EH 2012.09.P11 Amennyiben korábban valamely jogalapon fennállt az igény érvényesítésének lehetősége, azt azonban a jogosult elmulasztotta, az igényérvényesítés megszűnt lehetősége nem éleszthető fel a jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapítottan [Ptk. 361. § (1) bek.].
Az alperes önkormányzat 1994-ben - helyt adva a felperes kérelmének - a felperes ingatlanából lejegyzett és közútnak nyilvánított 310 m2 területrészt; a közútra az alperes tulajdonjogát 2003-ban jegyezte be az ingatlanügyi hatóság. A felperes nem mondott le a 310 m2 terület értékéről, az alperes nem állapított meg kártalanítást és a felek evonatkozásban megállapodást sem kötöttek.
A felperes 2008-ban benyújtott keresetében jogalap nélküli gazdagodás címén igényelte az alperes önkormányzattól a területrész 2003. évi forgalmi értékét és az összegnek a tulajdonjog bejegyzésétől járó kamatát.
Az elsőfokú bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest, a másodfokú bíróság azonban megváltoztatta az ítéletet és elutasította a keresetet.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta alaposnak és ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ítéleti indokolás szerint a rendelkezésre álló peradatokból megállapítható, hogy a felperes által kezdeményezett telekalakítás során a felperes valamint a tulajdonostársa rovására sajátos területvesztés állt elő, amikor a tulajdonukban álló ingatlan egy része közterületként lejegyzésre került. A felperes tulajdonjogának elvonása közigazgatási jogviszony keretében, építésügyi hatósági jogkörben történt meg, így a teleknek a kisajátítási eljárás nélkül igénybe vett (lejegyzett) része után az építésügyi hatóságnak - az adott esetben a jegyzőnek - az Étv. 17. §-ának (3) bekezdése értelmében 1994-ben kártalanítást kellett volna megállapítania. A lejegyzett telekrész értékének kompenzációja tehát a kártalanítás lett volna, és amennyiben a jegyző erről nem határozott, a felperes a kártalanítást a jegyzőhöz intézett kérelemmel közigazgatási úton igényelhette volna.
Mindez azt is jelenti, hogy a telekrész igénybevételével kapcsolatban a felperes rendelkezésére állt - speciális jogszabályban rendezett, a közigazgatási szerv hatáskörébe utalt - eljárás, amelynek során tulajdonvesztése miatt kártalanítás megállapítását igényelhette volna, azonban nem élt a lehetőséggel.
Ebből viszont az is következik, hogy a peres felek jogviszonyára nem alkalmazható a jogalap nélküli gazdagodás, hiszen e jogintézmény szubszidiárius (kisegítő, helyettesítő) jellegű, azaz szabályai csak akkor kerülhetnek alkalmazásra, ha az adott követelésnek nincsen és nem is volt más jogalapja.
Amennyiben korábban fennállt az igény érvényesítésének lehetősége valamely jogalapon, az igényérvényesítés megszűnt lehetősége nem éleszthető fel a jogalap nélküli gazdagodás útján.
(Ilyen helyzet áll elő az eredetileg polgári jogi úton érvényesíthető, azonban elévült kötelmi követelések esetén is.)
Mindez a jelen perre vonatkoztatva azt jelenti, hogy a jogalap nélküli gazdagodás nem pótolhatja, nem helyettesítheti az 1994-től érvényesíteni elmulasztott kártalanítási igényt.