A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság P.21583/2004/59. számú határozata hagyatéki hitelezői igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 140. §, 141. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Kovács Ágnes

Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság

6. P. XV. 21.583/2004/59.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság dr. Meless Annamária ügyvéd /1075 Budapest Síp u. 4./ által képviselt felperes neve // lakos felperesnek -

a személyesen eljárt alperes neve // lakos alperes ellen -

hagyatéki hitelezői igény iránti perben meghozta az alábbi

i t é l e t e t

A bíróság felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 2005. január 19-től fizessen meg alperesnek havi 27.000.-/huszonhétezer/ Ft többlethasználati díjat mindaddig, amíg felperes a perbeli ingatlan sz. a. ingatlan használatához alperes részére kulcsot nem biztosít.

A viszontkereset meghaladó részét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 57.000.-/ötvenhétezer/Ft részperköltséget.

Felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 138.000.-/ egyszáz harmincnyolcezer/ Ft kereseti illetéket felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.

Alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 26.600.-/huszonhatezer hatszáz/ Ft viszontkereseti illetékből 19.400.- /tizenkilencezer négyszáz/ Ft-t felperes, 7.200.- /hétezer kettőszáz/ Ft-t alperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül ennél a bíróságnál 3 pl-ban benyújtandó fellebbezésnek van helye. '

I n d o k o l ás

örökhagyó 2000. november 18-án meghalt. X közjegyző Z sz. hagyatékátadó végzése szerint örökhagyó hagyatékát képezte a perbeli ingatlan ingatlan 1/1 tulajdoni hányada 4.000.000.-Ft értékben. A közjegyző a hagyatékot végrendeleti öröklés jogcímén 1/1 arányban ideiglenes hatállyal felperes neve nak adta át a 2000. július 12-én kelt közokiratba foglalt végrendelet alapján.

Jelen per alperese, mint felperes jelen per felperese, mint alperes ellen a PKKB előtt Y sz.a. benyújtott keresetében kérte örökhagyó 2000. július 12-én kelt közjegyzői okiratba foglalt végrendelete érvénytelenségének megállapítását.

A PKKB Y sz. ítéletével megállapította, hogy néhai örökhagyó 2000. VII.l2-én kelt közokiratba foglalt végrendelete érvénytelen, míg az 1998. VII. 31-én kelt végrendelete hatályos.

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság Q sz. ítéletével az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

X közjegyző Z2 az. hagyatékátadó végzésével örökhagyó hagyatékát végrendeleti öröklés jogcímén 1/2-1/2 arányban felperes neve és alperes neve részére adta át örökhagyó 1998. VII. 31-én kelt végrendelete alapján.

A végzés 2004. V.17-énjogerőre emelkedett.

Felperes módosított keresetében hagyatéki hitelezői igény jogcímén 2.300.000.-Ft tőke, ennek 2000. XI.l9-től törvényes kamatai megfizetésére kérte alperes kötelezését, oly módon, hogy igényét alperes ingatlan tulajdoni hányadából elégítse ki. Felperes keresetét azzal indokolta, hogy 1990-től ápolta, gondozta, mindenben segítette az örökhagyót, akit 1995-től kezdve teljes ellátásban, gondozásban részesített az állapota romlása miatt. 1995. 1996, 1997. években napi 4 órai, 1998. I. 1-től, örökhagyó haláláig napi 8 órai ápolási gondozási tevékenységet számolva 1995. XI. l-től 2000. X. 2-ig tevékenysége 6.663.600.-Ft- ellenértéket képviselt. Ennek 1/2 része 3.331.800.-Ft. Az ingatlan értéke 4.000.000.-Ft, az alperesre jutó 1/2 hányad ellenértéke 2.000.000.-Ft.

További 300.000.-Ft igényét a 21. ssz.a. felperes férje felperes férje által felperesre engedményezett felperes férje által végzett ház körüli munkák ellenértékeként érvényesítette.

Alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a jogalapot és az összegszerűséget. Ellenkérelmében előadta, 1997-ig örökhagyó el tudta látni magát. 1990-1995. között alperes legalább hetente egyszer, de volt amikor többször is meglátogatta örökhagyót, ilyenkor szükség szerint segítségére volt. Felperes 1997. nyarától napi másfél órát volt örökhagyónak segítségére. 1998. nyarán örökhagyó kórházba került, ahonnan a felpereshez vitték, 3 hónapot felperesnél tartózkodott, amikor felperes ápolta, majd ismét kórházba került, ahol meghalt. Alperes vitatta a felperes keresetében rögzített ápolásra fordított időtartamot és annak ellenértékét is. Eltúlzottnak találta, 300.-Ft órabért tekintett elfogadhatónak. Hivatkozott továbbá arra, hogy felperes nem törvényes örököse örökhagyónak, hogy örökrészén felül még további vagy újabb követelése lehetne. Örökhagyó világosan kifejezésre juttatta végrendeletében, hogy felperest gondozásáért és ápolásáért cserében juttatta a hagyaték 1/2 részéhez.

Viszontkeresetet terjesztett elő 2001. januártól havi 37.000.-Ft többlethasználati díj, a hátralékos összeg után 2001. januártól, a közjegyzői ideiglenes hagyatékátadástól járó törvényes kamat megfizetésére kérte felperes kötelezésé mindaddig az időpontig, amit felperes kulcsot nem biztosít az alperes részére az ingatlanhoz. , Viszontkeresetét azzal indokolta, hogy az ingatlan kulcsait felperes nem adta át alperes részére kérése ellenére. Ezzel felperes megkárosította alperest, mivel nem jutott hozzá örökrésze használatához. Vitatta az ingatlan hagyatéki eljárás során meghatározott forgalmi értékét.

Felperes a viszontkereset elutasítását kérte, vitatta a jogalapot és összegszerűséget. EllenkéreImében eladta, hogy az ingatlant örökhagyó halála óta nem használja, a kulcsokat ügyvédi letétbe helyezte el. 18. ssz. a. becsatolta a 2003. XII.lo-én kelt letéti megállapodást.

I. tanú vallomásában előadta, hogy az örökhagyó 1990-től szorult segítségre. Felperes naponta bevásárolt, felperest kérte szociális ebéd házhoz szállítás elintézésére, gáz bevezetés ügyintézésére, a tanú édesapja alakított ki a fürdőszobában WC-t, csinált szoba WC-t, a tanú szerzett be járókeretet. 1993-94-től örökhagyó pelenkázásra szorult, egészen a haláláig. Ezek felíratását, kiváltását felperes intézte. 1995-től örökhagyó már nagyon rossz állapotban volt, felperes segítségére szorult mindenben, takarítás, mosdatás, pelenka cserében. Felperes naponta rendszeresen reggel és este átment örökhagyóhoz, ilyenkor ellátta, örökhagyó ruháját felperes mosta, oly módon, hogy elvitte magával és a tiszta ruhát vitte vissza. Naponta minimum 5 órát fordított felperes örökhagyó körüli tevékenységre. 1997. novemberben ment felperes nyugdíjba, onnantól napi 8 órát töltött örökhagyónál, aki ezt igényelte. A tanúnak, mint ápolónőnek tudomása volt róla, hogy 1995-2000. közötti időben a házi betegápolásért óránként 700.-Ft-t kértek, az önkormányzatnál ugyanez 500.-Ft volt. 1999-ben felperes intézte el örökhagyónak a tolókocsit. A tanú édesapja végzett kerti munkákat, hólapátolást, karbantartási munkákat, parketta javítást. A tanú testvére villanyszerelési munkát.

II. tanú vallomása szerint felperes 1990. környékén jóindulatú segítőként jelentkezett az örökhagyónál. Tanú 1998-ban örökhagyónak szóba hozta, hogy felperes munkáját meg kellene fizetni. Örökhagyó erre azt válaszolta, erre nincs szükség, felperes szívességből teszi, vagy viszonzásul azért, hogy felperes lányát tanította kézimunkázni korábban. Tanú örökhagyótól úgy értesült, hogy felperes 1998-tól töltött el napi maximum 2 órát örökhagyó ápolásával. Reggel, délben, este átment hozzá, segített felkelésnél, öltözködésnél, evésnél. Mosni, takarítani nem kellett. 2000-ben két kórházi kezelés között örökhagyó a felperesnél volt, akkor már folyamatosan ápolásra szoruló betegként.