A Fővárosi Törvényszék Pf.634330/2006/22. számú határozata hagyatéki hitelezői igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 206. §, 228. §, 239. §, 247. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 140. §, 301. §, 677. §, 679. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. § (1) bek., (5) bek.] Bírók: Buváriné dr. Mádl Mária, Dóczi Márta, Kozma Brigitta

öA Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

44.Pf.634.330/2006/22.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság dr. Meless Annamária ügyvéd által képviselt felperesnek,

a személyesen eljáró alperes ellen hagyatéki hitelezői igény iránt indított perében, a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 2005. év május hó 5. napján kelt 6.P.XV.21.583/2004/59. számú ítélete ellen, a felperes által 62. és Pf.3. sorszám alatt, az alperes által 61. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta az alábbi

Í t é l e t e t

A Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.794.457.- (egymillió-hétszázkilencvennégyezer-négyszázötvenhét) forintot és ennek 2000. november 19-től 2001. december 31-ig évi 20%-.os, 2002. január 1-től 2004. december 31-ig évi 11%os, 2005. január 1- a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot. Az alperes a marasztalásért a perbeli ingatlan ½ részével felel.

Megállapítja, hogy a felperes többlethasználati díjfizetési kötelezettsége 2006. augusztus 26-ig áll fenn.

A le nem rótt 222.900.- (kétszázhuszonkétezer-kilencszáz) forint kereseti illetékből a felperes 115.900.- (száztizenötezer-kilencszáz) forintot, az alperes 107.000.- (százhétezer) forintot köteles felhívásra az államnak megfizetni.

A le nem rótt 261.000.- (kétszázhatvanegyezer) forint fellebbezési illetékből a felperes 115.900.- (száztizenötezer-kilencszáz) forintot, az alperes 146.000.- (száznegyvenhatezer) forintot köteles felhívásra az államnak megfizetni.

Mellőzi a felperes perköltség-fizetési kötelezettségét.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 58.000.- (ötvennyolcezer) forint együttes első- másodfokú részperköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 2005. január 19-től havi 27.000.- forint többlethasználati díjat mindaddig, amíg a felperes a perbeli ingatlan használatához részére kulcsot nem biztosít. A viszontkereset meghaladó részét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 57.000.- forint részperköltséget, az államnak pedig 138.000.- forint le nem rótt kereseti illetéket. Úgy rendelkezett továbbá, hogy a viszontkereseti illetékből 19.400.- forintot a felperesnek, 7.200.- forintot az alperesnek kell külön felhívásra, az álam javára megtérítenie.

Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a hagyatéki juttatás értékén felüli, általa elszámolt szolgáltatásai ellenértéke iránti igénye nem tekinthető hagyatéki tartozásnak, az örökhagyóval ugyanis nem volt szerződéses jogviszonyban /Ptk.677.§ (1) bekezdése/. Az esetleges szóbeli megállapításra nem alapíthat igényt, mert az ingatlant érintő szerződést írásban kell megkötni. Ha szolgáltatásai megtérülését biztosítani kívánta volna, tartási vagy öröklési szerződést kellett volna kötnie az örökhagyóval. Ilyen szándék azonban nem merült fel. Ezért az elsőfokú bíróság a felperes hagyatéki hitelezői igényét - mint alaptalant - elutasította.

A viszontkereset kapcsán kifejtette, hogy a felperes azzal, hogy az alperes részére az ingatlanhoz nem biztosított kulcsot, az alperest elzárta attól, hogy azt tulajdoni hányadának megfelelő arányban használja vagy hasznosítsa. Ezért többlethasználati díjat köteles fizetni /Ptk.140.§ (1) bekezdése/. A többlethasználati díj mértékének megállapítására szakértői bizonyítást rendelt el. Nem fogadta el a felperes által csatolt magánszakértői véleményt, mert AX igazságügyi szakértő kiegészítő szakvéleményében kifejtette, hogy a szakvélemények közötti eltérés, az alkalmazott módszerek különbözőségéből adódott. Ítélete alapjául így a beszerzett szakértői véleményt fogadta el, annak alapján határozta meg a többlethasználati díj mértékét. A fizetési kötelezettség kezdő időpontját az igényérvényesítés napjában jelölte meg, eltérve a viszontkeresetben foglaltaktól. Az alperesnek az állagmegtartó munkák elmaradása miatti havi díjigényét nem találta alaposnak, mert az a forgalmi értéket nem befolyásolta. Késedelmi kamatot az alperes javára nem ítélt meg, mert csak jelen ítéletével kötelezte a felperest többlethasználati díj megfizetésére. A perköltségről a Pp.81.§ (1) bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM számú rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján határozott.

Az ítélet ellen a peres felek fellebbezéssel éltek.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, kereseti kérelmének történő helyt adást és a viszontkereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság részben hiányos tényállást állapított meg, melyből téves jogi következtetésre jutott. Hangsúlyozta, hogy keresete jogalapját és összegszerűségét is bizonyította. A viszontkeresetet összegszerűségében is eltúlzottnak tartotta. Azzal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy az legfeljebb 2006. szeptemberéig alapos. Előadta, hogy a kulcs átadására már ezt megelőzően sor került. Hangsúlyozta, hogy az örökhagyóval megállapodott abban, hogy ellenszolgáltatás fejében vállalja holtáig gondozását, ápolását, aminek megvalósulása bizonyítást nyert. Az örökhagyó tartozásainak minősül a gyógyíttatással, ápolással élelmezéssel kapcsolatos kiadások. Utalt a PK.89. számú állásfoglalásra. Hangsúlyozta, hogy az örökhagyónak szüksége volt az ápolásra, ugyanakkor az ellenértéket élete során nem egyenlítette ki. Előadta, hogy az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és hasznaival felel /Ptk.679.§ (1) bekezdése/. Keresetét a Pp.247.§ (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva felemelte 3.714.357.- forint tőkére és kamataira, majd a másodfokú bíróság által beszerzett szakértői véleményben foglaltakra tekintettel másodlagosan az örökhagyó ápolása, gondozása címén megjelölt igényét 2.927.600.- forintban határozta meg.