BH 1995.3.189 Ha a gazdasági társaságba való belépés a vagyonbevitel mellett a munkavállalók megállapodáson alapuló átvételével és a folyamatos továbbfoglalkoztatásával történik, az új munkáltató a korábbinak a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek tekintetében - egyetemleges jogutódlás hiányában is - különös jogutódja. A munkaviszonyt a munkáltató személyében bekövetkezett különös jogutódlás nem érinti (MK 154. sz. állásfoglalás).

A felperes 1973. június 22-től a H. Vállalat alkalmazásában állt szállító és rakodómunkás munkakörben 1990. szeptember 30-ig, majd 1990. október 1-jétől ugyancsak rakodó munkakörben az alperes kft. alkalmazta. A felperes munkakönyvében 1990. szeptember 30-án "áthelyezve" bejegyzés szerepel.

Az alperes 1990. augusztus 22-én aláírt társasági szerződése szerint a gazdasági társaság egyik alapítója a H. Vállalat 700 000 Ft vagyoni hozzájárulással.

Az alperes a felperes munkaviszonyát 1992. július 25-én 1992. október 5. napjára felmondta.

1992. szeptember 15-én a felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igénnyel fordult a H. Társadalombiztosítási Kirendeltséghez, és a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát 1992. október 6. napjával állapították meg. A felperes végkielégítés megfizetése miatt egyeztetést kezdeményezett, majd annak eredménytelenségét követően 70 000 Ft végkielégítés és kamatai megfizetése iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. A munkáltató jogutódlásának hiányára és a felperes nyugdíjjogosultságára hivatkozott.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 53 252 Ft végkielégítés és kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a H. Vállalatnak az alperes kft.-be való belépése és vagyonbevitele folytán a felperest az alperes folyamatosan tovább foglalkoztatta. Ezért a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás a felperes munkaviszonyát nem érintette, és azt - 1973-tól figyelembe véve - kellett a felperes végkielégítésre való jogosultsága szempontjából elbírálni.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte a felperes keresetének elutasítását.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta, és kötelezte az alperest fellebbezési eljárási költség és illeték megfizetésére. Az ítélet indokolásában utalt arra, hogy a jogutódlás megállapítása és a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalása alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes csak a kft. működése beindulását követő egy hónap elteltével "került okiratilag is áthelyezésre". Az egy hónapos időbeli eltérés az átalakulással együttjáró szervezéshez szükséges időnek tekinthető.