A Pécsi Ítélőtábla Gf.30188/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 213. §, 252. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 219. §, 221. §, 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 39. §, 150. §] Bírók: Kovács Ildikó, Veszeley Józsefné, Zóka Ferenc

Pécsi Ítélőtábla

Gf.IV.30.188/2009/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a Nagyné dr. Lukács Anna ügyvéd (7621 Pécs, Citrom u. 2-6.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Bali-Papp Rita ügyvéd (8640 Fonyód, Szent István u. 14.) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, és a II.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránti perében a Baranya Megyei Bíróság 2009. április 8. napján kelt 9.G.20.589/2007/116. számú ítélete ellen a felperes részéről 121. sorszám, az I. rendű alperes részéről 122. sorszám, a II. rendű alperes részéről 124. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

részítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a II. rendű alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezését helybenhagyja.

A felperes által az I. rendű alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes által az I. rendű alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 10.525.500,- (tízmillió-ötszázhuszonötezer-ötszáz) forintra felemeli.

A fentieket meghaladó részében - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között, a perköltségre is kiterjedően - az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítja.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.525.000,- (tízmillió-ötszázhuszonötezer) forint elsőfokú, és 5.262.750,- (ötmillió-kettőszázhatvankettőezer-hétszázötven) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az állami adóhatóság külön felhívására 900.000,- (kilencszázezer) forint elsőfokú, és 761.600,-(hétszázhatvanegyezer-hatszáz) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a felperes részéről 900.000,- (kilencszázezer) forint, a II. rendű alperes részéről 138.400,- (egyszázharmincnyolcezer-négyszáz) forint feljegyzett illetékköltség merült fel.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a felperes részéről 3.187.000,- (hárommillió-egyszáznyolcvanhétezer) forint, a II. rendű alperes részéről 612.800,- (hatszáztizenkettőezer-nyolcszáz) forint másodfokú perköltség merült fel.

A részítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte a II. rendű alperest arra, hogy fizessen meg 15 napon belül - számla ellenében - a felperesnek 117.715.608,- Ft-ot és ennek 2002. május 14. napjától járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes II. rendű alperessel szembeni keresetét elutasította, és elutasította teljes egészében a II. rendű alperes viszontkeresetét is. Elbírált még az elsőfokú bíróság több, fellebbezéssel nem érintett kereseti kérelmet és beszámítási kifogást is, e körben a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.188/2009/4. számú végzésével megállapította, hogy a Baranya Megyei Bíróság ítéletének a II. rendű alperest 94.648.564,- Ft tőke megfizetésében marasztaló, a felperes a II. rendű alperessel szembeni tulajdonjog megállapítása iránti keresetét elutasító, a felperes I. rendű alperessel szembeni keresetét elutasító, a felperest az I. rendű alperes javára elsőfokú perköltség megfizetésében marasztaló rendelkezése - beleértve a II. rendű alperes túlépítésre alapított 18.248.877,- Ft kártérítés címén előterjesztett beszámítási kifogása elutasítását is - 2009. június 10. napján jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság felperest az I. rendű alperessel szembeni kereset elutasítása folytán az I. rendű alperes javára 1.390.000,-Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

A II. rendű alperes marasztalását az elsőfokú bíróság a jogalap nélküli gazdagodás Ptk. 361.§ (1) bekezdésében megfogalmazott szabályára alapította, mert azt állapította meg, hogy a felperes és a II. rendű alperes között 2002. március 8. napján a f.-i ingatlan-nyilvántartásban ..... helyrajzi szám alatt felvett telekingatlanon létesítendő üzletsor tervezési és kivitelezési munkáira létrejött fővállalkozói szerződés érvénytelen. Ennek okát egyrészt abban látta, hogy a szerződés megkötésekor K. G. a felperesnek is, és a II. rendű alperesnek is törvényes képviselője volt, és bár a perbeli szerződést a felperes nevében nem K. G., hanem a részvénytársaság két alkalmazottja írta alá, K. G. fennálló általános képviseleti joga miatt a szerződés a felek között érvényesen nem jött létre. Emellett érvénytelennek találta a felek közti fővállalkozói szerződést azért is, mert álláspontja szerint e szerződés érvényességéhez a II. rendű alperes taggyűlésének jóváhagyására lett volna szükség, a jóváhagyás utólagos jogcselekmény, ezért a taggyűlés előzetes jóváhagyása az utólagos jóváhagyást nem pótolja. Az érvénytelenség következményeként az elsőfokú bíróság a Ptk. 361.§-a szerint számolt el a felperes és a II. rendű alperes között. A II. rendű alperes megállapítási keresetének elutasítását az elsőfokú bíróság a Pp. 123.§-a szerinti feltételek hiányára alapította. A felperes által az I. rendű alperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegének megállapításakor eltért a felperes által csatolt megállapodástól, és az ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2.§ (2) bekezdése szerint mérsékelte, mert álláspontja szerint a megállapodásban kikötött munkadíj nem áll arányban a képviselő által kifejtett tevékenységgel.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen valamennyi peres fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és elsődlegesen azt kérte, hogy a II. rendű alperest a másodfokú bíróság a fővállalkozói szerződés alapján az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereset szerint marasztalja, másodlagosan pedig azt kérte, hogy a másodfokú bíróság a megítélt jogcímen a marasztalási összeget 141.582.042,- Ft-ra emelje fel. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen minősítette érvénytelennek a fővállalkozási szerződést, indokolatlanul tért el a szakértői véleménytől, és a tervezési díjak tekintetében is téves elszámolást alkalmazott.