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát bárki indítványozhatja. A Fot. 65. § (2) bekezdése szerint a felsőoktatási intézmények önkormányzatát sértő jogszabályok és egyedi döntések az Alkotmánybíróság előtt megtámadhatók. A két támadott kormányhatározat az állami irányítás egyéb jogi eszközei közül a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 46. § (1) bekezdésében meghatározott kormányhatározatnak minősül, s mint ilyen, bárki által megtámadható. A Fot. nem határozza meg az indítványozók körét. Nem kétséges azonban, hogy a Magyar Rektori Konferencia, mint a felsőoktatási intézmények képviseleti szerve [Fot. 68. § (1) bekezdés], az egyetemi autonómiát sértő egyedi döntések megtámadására jogosult, éppúgy, mint a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora.

2. Az állami szervek - s köztük a Kormány - jogalkotó hatáskörét átfogóan az Alkotmány és a Jat. szabályozza. A Jat. 46. § (1) bekezdése értelmében a Kormány határozatban szabályozza az általa irányított szervek feladatait, a saját működését és állapítja meg a feladatkörébe tartozó terveket. A 46. § (2) bekezdése szerint e rendelkezés nem érinti a Kormány egyedi határozat meghozatalára vonatkozó jogát.

Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos élet szabadságát, valamint a tanszabadságot és a tanítás szabadságát. Ezt a szabadságot valósítja meg a felsőoktatási intézmények önkormányzata (autonómiája), amelyet a Fot. negyedik része fejt ki. A Fot. 64. §-a szerint a felsőoktatási intézmény dönt minden olyan intézményi ügyben, amelyet törvény vagy felhatalmazása alapján más jogszabály nem utal állami vagy helyi önkormányzati hatáskörbe. A Fot. 65. § (1) bekezdése szerint pedig az állam a felsőoktatással kapcsolatos feladatait a felsőoktatási intézményeknek az Alkotmányban és e törvényben szabályozott jogai, kötelezettségei és hatáskörei tiszteletben tartásával látja el. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a felsőoktatási intézmény autonóm döntésére tartozó ügyekben az egyetemek és a főiskolák nem minősülnek a Kormány által irányított szervnek.

A felsőoktatással kapcsolatos állami hatásköröket a Fot. 69-75. §-ai tételesen meghatározzák. Sem ezek között, sem más törvényben, vagy törvényi felhatalmazás alapján kibocsátott jogszabályban nem található olyan rendelkezés, amely akár az oktatói létszám, akár az oktató/hallgató arány megállapítását elvonná a felsőoktatási intézmények döntési hatásköréből. A támadott kormányhatározatok tehát olyan feladat végrehajtására utasítják a minisztert ("az oktatói létszámot alakítsa"), amelyet sem tartalmi, sem formai okból alkotmányosan nem tűzhetnek ki. A vizsgált kormányhatározatok a fentiek miatt ellentétesek a Jat. 46. § (1) bekezdésével, mert az adott rendelkezések tekintetében nem a Kormány által irányított szervek számára állapítanak meg feladatokat, s ellentétesek a Fot.-nak a felsőoktatási intézmények autonómiájára vonatkozó rendelkezéseivel, mert azok autonóm döntési hatáskörét törvényi alap nélkül elvonják.

Mivel az Alkotmány 35. § (2) bekezdése szerint a Kormány határozata törvénnyel nem lehet ellentétes, az Alkotmánybíróság megállapította az 1023/1995. (III. 22.) Korm. határozat 3.1.6. a) pontjának, valamint a 2143/1995. (V. 19.) Korm. határozat 1. a) pontjának alkotmányellenességét, s azokat megsemmisítette.

3. Az MKM helyettes államtitkára az egyes felsőoktatási intézmények vezetőinek címzett, azonos szövegű iratában előírta, hogy az egyes intézményekben hány ezer Ft "megtakarítást kell elérni". A leirat szerint a megtakarítás megvalósulhat, ha a minisztérium által alkalmazott számítási módszer szerint az oktatói és a nem oktatói létszámot az ugyancsak a leiratban megállapított mértékben csökkentik. Bár a leirat az egyes intézményekben elérendő megtakarítás mértékéről tartalmaz kötelező döntést, az 1023/1995. (III. 22.) Korm. határozatnak és a 2143/1995. (V. 19.) Korm. határozatnak a létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezéseit idézi, s javaslatot tesz a felmentések jogi formulájára, figyelmeztet a várható munkajogi vitákra stb. A leirat szerint "az intézmény kompetenciájába az tartozik", hogy a külső oktatók, az üres állások, a nyugdíjazások, a rész- és a teljes munkaidőben foglalkoztatottak között milyen arányban végez leépítést.

Eltekintve attól, hogy a jelen ügyben vizsgált két kormányhatározat alkotmányellenességének kimondásával és megsemmisítésükkel a helyettes államtitkár e határozatok végrehajtását szolgáló intézkedése alapját veszti, az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az abban foglalt egyedi döntések önmagukban alkotmányellenesek és sértik a felsőoktatási intézmények önkormányzatát. Abban a körben ugyanis, amelyben a Fot. a felsőoktatási intézmények autonóm döntését garantálja, nemcsak kormányhatározat kibocsátásának, hanem egyedi igazgatási döntésnek és kötelezésnek sincs alkotmányos lehetősége. Az egyedi döntések Alkotmánybíróság előtti megtámadhatósága folytán [Fot. 65. § (2) bekezdés] az Alkotmánybíróság megállapítja a hatáskör hiányában hozott döntés érvénytelenségét. A helyettes államtitkár megtámadott intézkedéséhez tehát joghatás nem fűződik, annak kötelező jogi ereje nincs. A megtámadás folytán ex tunc érvénytelen döntések megsemmisítésére vonatkozó indítványt ennek folytán az Alkotmánybíróság elutasította.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró