A Kúria Pfv.21479/2011/5. számú precedensképes határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. Bírók: Harter Mária, Illés Mária, Szűcs József

A határozat elvi tartalma:

A jogalap nélküli gazdagodás - szubszidiárius jellege miatt - csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha az adott követelésnek nincsen és nem is volt más jogalapja.

***********

Pfv.I.21.479/2011/5.

A Kúria a Ódor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Ódor Ildikó ügyvéd) által képviselt felperesnek alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás megfizetése iránt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságnál 3.P.III.21.176/2008. számon folytatott, és másodfokon a Fővárosi Bíróság 2011. április 13. napján meghozott 48.Pf.639.856/2010/4. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a 2012. május 23. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint felülvizsgálati költséget, és az államnak külön felhívásra 129.000 (Százhuszonkilencezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Indokolás

A b-i 22116/1 helyrajzi számú, 3901 m2 alapterületű ingatlan egymás között egyenlő arányban a felperes és az édesanyja, K. G. tulajdonát képezte. Az alperes önkormányzat polgármesteri hivatalának építésügyi osztálya - helyt adva a felperes telekszabályozási és megosztási kérelmének - 1994. november 8-án kelt I/2159/94. számú határozatával engedélyezte, hogy a perbeli ingatlanból lejegyzésre és a 22242 helyrajzi számú közterülethez hozzájegyzésre kerüljön 257 m2 nagyságú terület, a lejegyzés miatt 3644 m2 területűvé csökkent ingatlan megosztásával pedig négy önálló ingatlan, köztük a 22116/5 helyrajzi számú 310 m2 területű "út" alakuljon ki.

A határozat a 22116/5 helyrajzi számon lejegyzett 310 m2-t közterületté nyilvánította és utalt arra, hogy a 310 m2 területért továbbá a közterület céljára lejegyzett 257 m2 területért a megosztás iránti eljárásban nem állapít meg kártalanítást, erre vonatkozóan a tulajdonosoknak külön megállapodást kell kötniük.

A határozat indokolása a kártalanítás kapcsán az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény [Étv.] 17.§ (1) és (3) bekezdésében foglaltakra utalt, és rögzítette, hogy az érdekeltek a földrészletek tulajdonjogában a jogerős határozatnak megfelelően bekövetkezett változások ingatlan-nyilvántartáson való átvezetését csak szerződés alapján kérhetik.

Hosszas hiánypótlást követően a még 1994-ben megindult földhivatali eljárásban a 22116/5 helyrajzi számú, közútként nyilvántartott 310 m2 területű ingatlanra az alperes tulajdonjogát jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba, amellyel egyidejűleg az alperes tulajdonában álló 22242 helyrajzi számú út térmértékében bekövetkezett növekedést is átvezették. A bejegyzés alapját - továbbiak mellett - a jogerős megosztási vázrajz, a telekszabályozási és megosztási engedély, továbbá a felperes és K. G. által 1994. december 7. napján megkötött közös tulajdont megszüntető szerződés képezte.

A felperes az 1994. május 18-án tett nyilatkozata szerint nem mondott le ellenérték nélkül a utcaszélesítéssel érintett 310 m2 területről, az alperes határozatával mégsem állapított meg kártalanítást a felperes javára, és erre nézve a peres felek között megállapodás sem jött létre, annak ellenére, hogy az út céljára történő lejegyzések kapcsán további, környező ingatlanok vonatkozásában az érintett tulajdonosok számára az 1997. évi LXXVIII. törvény 27.§-ának a (3) bekezdése alapján kártalanítást adott.

A felperes módosított keresetében 2.150.000 forintnak és 2003. május 28. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatának a megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a 22116/5 helyrajzi számú ingatlan kártalanítás nélkül tulajdonba vételével jogalap nélkül gazdagodott a rovására. Követelésének összegét a perben beszerzett szakértői vélemény alapulvételével a 22116/5 helyrajzi számú ingatlan 2003. május 28-ai forgalmi értéke 1/2 részében határozta meg.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperes követelése elévült, mert ha mutatkozik is az alperesnél jogalap nélküli gazdagodás, az a telekszabályozási és megosztási engedély jogerőre emelkedésével 1994-ben következett be.

Az elévülési kifogás alaptalanságának esetére előadta, hogy habár a 22116/5 helyrajzi számú ingatlan valóban ellenszolgáltatás nélkül került a tulajdonába, a felperes vagyonában nem csökkenés, hanem a megosztásra visszavezethető értékemelkedés következett be.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a módosított keresetnek megfelelően marasztalta az alperest.