A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21106/2016/7. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 14. §] Bírók: Istenes Attila, Kisbán Tamás, Kovaliczky Ágota

Fővárosi Ítélőtábla

32.Pf.21.106/2016/7-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Mészáros Izabella Ügyvédi Iroda ( fél címe 1., eljáró ügyvéd: dr. Mészáros Izabella) által képviselt dr. I.rendű felperes neve ( I.rendű felperes címe.) I. rendű, II.rendű felperes neve ( II.rendű felperes címe) II. rendű, III.rendű felperes neve (III.rendű felperes címe.) III. rendű, IV.rendű felperes neve (IV.rendű felperes címe.) IV. rendű, V.rendű felperes neve (V.rendű felperes címe.) V. rendű, VI.rendű felperes neve (VI.rendű felperes címe.) VI. rendű, VII.rendű felperes neve (VII.rendű felperes címe .) VII. rendű, VIII.rendű felperes neve (VIII.rendű felperes címe.) VIII. rendű, IX.rendű felperes neve (IX.rendű felperes címe., tartózkodási helye: IX.rendű felperes tartózkodási helyének címe.) IX. rendű, X.rendű felperes neve (X.rendű felperes címe.) X. rendű, XI.rendű felperes neve (XI.rendű felperes címe.) XI. rendű, dr. XII.rendű felperes neve (XII.rendű felperes címe., tartózkodási hely: XII.rendű felperes tartózkodási helyének címe.) XII. rendű, dr. XIII.rendű felperes neve (XIII.rendű felperes cíne., tartózkodási hely: XIII.rendű felperes tartózkodási helyének címe.) XIII. rendű, XIV.rendű felperes neve (XIV.rendű felperes címe.) XIV. rendű felpereseknek - a dr. Pozsonyi Anikó ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. június 08. napján kelt 8.P.25.431/2015/14. számú ítélete ellen az alperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezési kérelme folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és azt állapítja meg, hogy az alperes a kutyatartás azon módjával sértette meg az I-XIV. rendű felperesek magánlakás zavartalan használatához fűződő személyiségi jogait, hogy nem tett hathatós intézkedést annak érdekében, hogy kutyái napközbeni ugatásának zavaró hatását mérsékelje.

Ezt meghaladóan az I-XIV. rendű felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi az I-XIV. rendű felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra 10.500-10.500 (tízezer-ötszáz - tízezer-ötszáz) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 147.000 (száznegyvenhétezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

A peres felek az első- és másodfokú perköltséget maguk kötelesek viselni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában megállapította, hogy a felperesek a perbeli 11. számú társasház lakói részben tulajdonosként, részben bérlőként. A szomszédos, 13. számú társasház lakója az alperes. Az alperes évek óta két kutyát tart lakásában és a társasházuk kertjében.

Reggel a kutyákat szabadon engedi, az állatok gazdájuk esti hazaérkezéséig szabadon futnak az egymástól pár méterre lévő felperesi és alperesi társasház közötti szűk bejárati részen, illetve a kert hátsó kisebb elkerített részében. Az előkert felé a társasház gyalogoskapuval lezárt, a kutyák így a két társasház közé és hátrafelé kényszerülnek.

A felperesi társasház bejárata a hátsó homlokzaton van, ezt úgy lehet járdán megközelíteni, hogy el kell haladni a két társasház közötti szűk részen és meg kell kerülni a házat. Gazdájuk távollétében a kutyák a zajokra érzékenyek, hangosan, bántóan ugatnak, zavarják ezzel a felperesi társasház lakóinak mindennapjait, munkájukat, pihenésüket.

Az állatok bármi általuk érzékelhető mozgásra azonnal reagálnak, ugatásukat a házfalak is visszaverik és felerősítik.

Az alperes a problémát érzékelve 2016 év tavaszától a két társasházfal közötti néhány méteres távolságot ember magasságú tömör fakerítéssel kezdte elválasztani, azt azonban a felperesek kérésére sem fejezte be a társasházak hátsó szintjéig, a kerítés így nem éri el a társasházak hátsó homlokzatát, ezzel továbbra is teret enged annak, hogy a kutyák a mozgást a szomszédban lássák, érzékeljék, s ugatásuk jól hallható legyen.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes azzal, hogy zavaróan hangos kutyákat tart a kertben és 2014 év tavasza óta a kutyák ugatása ellen nem tett semmit, megsértette a magánlakás zavartalan használatához és pihenéshez fűződő jogukat.

Előadták, hogy a kutyák ugatása a társasház közösség mindennapjait élhetetlenné teszi, sem az elmélyült munkára, sem a pihenésre nincs módjuk napközben, illetve a kora esti órákban.

A felperesek ezért fejenként 150.000 forint sérelemdíj megfizetését követelték az alperestől.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy két kutyát tart a kertben évek óta. Álláspontja szerint ez azonban olyan mértékben nem zavarhatja a felperesek jogait, hogy az személyiségi jogsérelem megállapítására alapot adna. Igényeiket a felperesek birtokvédelmi perben érvényesíthetnék.

Megítélése szerint csak a szükségtelen zavarás tilos, jelen esetben ilyenről nincs szó, a napközbeni ugatást semmi sem tiltja.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes kutyáinak tartásával, annak módjával megsértette a felperesek magánlakás zavartalan használatához és pihenéshez fűződő jogát.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.-X. rendű felpereseknek, valamint XII. és XIII. rendű felperesek részére fejenként 150.000 forint, a XIV. rendű felperes részére 100.000 forint, XI. rendű felperes részére pedig 80.000 forint sérelemdíjat, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon fizessen meg a felpereseknek fejenként 10.000 forint perköltséget, a Magyar Államnak külön felhívására pedig 126.000 forint le nem rótt eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a helyszíni tárgyaláson a bíróság maga is meggyőződött arról, hogy a két társasházi fal között kis távolság van, és az alperes által tartott kutyáknak lehetőségük van napközben ezen a szűk bejárati részen mozogni, ugatásukat a közeli falak zavaró módon visszaverhetik. A kutyák a 13-as számú társasház hátsó kertjének csak egy részébe tudnak bejutni, ide mozgásuk korlátozott.

Megállapította, hogy a kialakult állapot, melyre a felperesek elsősorban egy 2014 júniusát követő időszak tekintetében hivatkoztak és amelyre már a 2014 júniusában is felvett társasházi jegyzőkönyv is utalt, a napközbeni és a kora esti órák tekintetében valóban zavaró lehet a felperesek számára. A felperesek túlnyomó részt aktív korú, fiatal felnőttek, részben kisgyermekesek, illetve középkorúak, akik nyilvánvalóan napi szinten tanulnak, dolgoznak.

A kutyák zavaró magatartását illetően valamennyi felperes egyöntetűen és meggyőző módon számolt be az élményekről.

A bíróság a Pp. 206. §-a alapján értékelte az alperes terhére azt a tényt, hogy az előre megjelölt helyszíni tárgyalás időpontjára a kutyákat spontán módon nem engedte el a kertben, hanem azokat ott édesapja felügyeletére bízta. A kutyák olyan személyek felügyelete alatt voltak, akik jelenlétében nem ugatnak, így közvetlen élményt nem lehetett szerezni az ugatásukról.